A radikális AfD nem tagja a Patrióták Európáért EP-frakciónak. Kancellárjelöltje maga kért találkozót az alapító magyar kormányfőtől, akivel az EU reformjának szükségességében és a menekültkérdésben egyetértenek. Alice Weidelt kritikusai politikai kaméleonnak, báránybőrbe bújt farkasnak nevezik.
HIRDETÉS
„Olyan időket élünk, amikor az embereket a nem szokványos politikusok vonzzák” – mondta az AfD egyik régi motorosa, egyben Észak-Rajna-Vesztfália képviselője a Bundestagban az Alternatíva Németországért riesai kongresszusának folyosóján. „Az olyan figurák, mint Donald Trump vagy az argentin Javier Milei, egyértelműen bizonyítják, hogy már nem az unalmas politikusok, hanem az egyedi személyiségek uralják a korszakot” – magyarázta Kay Gottschalk.
Alice Weidel, a mozgalom társelnöke, akit a kongresszuson fölényes többséggel választottak kancellárjelöltnek, tökéletesen beleillik ebbe a képbe.
Nőként vezet egy férfiak uralta pártot. A társa – egyesek a feleségének hívják, bár nem élnek házasságban – egy másik nő. Sarah Bossard Srí Lankán született, és a filmes szakmában dolgozik.
Alice Weidel Németország és a festői svájci kisváros, a Zürichtől délre fekvő Einsiedeln között ingázik, ahol a családja él. A szülők neme Weidel szerint nem meghatározó.
– magyarázta a Frankfurter Allgemeine Zeitungban annak ellenére, hogy az AfD a család fogalmát az apára, anyára és a gyermekekre korlátozza.
Alice Weidel és Sarah Bossard tartós párkapcsolata nem illik bele a magyar alkotmány kilencedik, 2022-ben elfogadott módosításába sem, amely kimondja: „Az anya nő, az apa férfi”.
Budapesti látogatás
A magyar miniszterelnök korábban tisztes távolságot tartott a német szélsőjobboldali, populista párttal, az AfD-vel szemben, így az Alternatíva Németországért nem lett a többek között Orbán nevével fémjelzett Patrióták Európárt elnevezésű EP-frakció tagja – az ideológiai hasonlóságok ellenére sem.
„Az AfD inkább mozgalom, mint párt. És mint ilyenben, őrült emberek és eszmék bukkanhatnak fel – ezt a kockázatot a francia Nemzeti Tömörülés nem akarta vállalni. Nekünk nincs tapasztalatunk az AfD-vel, és nincs kapcsolatunk velük. A programjuk jól hangzik Magyarországnak: adócsökkentés, a Green Deal újragondolása, visszatérés az atomenergiához, szigorú migrációs politika” – idézte a Telex Orbán Viktor interjúját a svájci Neue Zürcher Zeitungban.
Aztán egy váratlan fordulattal bejelentette, hogy találkozik Alice Weidellel Budapesten, miközben Berlin mindig is a falak városa volt.
„Itt az ideje, hogy még egyet ledöntsünk!” – üzente Orbán arra utalva, hogy teret kell nyitni a német szélsőjobb színre lépése előtt.
Lapértesülések szerint a találkozót Alice Weidel kérte a magyar kormányfőtől.
Orbán Viktor azon kevés magas rangú európai politikusok egyike, akik készek arra, hogy egyáltalán szóba álljanak a hazájában sokak által szélsőségesnek tartott, ezért politikai „tűzfallal” elszigetelt párt vezetőjével.
A remigráció
Alice Weidel egy olyan pártot vezet, amely elutasítja a bevándorlást. Kozmopolita karriert befutó liberális közgazdászként a Németország régi nacionalizmusában gyökerező mozgalom élén áll – márpedig ez az eszmeiség az ország történelméből kiindulva sokakat nyugtalanít Németország határain belül és kívül egyaránt.
A színpadon erőteljes szónok, aki a külföldiek remigrációját, hazatelepítését szorgalmazza. Németországban a remigrációnak különösen sötét jelentése van a náci múlt és a második világháború tömeges deportálásai miatt.
