A plakátra szakosodott magyar alkotók, például Faragó Géza és Biró Mihály mellett olyan hírességek műveit is meg lehet nézni a Nemzeti Galériában, mint Henri de Toulouse-Lautrec vagy Alphonse Mucha.
HIRDETÉS
Az élet művészete – szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon címmel nyílt kiállítás Budapesten a Bartók Tavasz művészeti hetek nyitónapján. A Magyar Nemzeti Galériában nemzetközi kontextusban lehet megismerni a plakátműfaj fejlődését a műfaj legnagyobbjainak (Alphonse Mucha, Gustav Klimt, Henri de Toulouse-Lautrec, Koloman Moser és mások) művein keresztül.
A részletekről Katona Anikó kurátor mesélt az Euronewsnak:
"Az volt a koncepció, hogy bemutassuk, hogy a modern kor hajnalán hogyan született meg a plakát, mint új, modern, nagyvárosi művészeti műfaj, illetve hogyan született meg ezzel párhuzamosan a szecesszió, egy új irányzat, amely a nagy, turbulens változásra, a modern kor megszületésére volt a válasz. Ez a két jelenség nagyjából egybeesett, és nagyon szerencsésen találkozott."
A 19. század végének és a 20. század elejének neves művészei fontosnak találták a plakátműfajt, kihívást és lehetőséget is láttak benne.
"Nem tartották ezt degradáló, csak a pénzkeresetről szóló dolognak. Volt egy olyan elképzelés a szecesszió jegyében és az Arts and Crafts nyomán, hogy tulajdonképpen minden lehet művészet, hogy a művészet fogalma kiterjed az egész tárgykultúrára, az építészettől a kistányérig. Tehát mindent lehet úgy formálni, hogy az művészi legyen."
A plakátokon az italoktól és cipőktől kezdve a filmeken át a fürdőhelyekig számtalan terméket és szolgáltatást hirdettek. Olyan híres festők is kipróbálták magukat a műfajban, mint Gustav Klimt vagy Henri de Toulouse-Lautrec.
"A plakát egy nagy méretű kép, amely megjelenik az utcákon. Rájöttek arra is a művészek, hogy így sokkal szélesebb közönséget elérnek és megnyernek maguknak, mint a kiállítótermek közönsége. Már amikor megszületett ez a műfaj, lettek gyűjtői, lettek szakértői, írtak róluk, mintha kiállításkritikát írtak volna. Múzeumok is elkezdték gyűjteni, igazából művészeti ágként jelent meg azonnal."
"Azt látjuk, hogy ahogy bejön Magyarországra, először a festők jöttek rá arra, milyen lehetőségek rejlenek ebben a műfajban, az első között például Rippl-Rónai József készített egy nagyon szép, modern plakátot. Ferenczy Károlyt, Vaszary Jánost is említhetem, akik ennek a korszaknak a legfontosabb festői. 1900 után már megjelennek azok a tervezők, akik nem festőkből lettek plakáttervezők, hanem kifejezetten ez iránt a műfaj iránt érdeklődnek, ebben teljesednek ki az egész életművükkel."
A szecessziós plakátművészet és reklámgrafika remekművei mellett a tárlat megidézi a korszak tárgykultúráját is, könyveket, folyóiratokat, illetve iparművészeti tárgyakat, kerámiákat és bútorokat, összesen több mint 200 műtárgyat bemutatva.
A kiállítás október 5-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában.