Miután a török vallási hatóság vezetője „a dzsihád minden formájára” szólított fel, Nicolas Stockhammer terrorszakértő az Euronews műsorában gátszakadásra figyelmeztet: egy, az „Erdoğan karjaként” működő hálózat közel ezer mecsettel a politikai iszlamizáció eszközévé válhat.
HIRDETÉS
Migrációkutatók, iszlamista szakértők és Törökország-szakértők tartottak egy konferenciát múlt héten Isztambulban, amely a gázai helyzetről szólt. Az eszmecsere kiváltó oka az volt, hogy a török vallási hatóság (Diyanet) vezetője a "dzsihád" minden formájára szólított fel.
A törökországi konferenciát a Muszlim Tudósok Nemzetközi Uniója szervezte, amelyre meghívást kapott Marwan Abu Ras, a Hamász képviselője is. Az iszlamista platform az 1928-ban Egyiptomban alapított Muszlim Testvériség ideológiájának követője, miként az ISIS és a Hamász is.
Az iszlamista szervezet vezetője, Ali Erbas ismertetője szerint „megerősítjük, hogy a palesztin népnek a cionista megszállással szembeni ellenálláshoz minden legitim forma megvan, beleértve a fegyveres ellenállást is. Továbbá szükségesnek tartjuk az Ummah (iszlám közösség) mozgósítását a dzsihád minden formájára Allah útján”.
A rendezvény erős visszhangot keltett Németországban, ahol mintegy ezer olyan mecset működik Recep Tayyip Erdoğan kormányának alárendelve, amelytől anyagilag és személyesen is függ, és ezért is nevezik a hálózatot „Erdoğan hosszú karjának”, ami többször is botrányokkal hívták fel magára a figyelmet Németországban.
Miután a Diyanet vezetője dzsihádra szólított fel, Nicolas Stockhammer osztrák terrorszakértő az Euronews műsorában figyelmeztetett: „Egyáltalán nem zárhatjuk ki, hogy a radikalizálódás spirálja tovább folytatódik, és az egyesületek ködéből terrorista erőszakcselekmények bukkannak fel és valósulnak meg Németországban, vagy máshol Európában”.
Ruud Koopmans holland migrációkutató is megdöbbenésének adott hangot. "Hihetetlen!". A felhívás véleménye szerint azt mutatja, hogy "az iszlamizmus nem egy marginális muszlim jelenség, hanem sajnos az iszlám mainstream [fővonal]. Még Németországban is".
Egymásba fonódó ideológiák és szervezetek, azonos vallási alapon
A nyilatkozat értelmezése szerint a felhívás nem csak a németországi, hanem a világban élő összes muszlimot megszólítja, és feljogosítja őket a fegyveres küzdelemre is. Itt megjegyzendő, hogy a dzsihád alapértelme szerint Mohamed próféta hitének terjesztése és érvényesítése békés eszközöket is felsorol, és nem teszi a fegyveres küzdelmet permanens követelménnyé. Az isztambuli nyilatkozat éppen azért keltett feltűnést, mert kihangsúlyozta az erőszakos eszközök alkalmazását, ami Európára is vonatkoztatva eddig nem létezett.
A nyugtalanság másik oka, hogy Recep Tayyip Erdoğan török elnök maga is az iszlám fundamentalista értelmezését képviseli, és a Muzulmán Testvériség valamint a Hamász nyílt támogatójaként emlegetik. Az elnök többször is megosztotta vízióját a kalifátusként működő ottomán rendszer visszaállításáról.
A Hamász terrorszervezet 1987-ben alakult meg a Muszlim Testvériség egyik palesztinai ágaként, és őket követte a Iszlám Állam (ISIS vagy Daesh). Utóbbi fő célja az Oszmán Birodalom visszaállítása volt, amelyet az I. világháborúban győztes francia-brit szövetség a Skyes-Picot egyezményben darabokra szabdalt, és nyugati ellenőrzés alá vonta a közel-keleti nagyrégiót. A török uralom után ez a fordulat teljes káoszt, társadalmi, politikai és gazdasági válságokat eredményezett. Részben ez volt a Muszlim Testvériség létrejöttének eredeti kiváltó oka, amelynek ideológiáját később a terrorszervezetek is átvették.
