A teheráni rendszer évtizedek óta fejleszti csapásmérő rakétarendszerét minden kategóriában. Az indító állomásokat szétszórták az ország több pontjára, ezért mindegyikük felszámolása vagy megbénítása csak egy hosszabb katonai és titkosszolgálati kampány eredménye lehet Izrael részéről.
HIRDETÉS
A feladat bonyolultságát jelzi, hogy hétfő hajnalban az izraeli hadsereg csak másodpercekkel azelőtt likvidált egy iráni rakétaállomást, hogy a kezelők elérték volna a hordozórakétát Teherántól délre. A légierő megsemmisítette az egységet és a kezelőit is.
Ugyanakkor nincs garancia arra, hogy minden kilövést sikerülhet még a földön megakadályozni, mielőtt a lövedék útjára indul. Az izraeli védelmi erők értékelése szerint Irán körülbelül 2,000 aktív, különböző hatótávolságú és típusú ballisztikus rakétával állt bele a jelenlegi konfliktusba, de a katonai elemzők ennél jóval nagyobb számokat emlegetnek.
Kérdés persze ezek bevethetősége, személyzeti ellátottsága, karbantartása. Ugyancsak zavaros a kép, hogy hány döntésképes vezető maradt életben az iráni légierő és rakétahadtestek parancsnokai közül. További probléma Irán számára, hogy az előző években sokkal inkább csapásmérő eszközöket fejlesztette és kisebb figyelmet fordított a légvédelemre, amiért most súlyos árat fizet, hiszen támadó egységei is könnyebb célponttá váltak.
Izraelnek viszont az okoz nehézséget, hogy több száz kilövő egységet kell felderítenie és megsemmisítenie a hatalmas ország teljes területén szétszórva. Az eddigi legtávolabbi csapás az afgán határhoz viszonylag közeli, vagyis az ország túlsó sarkában fekvő repülőtér elleni sikeres támadás volt, 2,300 kilométerre Izraeltől.
Hetekig is eltarthat a csapásmérő kampány, de egyre inkább politikai, mint katonai kérdés lesz
Annak ellenére, hogy Izrael egyértelműen megszerezte a légifölényt Irán felett és az F-35 vadászgépek zavartalanul járőröznek Teherán felett, Irán eddig két nagyobb, azaz százas nagyságrendű ellencsapást tudott indítani, és több kisebb indítást is végrehajtott.
A folyamatos kilövések az Iszlám Köztársaság decentralizált katonai infrastruktúrájának és korszerűsített túlélési taktikáinak tulajdoníthatók.
Irán rakétastratégiája több mint két évtizeden át három fő összetevőre összpontosított: egy fokozatosan fejlődő hazai védelmi iparra, amely képes a külföldi technológiák visszafejtésére és „replikálására” (lemásolására, ellopására), valamint saját gyártási kapacitások fejlesztésére, és különféle rakéták és indítóplatformok sorozatgyártására.
Ezekből az eszközökből több tízezret bocsátottak olyan közel-keleti proxy haderők rendelkezésére, mint a libanoni Hezbollah, a gázai Hamász, a jemeni lázadók és a szíriai iszlamista csoportok.
Az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) és a reguláris hadsereg hatalmas összegeket fektetett be egy olyan széles arzenál kiépítésébe, amelyet egyetlen csapással vagy hadjárattal lehetetlen semlegesíteni.
A túlélési képesség kétséges lett
Az Izraeli Védelmi Erők és az Izraeli Légierő (IAF) képességeinek gondos tanulmányozása után Teherán a túlélőképességet helyezte előtérbe. Ennek érdekében több légvédelmi rendszert telepített a területén, beleértve belföldön gyártott platformokat, ázsiai gyártmányú rendszereket és a már elavulóban lévő orosz S-300-as ütegeket, azzal a céllal, hogy védőpajzsot képezzen a légicsapások ellen.
Az erőfeszítések ellenére is a pajzson több rés tátongott, amelyeket Izrael felismert és keresztül hatol rajtuk. Ilyen például a radarrendszerek fejletlensége, a drónoknak való kiszolgáltatottság, és az elektronikus irányító rendszerek sebezhetősége.
