Az X-en szereplő Open Source Intel szerint Abu Obaida kiiktatása főként szimbolikus és pszichés csapás lehetett a Hamászra abban a háborúban, amelyet Izrael a terrorszervezettel nemcsak a harctéren vív, hanem a globális propaganda szintjén is – és amelyben sok értékelés szerint hátrányba került.
HIRDETÉS
A gázai terrorszervezet több éves munkával felépített propaganda-szervezete teljes mértékben magán viseli alapítójának kézjegyét, hangját, szövegeit és nyilvános megjelenéseit.
Abu Obaida, polgári nevén Huthayfa Samir al-Kahlout, 1985-ben született a Gáza- övezetben. Már tizenévesként csatlakozott a Hamászhoz, majd a szervezet katonai szárnyában, az al-Kasszám Brigádokban gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ismerői éleseszű, gyorsan tanuló és kíméletlen személyiségként jellemzik, aki fogékony az új technológiák kínálta lehetőségekre.
Izrael 2005-ös gázai kivonulása és a Hamász hatalomátvétele után nevezték ki a brigád hivatalos szóvivőjének, miután elődje, egy nem azonosítható személy meghalt.
A hétvégén megölt vezető másfél évtizeden át irányította a Hamász médiakommunikációját, beleértve a hadműveletekhez kapcsolódó videókat, túszfelvételeket és katonai közleményeket. Obaida volt a katonai szárny „arctalan arca”: mindig maszkban, piros keffijevel takarva el az arcát, és a nyilvánosságban kizárólag fenyegető vagy propagandisztikus üzenetekkel jelent meg. Ne ismert tőle semmilyen személyes megjegyzés, és csak egyetlen hivatalosnak mondható natúr fénykép került elő róla, amelyet izraeli kommandósok találtak a terrorcsoport egyik gázai rejtett szerverén.
Legutolsó üzenetében Obaida azzal fenyegette meg Izraelt, hogy emberi pajzsként fogja használni a megmaradt túszokat, ha megkezdenék a Gázaváros elleni offenzívát. Üzenete szerint a foglyokat „saját harcosukként” (mudzshedinként) fogják bevetni egy újabb izraeli támadás esetén. Meglehet, hogy ez a sokkoló ultimátum is közrejátszott a szóvivő elleni azonnali halálos válaszban, hiszen Netanjahunak életbevágó, hogy ilyen narratívák ne terjednek a világhálón, miközben odahaza súlyos politikai csatát vív a túszok családjaival és képviselőivel.
Más tekintetben Obaida megölése azért nem meglepő. mert az izraeli biztonsági illetékesek szerint az elmúlt 20 év során több alkalommal is megkísérelték őt likvidálni, és ebből két eset a jelenlegi háború alatt zajlott.
Májusban, amikor Izrael megölte a Hamasz akkori vezetőjét, Mohammed Sinwart (a tavaly kiiktatott korábbi gázai főparancsnok fivérét), az IDF tudomása szerint Abu Obaida is jelen lehetett vagy a közelben tartózkodott, ezért valószínűsíthető, hogy őt is célba vették. Emellett volt egy kifejezetten a személyét célzó sikertelen akció is.
A propagandaháború állása
Donald Trump figyelmeztetése Netanjahu miniszterelnök felé, miszerint „Izrael veszít a PR-ben”, visszhangzik abban, amit ezek a megállapítások mutatnak: a Hamász a propagandabefolyást csatatéri stratégiává alakította.
Az OSINT állítása szerint új hírszerzési adatok tárták fel a Hamász propaganda-hálózatának hatalmas mértékét, amit korábban már érzékelni lehetett, de teljes képe nem bontakozott ki. Ennek nyomán kijelenthető, hogy Obaida - a nemzetközi információs térben - erősebbnek bizonyult a Hamász javára, mint szervezetének katonai ereje odahaza.
A terrorcsoport az aktivitás alapján 2014-ben négyszáznál nem több munkatárssal működött, amely létszám mára körülbelül 1,500 főre bővült, állítja az OSINT. Ha ez a létszám valós, akkor az kétszere Izrael hivatalos információs egységeinek.
Közülük sokan nem is Gázában vagy az Izrael által megszállt területeken, hanem Nyugat-Európában az Egyesült Államokban és Katarban dolgoznak. A szétszórtság ellenére működésükre a teljeskörű összehangoltság és az egy kézből való központi irányítás a jellemző.
A gázai lakosságnak az Al-Aqsa TV és a Felesteen napilap szolgáltat híreket, kizárólag ideológiai vonalvezetéssel. Ezzel párhuzamosan szorosan együttműködnek az iszlám világ felszíni médiájával, mint Libanonban az Al-Manar TV, amely a Hezbollah adója, de régóta platformot biztosít a Hamász politikusainak, szóvivőinek és álláspontjainak. Ugyanezt a vonalat követi a bejrúti Al-Akhbar napilap, amely rendszeresen közöl Gázából kapott narratívákat.
Iránban főként az Al-Alam TV, az Iráni Iszlám Köztársaság arab nyelvű hírcsatornája az, amely következetesen Hamász- és „ellenállás-tengely” párti adásokat sugároz, amit kiegészít ki a Press TV Arabic.