A bevándorlók hazatelepítését korábban törölték az AfD választási programjából, de amikor Weidel rájött, hogy a tagság ebből nem enged, a kongresszuson tömeges kitoloncolást ígért. Ha ezt remigrációnak nevezik, akkor lesz „re-mi-grá-ci-ó” – mondta szótagolva, mire frenetikus tapssal jutalmazták.
A személyes találkozások során Weidel szinte félénknek tűnik, mintha el sem hinné el, milyen szerepet tölt be a hazai és nemzetközi porondon. Látszólag mérsékelt, de egy olyan pártot vezet, amely – franciaországi és olaszországi tömörülésekkel ellentétben – az idő múlásával csak radikálisabbá vált ahelyett, hogy tompította volna üzenetét.
A kör négyszögesítésére törekszik: az állapotok normalizálására, a radikális nézetek csillapítása nélkül – jegyezték meg politikai elemzők.
Az AfD népszerűsége ennek ellenére erősödött. Egészen pontosan Weidel megjelenése óta szinte megduplázódott. A támogatottsága három héttel a választások előtt elérte a 21 százalékot, és ezzel a második legbefolyásosabb erő lehet a Bundestagban – a Friedrich Merz vezette, 30 százalékos támogatottságot élvező kereszténydemokraták mögött.
Szinte borítékolható, hogy Merz lesz Olaf Scholz utódja, a kérdés az, kivel fog szövetségre lépni.
A „báránybőrbe bújt farkas”
„Egy politikai kaméleon” – így vélekedik Weidelről Az AfD rövid története című könyv szerzője. Eva Kienholz azzal érvel, hogy a kancellárjelölt Riesában mondott beszédében – nyilván Elon Musk sugallatára – a „szólásszabadság” zászlaját lengette a domináns pártok állítólagos cenzúrájával szemben, miközben a szélsőjobboldalt remigrációra szólította fel. „Felmérni sem tudom, meddig tart a párton belüli egyensúly a szélsőjobb abszolút toleranciája és az AfD-t libertárius pártként jellemző imázs között” – tette hozzá Kienholz.
„Weidel egy látnok” – vélekedik róla ezzel szemben pártja.
Többen mégis elismerték: leesett az álluk, amikor a Muskkal január elején folytatott több mint egyórás beszélgetés során azt hallották Weidel szájából, hogy Hitler „kommunista volt”. Ezzel a szemenszedett lódítással próbálta lemosni pártjáról a náci címkét a nemzetközi közösség előtt, amihez a világ leggazdagabb embere készségesen asszisztált.
Sokakat felháborított, hogy Elon Musk – az amerikai elnökválasztás után – egy európai nagyhatalom választásába is belekontárkodott. Lelkesen támogatja azt az AfD-t, amelyet Németországban a politikai élet többi tagja kizár a demokrácia szférájából, és a többi között emiatt is a titkosszolgálatok felügyelete alatt áll.
Alice Weidel általában sötét nadrágkosztümben, vakítóan fehér ingben, gyöngyökkel a nyakában kiegyensúlyozottabbnak és hozzáértőbbnek tűnik néhány kollégájánál. Kritikusai könyörtelen opportunistának és „báránybőrbe bújt farkasnak” nevezik.
„Weidel olyan valaki, aki a tipikus AfD választókerületnél szélesebb nyilvánosságot, a középosztálybeli burzsoáziát tudja megszólítani” – így jellemezte a Bochumi Egyetem politológusa.
„Olyannak hat, mint egy felnőtt a szobában a sok őrült és szélsőséges között” – magyarázta Oliver Lembcke.
A náci örökség
„Alice, who the f@ck is Alice?”, azaz árnyaltan magyarul: Alice? Ki a fene az az Alice? – a holland Gompie ezzel a váratlan befejezéssel a kilencvenes évek derekán szinte nagyobb sikert aratott, mint a Smokie, amely több mint két évtizeddel korábban jelentette a Living Next Door to Alice című slágerét.
A Gompie zárósora azóta szállóigévé vált, és most újra aktuális a februári 23-i német választások előtt, amikor sokan kíváncsiak arra: ki is pontosan Alice Weidel? – ezzel a felütéssel kezdi a Guardianben megjelent véleménycikkét Katja Hoyer, német-brit történész és újságíró, akit több könyvet írt Németország jelenéről és főleg múltjáról.