Ennek folytán az eddigi pusztításokat Izrael úgy tudta végrehajtani, hogy saját ballisztikus rakétakészletét (még) nem vetette be (Jerikó II és III).
A többrétegű indítórendszer dilemma Izraelnek
Irán doktrínája háromféle ballisztikus rakétaindító rendszert működtet: fix, mobil és földalatti hordozórakétákat. A fix hordozórakéták statikus, föld feletti helyszínek, amelyeket könnyebb felderíteni, megfigyelni és célba venni, különösen műholdképek segítségével.
A mobil hordozórakétákat álcázott félpótkocsikra szerelik, és ezeket a platformokat gyakran mozgatják, hogy elkerüljék az észlelést. Némelyik városi vagy távoli területeken rejtve marad, míg másokat vészhelyzet esetén szétszórnak.
A földalatti hordozórakétákat Észak-Korea és az al-Kaida infrastruktúrája ihlette. Irán hatalmas földalatti komplexumokat épített, amelyek lehetővé teszik a teljes körű rakétaműveleteket – szállítást, rakodást, üzemanyag-utántöltést és kilövést – a felszín alatt, egészen a telepítés utolsó pillanatáig.
A parancsnoki struktúra gyengesége
Irán rendszerének egyik kritikus sebezhetősége a központosított parancsnokság és irányítás. Az izraeli hírszerzés szerint a terepi parancsnokoknak nincs felhatalmazása arra, hogy vészhelyzetekben önállóan támadásokat indítsanak. Emiatt a kulcsfontosságú iráni tisztviselők célzott meggyilkolása zavart okozott az első 24 órában, és a nem egyértelmű utasítások késleltették a nagyszabású ellentámadásokat.
A katonai vezetés integritását sújtotta, hogy az első támadások során Izrael megölte a reguláris iráni hadsereg vezérkari főnökét, valamint a Forradalmi Gárda parancsnokát és több fegyvernemi vezetőjét. Később további parancsnokok és nukleáris szakemberek likvidálásáról érkeztek hírek.
Miután Izrael a titkos drónműveletekről a nyílt légicsapásokra váltott, az IAF rakétaindítóállásokat és raktárakat kezdett célba venni, majd később kiterjesztette figyelmét Irán védelmi iparára is.
Magas rangú izraeli védelmi tisztviselők szerint az eredmények felülmúlták a várakozásokat. Az izraeli repülőgépek szabadon repülnek az iráni égbolt felett, amihez jelentős hírszerzési áttörések is hozzájárultak.
„Az irániak nehezen tudnak olyan hatalmas sortüzeket leadni, mint amilyeneket tavaly láttunk” – mondta egy izraeli védelmi forrás. „Akadályozzák őket a saját parancsnokaik, a raktárlétesítményeik és az indítóinfrastruktúrájuk elleni csapások, valamint a parancsnoki és irányító rendszerek zavarai.”
Az izraeli hírszerzés ennek ellenére továbbra is aktívan keresi a megmaradt rögzített és mobil hordozórakétákat Irán hatalmas területén.
Távlati összesítésben Izrael katonai esélyei jobbak
A döntő csapás érdekében az IAF számos emberes repülőgépet vezényel a feltételezett indítózónák fölé, és megpróbálja valós időben azonosítani hordozórakétákat és azonnal le is csapni rájuk. A vadászgépek készenlétben állnak, hogy azonnal reagáljanak, mielőtt a célpontok áthelyeződnek vagy eltűnnek.
„Két folyamat fogja jelentősen csökkenteni Irán rakétaképességeit” – magyarázta egy izraeli védelmi tisztviselő. Egyik a folyamatos izraeli légicsapások és a működőképes indítórendszereik fennmaradó részének kimerítése. A másik pedig az, hogy ha bármilyen rakéta mégis elindul, a légvédelmi rendszerek 90%-os hatásfok felett elfogják őket a hazai fronton.
Izrael azzal számol, hogy a még aktív iráni rakéta-tartalék belátható időn belül kimerül, és Teherán sehonnan nem tudja ezeket pótolni, míg az izraeli légvédelem élvezi a folyamatos amerikai és saját erős feltöltéseket.