A magas olaj- és gázárakra, valamint az energiaellátási gondokra sem születik azonnali megoldás, jóllehet vasárnap megállapodás született az iráni háború lezárásáról és a Hormuzi-szoros újranyitásáról.
Energiaipari szakértők szerint várhatóan hónapokba telik, mire az energiavállalatok újra teljes kapacitással működhetnek, és képesek lesznek kielégíteni a globális keresletet. A nyersolaj szállításának és finomításának lassú üteme, valamint a szoroson való biztonságos áthaladással kapcsolatos bizonytalanság azt jelenti, hogy az esetleges enyhülés biztosan nem lesz azonnali – tették hozzá.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Nyersolajjal megrakott hajók több mint három hónapja vesztegelnek a Perzsa-öbölben, mivel nem tudnak biztonságosan áthaladni azon a vízi útvonalon, amelyen a háború előtt a világ kőolaj- és benzinszállítmányainak mintegy ötöde haladt át.
„Időbe telik, amíg az emberek ismét biztonságban érzik magukat, és a biztosítási fedezet is rendelkezésre áll... különösen ahhoz, hogy a helyszínen dolgozó személyzet visszatérjen, és újraindítsa ezeknek a létesítményeknek az üzemét” – mondta Daniel Evans, az S&P Global Energy üzemanyag- és finomításkutatási részlegének globális vezetője.
Ennek ellenére az olajárak hétfő kora reggel estek, miután a megállapodást bejelentették.
Az irányadó nemzetközi Brent ára hordónként 3,45 dollárral 83,89 dollárra csökkent, az amerikai benchmark nyersolaj pedig 4,03 dollárt veszített értékéből, hordónként 80,85 dollárra esett.
Ezek az árak még mindig jóval a hordónkénti nagyjából 70 dollár fölött vannak, ahol az olaj a háború kezdete előtt forgott.
Ahogy a magas árak mérséklődnek, a veszteglő hajóknak előbb ki kell hajózniuk a szorosból, majd új tankereknek kell beérkezniük, hogy megrakják őket – mondta Evans.
„Ahhoz, hogy egy hajót beengedjenek, biztosnak kell lenni abban, hogy elég hosszú biztonságos időablak áll rendelkezésre: hogy be lehessen hozni, meg lehessen rakodni, majd ki lehessen vinni” – tette hozzá.
Mint magyarázta, az olajszállító tankhajók is lassan haladnak. Hónapokba telik, amíg a szorosból eljutnak a távoli országokba, a nyersolajat egy finomítóba szállítják feldolgozásra, majd az áru megérkezik végső rendeltetési helyére.
Ráadásul egyes közel-keleti termelők leállították a kitermelést – ezt nevezik „shut-innek” –, amikor elfogyott a tárolókapacitásuk. Az ilyen műveletek újraindítása lassú folyamat lehet.
Alan Gelder, a Wood Mackenzie elemzőcég finomítási, vegyipari és olajpiaci részlegének vezető alelnöke szerint az olyan országok, mint Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek, ahol a Hormuzi-szoroson kívül is vannak alternatív vezetékek vagy útvonalak az olaj exportjára, a leggyorsabban újrainduló termelők közé tartozhatnak.
„De Irakhöz hasonló országok sokkal nehezebb helyzetben lehetnek, mert náluk jóval nagyobb mértékű volt a leállás, a mezőik is bonyolultabbak... könnyen lehet, hogy körülbelül egy évbe telik, mire visszaáll a termelés” – mondta.
Mint Gelder fogalmazott, az energiarendszerbe irányuló beruházások – amelyeknek az eredményei eleve évek alatt érnek be – a szoros lezárása után gyakorlatilag leálltak. Időbe telik, amíg ez a tőke ismét mozgásba lendül.
Azok az országok, amelyek leállították az olajtermelést, nem akarják újraindítani azt, amíg nem látják, hogy a szoros térségében stabil, tartós helyzet alakult ki, és a tűzszünet nem csupán 30 vagy 60 napig tart – mondta Daniel Sternoff, a Columbia Egyetem Globális Energiastratégiai Központjának vezető munkatársa.
„Nem tudjuk, pontosan mit jelent az, hogy nyitva van, és milyen gyorsan tudják majd elszállítani a bennragadt készleteket” – tette hozzá.