Kommunista mintájú földkisajátítási törvényt hozott Dél-Afrika, a fehér farmerek rémületére

Zavaros törvény, homályos garanciák és a kárpótlás mellőzése

HIRDETÉS

A múlt héten elnöki aláírással hatályba léptetett törvény lehetővé teszi a földtulajdon kárpótlás (kompenzáció) nélküli kisajátítását, azzal a homályos garanciával, hogy erre csak a köz vagy az állam érdekében kerülhet sor, melyet viszont nem részletez a jogszabály.

A politikai tiltakozások mellett a jogi kritikák arra figyelmeztetnek, hogy ezek a fogalmak önkényesek és értelmezhetetlenek. Az új törvényt megelőzően egy 1975-ben alkotott jogszabály még a „készséges eladó, hajlandó vevő” elve alapján még szorította az államot, hogy fizessen azoknak a tulajdonosoknak, akiktől földet akart szerezni, de ez a kötelezettség most megszűnik.

Több kísérőjelenség is erősíti a kormány nyomását a földtulajdonosok és általában a fehér kisebbség ellen, hivatkozva a történelmi múltra. Ilyen mellékzönge, hogy a múlt héten keresetet nyújtottak be egy 1985-ös gyilkossági ügyben, amikor biztonsági tisztek egy útlezárásnál megállítottak egy furgont, és utasait kegyetlen módon meggyilkolták. A tetteseket sosem büntették meg, és azóta mindannyian meg is haltak. Az áldozatok 25 családtagja most beperelte a dél-afrikai kormányt, amiért nem állította bíróság elé az állítólagos gyilkosokat, noha Nelson Mandela 1990-es szabadulása és elnöksége után ebben reménykedtek.

A helyzetet és a közhangulatot feszíti bizonyos Nhlanhla „Lux” Mohlauli radikális populista népvezér aktivitása is, aki a drámai emlékű Soweto negyedében szervezkedve uszítja a lakosokat az 'idegen betolakodók' ellen, és vagyonuk teljes elkobzását követeli. Mint mondja, mozgalma az amerikai rasszista 'Proud Boys' szerveződés ellenképe, akik a Capitolium 2021-es ostromában is döntő szerepet játszottak.

Erőszakossága és fenyegetései miatt a dél-afrikai rendőrség már többször előállította Luxot, de pár óra után mindig elengedték.

A militáns provokátor népszerűsége nyomást gyakorol a kormányra, hogy keményebben lépjen fel a vagyoni egyenlőtlenségek felszámolásáért, eltűrve az egyre gyakoribb erőszakos megmozdulásokat is.

Lux azzal védekezik a fehérellenes (fordított apartheid) vádakkal szemben, hogy ő azokat a feketéket sem látja kívánatosnak az országban, akik a szegényebb szomszédos országokból érkező bevándorlók és illegális munkavállalók. Az általa szervezett 'Dudula' hadművelet szerinte nem rasszista, hanem Dél-Afrika védelmét szolgálja, és mint mondja, „ha az USA harsoghatja, hogy Amerika az első, akkor mi is mondhatjuk, hogy nekünk viszont Dél-Afrika az”.

„Fordított apartheid”?

2023-ban a dél-afrikai származású Elon Musk egy Twitter-kommentben egyértelműen azt közölte, hogy Dél-Afrikában a fehérek kiirtása felé mutató folyamatok zajlanak. A megjegyzés egy tömeggyűlésre utalt, ahol „öld meg a fehéreket, öld meg a farmereket” jelszavakat harsogtak.

Musk mai kritikusai szerint viszont éppen ő az, aki Dél-Afrikából Amerikába behurcolta a fehér faji felsőbbség eszméjét, amikor támogatja a német AfD-t, egészségtelen érdeklődést mutat a genetika iránt, és továbbra is hangoztatja a szülőhazájában fenyegető „fehér népirtás” állításait, miáltal nyelvezete és hangvétele egyre inkább a régi Dél-Afrikát visszhangozza.

Az előzmények

A kisajátítási kérdés történeti gyökere a gyarmati múltba, az 1913-as Földtörvényig nyúlik vissza (Natives Land Act). Ez a jogszabály megtiltotta a fekete lakosságnak, hogy a megművelhető földek 7 százalékánál nagyobb földterülethez jusson, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a fekete farmerek rétegének kialakulását. Az őslakosok napszámosként, bérlőként vagy olykor a rabszolgaságot idéző körülmények között művelhették a földet.

A brit gyarmati rendszert felváltó (vagy inkább helyettesítő) apartheid korszakban (1948-1994) a korlátozások tovább fokozódtak, és súlyos gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségekhez vezettek. 1994-ben, a Nelson Mandela nevével fémjelzett átalakulás során a földreform abszolút prioritássá vált, de a folyamat lassú és nehezen megvalósítható volt. A fehér farmerek birtokában maradt az ország mezőgazdasági területeinek jelentős része, ami tovább mélyítette a feszültséget.

A címben említett kommunista reminiszcencia arra utal, hogy például Magyarországon az 1947-ben elvégzett földreform is alapvetően az egy kézben lévő földterületek korlátozására, végül a föld-magántulajdon szinte teljes felszámolására irányult. Erre emlékeztet a fehér dél-afrikaiak helyzete is, akik az ország lakosságának 8-9%-át teszik ki, de gazdaságilag és a tulajdon szempontjából továbbra is erős szerepet játszanak. De már nem hatalmi pozícióból, hanem inkább a magasabb képzettség, az évek során megszervezett ellátási lánc és export-kapcsolatok, a gépi felszereltség, és főként az erősebb hitelképesség miatt.