A legbefolyásosabb baráti médiafelület a térségben nyilvánvalóan az Al-Jazeera Arabic, amelyet gyakran ér bírálat, amiért kétkedés nélkül ad teret a Hamász narratíváinak, és sokkal kevésbé kritikus velük szemben, mint más arab rezsimekkel. Ezt a sérelmet főként Szaúd-Arábia és az Emirátusok szokták felemlegetni, és saját médiumukkal egyensúlyozni, mint amilyen a szaúdi Al-Arabiya, az Al-Hadath vagy az emírségekbeli Sky News Arabia, amelyek rendszeresen Hamász-kritikus hangnemben számolnak be a gázai eseményekről. A katari szolgáltató nem is enged a gázai terepre olyan munkatársakat, akik nem mentek át a Hamáz biztonsági és bizalmi szűrőjén, minként ez a riportfilm bemutatja.
Jemenben a húszi mozgalomhoz kötődő Al-Masirah TV – a húszik televíziója közöl rendszeresen Hamász-állásfoglalásokat, és gyakorlatilag a gázai médiacsoport szócsövének tekinthető. Ez a televízió vezető szerepet játszott abban, hogy a húszik Vörös-tengeri agresszióit úgy állítsa be, mint a gázai palesztin nép melletti szolidaritás jelét.
Hogy működik a rendszer? A videó és a fotó fontosabb, mint maga a harc
A munkatársak közül körülbelül 1,000 fő a fegyveres zászlóaljakba van beosztva úgy nevezett „tudatharcosként”. Az egységeket egy-egy propagandahelyettes vezeti, dokumentátorokból álló csapatokkal, akik GoPro kamerákkal filmeznek minden rögzíthető mozdulatot.
Az iskolákban és kórházakban elrejtett vágóközpontok valós időben dolgozzák fel a rögzített anyagokat, biztosítva ezzel, hogy a videó akkor is elkészüljön, ha a fegyveres csapat közben meg is semmisül.
Emellett legalább 400 ügynök figyeli az izraeli belső diskurzust, a vitákat, nyomon követve a trendeket és a gyöngeségeket, és olyan propagandát készít, amelynek célja Izrael megosztottságának nem csak a kihasználása, de a szítása is.
Obaida nevet szerzett már 2014-ben a Protective Edge hadművelet során, melyet Izrael indította a Gáza-övezetben, válaszul a Hamász rakétacsapásaira, és egy izraeli katonák elleni alagúttámadásra. A 49 napig tartó konfliktusban 2,100 palesztin és 73 izraeli vesztette életét, és súlyos pusztítást hagyott maga után Gázában.
Attól kezdve Obaida személyesen irányított minden Hamász propagandaműveletet 2023 október 7-ig és főként azt követően. Ő rendezte az összes túszátadási videót, ő döntötte el, hogy kik jelennek meg és mit mondanak, sőt, cinikus szabadon bocsátási ünnepségeket is szervezett „igazolásokkal” és más kellékekkel.
Az izraeli védelmi erők több mint 200 ügynököt öltek meg ebből az apparátusból, de ezernél többen maradtak életben. Obaidát aprólékos hírszerzési munkával likvidálták, amelynek során több mint 30 embert követtek nyomon a környezetében.
A Hamász most küzd az utód megtalálásával. A szervezet tisztában van vele, hogy ereje nemcsak a tűzerőben, hanem főleg a narratíva irányításában is rejlik. A propaganda nem a háború kiegészítője, hanem az egyik leghatékonyabb fegyvere, ezért bizonyára kipróbált ember fog a vezetői helyre kerülni, vélhetően korábbi helyetteseinek egyike.
Itt meg kell jegyezni, hogy a Hamász többrétegű személyzeti politikája kezdettől számolt a lehetséges veszteségekkel, ezért minden parancsnoknak legalább 4-5 helyettese van, akiknek képzettsége szintén magas szintű. A felismerés az, hogy az olyan nagyhatalmú vezetők, mint a Sinwar-fivérek, Mohammed Deif, Iszmáil Hanije és mások elvesztése sem rengette meg alapjaiban a szervezetet, mert mindig akadt kellően tapasztalt helyettes, aki előbbre léphetett, és a sereg nem széledt szét.
Mit takar a nyílt forrású hírszerzés?
Több profil is foglalkozik az X-en és az internet más felületein a nyilvánosan elérhető adatok gyűjtésével, szelektálásával és az ezekből levonható következtetések ismertetésével. Az Open Source Intel is olyan nyílt forrásokból dolgozik, mint a hivatalos bejelentések, kormányzati és politikai közlemények, sajtóhírek, műholdfelvételek, más elemző oldalak.
További forrásaik az intézményes hírszolgáltatók (AP, Reuters, BBC, CNN, stb.), katonai analízisek, nyílt adatbázisok, térképadatok, műholdfotók, beszédek, interjúk és bejelentések. Az OSINT-profilok a nyilvános adatokat ellenőrzik, forrásaikat azonosítják, ezért összefoglalóik legtöbbször pontosak és helytállóak.