A két meghatározó terrorcsoport stratégiája nem volt azonos. Az ISIS a teljes arab szféra uralmára tört főként Irakban és Szíriában, de Törökországot is magába akarta olvasztani. Emiatt lett Erdoğan az ISIS kíméletlen ellenfele, mivel kihívást látott bennük saját hatalmára nézve is.
Ezzel szemben a Hamász prioritása Izrael megsemmisítése volt, és a palesztin perspektíván túl nem hangoztatott szélesebb regionális célokat. Irán zsoldosaként a térség teheráni megbízottainak sorába állt (Hezbollah, Szíria, Irak) és Teheránra bízta a regionális ügyeket. Ez gyakran váltott ki feszültségeket Törökországgal, aki viszont magának akarja tudni a Közel-Kelet felügyeletét, de ezek az ütközések nem vezettek szakításhoz is, mint azt most a legutóbbi példa is igazolja.
„Semmiképp sem alábecsülhető a tény, hogy az inkább politizáló jellegű Muszlim Testvériség és az erőszakos megnyilvánulások közti kapcsolat egyre szorosabbá válik" - figyelmeztet az osztrák szélsőségesség-kutató. A Hamász bizonyos mértékig a mögötte álló iszlamista mozgalom fóliája, új megjelenítése.
A kutató ismertetése szerint a Muszlim Testvériség Németországban és Európában továbbra is aktív, noha nincsenek nyílt politikai platformjaik. Módszerük szerint legális csatornákon, társadalmi szerepvállalással próbálják fokozatosan elérni szélsőséges céljaikat Nyugaton. Ez a saría törvényeken alapuló államot jelenti, szemben az európai demokráciák évszázados szekuláris szemléletével, ami az európai politikai-társadalmi rendszerek teljes felborításával járna.
A Muszlim Testvériség stratégiája veszélyesebb, mint a terrorizmus?
Az, hogy a török állami Diyanet helyesli a dzsihád erőszakos formáját, áttörhet egy gátat, mondja a szakértő. Stockhammer azt jósolja, hogy sok ilyen mecsetet a Diyanet (azaz Erdoğan) eszközként használhat fel, hogy a fiatalabbakat a radikális szférába terelje.
A terrorcselekményeket általában elszigetelt csoportok vagy személyek követik el, míg a Testvériség stratégiája sokkal veszélyesebb, azért mert stratégiailag tör a teljes államhatlom megszerzésére. Ha ez erőszakos eszközökkel is párosul, az fenyegetőbb, mint az izolált terrorista taktikák, amelyeket a nyugati titkosszolgálatok képesek nyomon követni.
Most úgy tűnik, hogy a török kormány és radikális szövetségesei még több potenciális szimpatizánshoz akarnak hozzáférni itt Európában, és közülük egyre több aktivistát akarnak kinevelni a nagyobb cél eléréséhez. Ha a nyilatkozat bekerül a németországi vagy ausztriai prédikációkba, akkor a török diaszpóra széles köre miatt fennáll a radikalizálódás lehetősége.
Hasonló a helyzet Ausztriában is, ahol mintegy 60 muszlim egyesület működtet mecseteket vagy imahelyeket.
Az Alkotmányvédelmi Hivatalnak be kell avatkoznia?
Stockhammer számára egyértelmű, hogy csakis egy megoldás létezhet: Németországban és Európában minden DITIB mecsetet el kell választani a Diyanet-től a struktúra, a finanszírozás és a személyzet tekintetében. Ez a politikusok dolga lenne, de a kritikusok szerint a német kormány függ Törökországtól a korábban megkötött menekültügyi alkuk miatt.
Az EU–Törökország menekültügyi megállapodás lényegében egy válságkezelő átmeneti megoldás volt, azzal a céllal, hogy fékezze a 2015-ös menekültválság idején Európába irányuló tömeges, ellenőrizetlen és illegitim beáramlást. Az Unió pénzügyi és diplomáciai engedményeket tett Törökországnak, cserébe csökkenteni tudta a tagállamokra nehezedő migrációs nyomást.
Idővel azonban felvetette a kérdést, hogy mennyire támaszkodhat Európa politikailag instabil vagy saját érdekeiket követő partnerekre a migráció kezelésében. Kétségtelen, hogy az alku fenntartása folyamatos zsaroló potenciált biztosít a török elnök számára. Erdoğan rendszeresen fenyegetőleg hivatkozott a megállapodásra, és többször kijelentette, hogy „megnyithatja a kapukat” Európa felé, azaz megindíthatja a menekültek újabb tömeges áramlását.
Ettől a kapcsolattól a német kormánynak el kellene távolodnia, ha nem akarja eltűrni a dzsihádra való felhívásokat, mondja Stockhammer. Ha nem, akkor szerinte a biztonsági szervezeteknek kell cselekedniük. „Az Alkotmányvédelmi Hivatalnak be kell avatkoznia, ha a DITIB egyértelműen átlépi a szélsőségesség határát. Ekkor az állam kényszerítő jogköreinek teljes erővel kell érvényesülniük”.
Az Euronews megkérdezte a legfőbb érintette is, amire a DITIB kölni központja azt válaszolta, hogy már számos nyilatkozatban kifejtette álláspontját a gázai háborúval kapcsolatban, és ez nem változott. A DITIB a humanitárius katasztrófa, az éhínség és a gázai civilek szenvedésének megszüntetésére összpontosít, és megismétli a tűzszünetre és a kétállami megoldást célzó diplomáciai erőfeszítésekre vonatkozó felhívását.
A dzsihád felemlegetésével kapcsolatban a németországi vallási hálózat azt felelte, hogy világos teológiai felfogással rendelkezik, „amely mentes minden szélsőséges tendenciától és értelmezéstől. Az imámok vallásfelfogása távol áll a politizálástól, radikalizálódástól vagy instrumentalizálástól". A legnagyobb török vallási egyesület úgy véli, hogy felfogásuk „hozzájárul a pozitív társadalmi együttéléshez, és a németországi muszlimok békésen élhetik meg vallásukat”.
A botránylista azonban nem egészen ezt a képet mutatja Németországban
A DITIB évek óta többször is feltűnt iszlamizmusával és antiszemitizmusával. Az adatgyűjtés szerint a DITIB egyesületeket a kritikusok rendszeresen török állami propagandával vádolják. Több imámot is meggyanúsítottak már azzal, hogy a török államnak kémkedett.
A ZDF riportja szerint legalább tizenkilenc DITIB-imám került ilyen gyanúba Németországban.
2018-ban több mecsetben Törökország győzelméért tartottak imákat az észak-szíriai kurd területek megszállása után. Erdoğan AKP pártja által szervezett választási kampányrendezvényeket is tartottak ott.
A bielefeldi DITIB mecset elnöke a török Szürke Farkasok szélsőjobboldali terrorszervezet alapítójának sírjánál pózolt.
2020-ban Észak-Rajna-Vesztfália-i belügyminisztériuma jelentette, hogy a DITIB nem csak a török kormány érdekeit szolgáló aktív véleményformáláshoz járul hozzá, hanem a török titkosszolgálat (MIT) számára nagyszámú potenciális informátort és besúgót is biztosít.
2020-ban mecsetekben ünnepelték Azerbajdzsán győzelmét Örményország ellen Hegyi-Karabahban.
2021-ben a göttingeni DITIB elnöke lemondott, miután zsidók és örmények elleni gyűlöletüzenetei láttak napvilágot.
2022-ben pedig az derült ki, hogy a hamburgi DITIB egy olyan imámot alkalmazott, aki a Hamász terrorszervezet egyik alapítóját dicsőítette.