Föld vagy halál

Ugyanakkor az utóbbi években a farmereket ért erőszakos támadások és a kormányzati reformkísérletek egyre nagyobb bizonytalanságot és félelmeket okoznak. Sok fehér farmertól egyszerűen elvették birtokaikat, elűzték, megfélemlítették őket, és sokan tartanak attól, hogy ez most még inkább meg fog történni, különösen mióta a fekete radikálisok megfogalmazták a „Föld vagy halál” jelszavát.

Az ellenzéki Dél-Afrikai Demokratikus Szövetség (DA) szerint viszont a törvény veszélyes precedenst teremthet, és beindíthat egy olyan dominó-effektust, amit a kormány képtelen lesz megfékezni, és ezzel vállalja az erőszak és a gazdasági káosz kockázatát.

A kormánypárt (Afrikai Nemzeti Kongresszus) radikális szárnya is egyre hevesebben követeli a fehérek megfosztását a földtulajdontól, és ezzel rendre izzította a farmok és farmerek ellen fenyegetéseket, fizikai támadásokat, gyilkosságokat, gyújtogatásokat és fosztogatásokat.

A feszültségek és a folyamatosan érkező rossz hírek már 2018-ban arra indították Donald Trump elnököt, hogy felszólaljon az erőszakosság és a kisajátítási kísérletek ellen.

Akkor a pretoriai kormány hevesen elutasította „ezt a szűk látókörű felfogást, amely csak nemzetünket akarja megosztani, és gyarmati múltunkra emlékeztet minket". Julius Malema, a 'Gazdasági Szabadságharcosok', a földek kisajátítását támogató radikális párt vezetője azt mondta, hogy a dél-afrikaiakat nem fogja megfélemlíteni Trump, és kijelentései csak elszántabbá tették őket.

A tanyasi gyilkosságokkal kapcsolatban hozzátette: „abszolút galádság azt állítani, hogy fehér népirtás folyik az országunkban. Az Egyesült Államokban van fekete népirtás. Az USA-ban feketéket ölnek meg”.

Tükörképként viszont Dél-Afrikában a 'fehér élet számít' (White Lives Matter) jelszava jelent meg, fordítottjaként az amerikai feketék érdekvédelmi szlogenjének, a 2020-as faji megmozdulások során, George Floyd meggyilkolását követően.

Trump viszont újra szereplő...

Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy Dél-Afrika indította el Hágában a büntető pert Izrael ellen gázai népirtás címén, nem nehéz megjósolni, hogy az újraválasztott elnök szankciós bakancslistáján Pretoria is szerepel. Egy Afrikát vizsgáló agytröszt szerint Dél-Afrika szoros BRICKS-kapcsolatai Oroszországgal, Kínával és Iránnal amúgy is villanáspontokat vetítenek előre Washington részéről.

A feltörekvő piacok, amilyen Dél-Afrika is, különösen ki vannak téve az 'újradollárosodás' veszélyének, mivel Trump protekcionista programja visszaterelheti a befektetőket az amerikai dollárhoz. Ezzel gyöngülnének a feltörekvő piacok devizái, ami súlyos csapást jelenthet a dél-afrikai pénzpiacon is, és ronthat a jelenleg elfogadható, 3,6%-os inflációs trendeken.

Trump kezében további kényszerítő eszköz, hogy idén szeptemberben lejár az AGOA nevű törvény, amely az afrikai országoknak kínált kedvezményes hozzáférést az amerikai piacokhoz, és ha ez nem újul meg, akkor Dél-Afrika jelentős munkahelyektől és exportbevételektől esik el. A törvény újraindításával az amerikai elnök jutalmazhat és büntethet afrikai országokat, nyilvánvalóan a globális támogatástól függően.

Csillapító szavak az elnöktől - csekély eredménnyel

Cyirl Ramaphosa elnök szerint a kisajátítási törvény célja a földek egyenlőbb elosztása, anélkül, hogy az károsan befolyásolná a gazdasági stabilitást. Nem vonja kétségbe, hogy el kell kerülni azt a gazdasági katasztrófát, amelyen Zimbabwe (korábban Rhodesia) ment át, amikor hasonló kisajátítási rendelkezéseket hozott, és amelyek a fehér farmerek elleni kegyetlenkedésekkel jártak.

Az érvelésben az szerepel, hogy a földet kártérítés nélküli akkor lehet elkobozni, ha a terület nem áll művelés alatt, nem hasznosul, vagy nem elsődleges lakóhely, és ha a kisajátítás nem veszélyeztetheti az élelmiszerbiztonságot. Kisajátítási ok lehet, ha a tulajdonos nem szándékozik fejleszteni a területet vagy üzletileg hasznosítani, illetve ha az adott földdarab kockázatot jelent az emberekre.

Az elnök garanciát próbál kínálni azzal is, hogy a kisajátítási döntéseket a bíróságon meg lehet támadni.

A Nyugat azonban egyelőre nem tűnik vevőnek a dél-afrikai biztosítékokra. Az Európai Unió és az Egyesült Államok aggodalmukat fejezték ki a magántulajdon védelmével kapcsolatban, és sokan attól tartanak, hogy a törvény a külföldi befektetések elriasztásához vezethet.

Számos afrikai ország azonban üdvözölte a kezdeményezést, melyet fontos és példamutató lépésnek tartanak a gyarmati hagyaték felszámolása felé.