„Szeszélyes” – röviden így jellemzi az AfD társvezetőjét, aki a náci korszak óta először pályázik egy szélsőjobboldali párt színeiben a német kormány élére.
Elérkezett Alice Weidel ideje – üzeni az AfD választási plakátján.
A 46 éves, güterslohi születésű Alice Weidel Németország szerencsésebb, virágzó, nyugati részén nevelkedett, ahol közgazdaságtant és üzletvitelt tanult, mielőtt elhelyezkedett a Goldman Sachsnál és az Allianznál.
Apai nagyapját, Hans Heidel náci bírót személyesen a Führer nevezte ki tisztségére.
A Bank of China alkalmazottjaként a kétezres évek első évtizedének végén öt évre Kínába költözött, ahol tökéletesítette mandarin nyelvtudását. A szó szerint „idegen” nyelvet 14 éves korában kezdte el kazettáról magolni. Doktori disszertációját utóbb a kínai nyugdíjrendszer jövőjéről írta.
Miután visszatért Európába, csatlakozott az AfD-hez, és a csúcson kötött ki. Elhatárolódott a szélsőségektől, miközben megbékítette a párton belüli ellenlábasokat.
A frakción belül a kisebbséghez tartozik – egyike a kilenc női tagnak. A többi hatvankilenc férfi.
Az EU megreformálása
A példaképe Margaret Thatcher, aki 1979 és 1990 között volt Nagy-Britannia miniszterelnöke.
„Lenyűgözött az életrajza, az, hogy az árral szemben úszott még akkor is, amikor a dolgok kellemetlenné váltak a számára” – mondta a Vaslady-ről, aki a vele szemben tanúsított ellenállás dacára kitartott az alacsony adók, a jóléti juttatások csökkentése és a privatizáció mellett.
Weidel Thatcher érdemének tartja, hogy akkor vette át az ország vezetését, amikor gazdasági értelemben padlóra került, majd visszaterelte a "helyes" útra.
Weidel nem titkolja: az EU megreformálása a szándéka. Ha pedig a reformok nem sikerülnek, akkor minden országnak meg kell adni a lehetőséget, hogy népszavazáson döntsön uniós tagságáról.
Ugyanebben, a Welt am Sonntagnak adott interjújában kiállt az AfD egyik legszélsőségesebb türingiai vezetője, Björn Höcke mellett, aki egy bírósági ítélet szerint „fasisztának” nevezhető, miután náci jelszavakat skandált nyilvánosan. Kiváló munkát végez – mondta róla Weidel, és megkérdőjelezte a bírósági ítéletet.
Nyíltan elismerte, hogy szeret provokálni. A menekülteket és menedékkérőket „segélyen élő késes férfiaknak” és „fejkendős lányoknak” nevezte a Bundestagban, amiért Wolfgang Schäuble, akkori házelnök azonnal megdorgálta.
A legnépszerűbb jelölt
Alice Weidelt az AfD szalonképes arcának nevezi a már idézett Katja Hoyer, aki szerint emiatt kellene ellenfeleinek a leginkább félnie.
Mérsékeltnek tűnik még akkor is, amikor a szélsőséges retorikát támogatja.
Mára vitathatatlanul a német politika egyik főszereplője.
Az ideológiai rugalmasság Weidel védjegye. Legutóbb „szívélyesen gratulált Donald Trump elnöknek sikeres beiktatásához” annak ellenére, hogy az AfD kiáltványának határozottan Amerika-ellenes hangvétele szerint „az USA érdekei egyre inkább eltérnek Németország érdekeitől”. A párt az Oroszországgal való szorosabb kapcsolatokat részesíti előnyben.
Alice Weidel nem véletlenül tette közzé, hogy sokaktól eltérően meghívást kapott Trump beiktatására, de úgy döntött, nem utazik Washingtonba. Az üzenet egyértelmű: befolyásos amerikai támogatói vannak, de ő maga nem atlantista.
Egy nemrégiben készült felmérés szerint Alice Weidel lenne a legnépszerűbb jelölt, ha a németek közvetlenül választhatnának kancellárt.