"Bibi szendvicse" - miért távolodik a gyors béke reménye Gázában?

HIRDETÉS

Az immár 16 hónapos gázai háború során Benjámin Netanjahu egyszer sem bocsátkozott jóslásokba, hogy mit képzel Gáza jövőjéről. Egyelőre ahhoz az alaptételhez tartja magát, hogy a Hamász uralmát véglegesen fel kell számolni az övezetben, és amíg ez meg nem történik, addig nincs értelme a távolabbra tekinteni. A tegnapi amerikai-izraeli tárgyalásokat az alábbi cikkünkben foglaltuk össze.

A Washingtonban tárgyaló izraeli vezető egyelőre nem fókuszálhat többre, mint hogy a múlt hónapban megkötött ideiglenes fegyverszünet – amely még négy hétig tart majd – tartós marad-e. Ha nem, akkor a béke utáni állapotról beszélni értelmetlen. A kitűzött célok azonban még nem következtek be.

Az eddig végrehajtott fogolycserék egyértelműen bizonyították, hogy a Hamász messze nem tekinthető megsemmisültnek vagy végzetesen lebénultnak. A túszok elengedése körül megrendezett népünnepély-szerű propagandarendezvények éppen azt a célt szolgálták, hogy bemutassák a terrorszervezet töretlen integritását, és hogy erőit újjászervezte.

A Hamász ezzel tálcán kínálta Netanjahunak és szélsőséges pártszövetségeseinek a hivatkozást arra, hogy a háborút folytatni kell. Nem lehet kétséges, hogy ezt tudatosan és szándékosan tette, vagyis ő maga is a további háborúskodás mellett kötelezte el magát. A The Jerusalem Post véleménye szerint az álszent szertartások újra a háborús érzelmeket korbácsolják fel Izraelben, mert a több száz fegyveres és magabiztos Hamász-tag látványa megint előhozza az érzést, hogy Izrael nem nyerte meg a háborút.

Ugyanakkor a Hamász sem aratta le végleg a babérokat

A Hamász azonban most más kihívással néz szembe. Mivel újabb túszokat szabadít fel, nem tarthat minden héten felvonulást , mert sokan belefáradnak ezekbe a képekbe. Amikor először végrehajtották az átadást, az egész világ figyelt, és a Hamász ezt szemüvegnek használta. De miután ez háromszor vagy ötször megtörténik, sok ember abbahagyhatja a megjelenést ezeken az eseményeken, és a Hamász egyre kevesebbet profitál belőlük. Ez azért van, mert ami kirobbanó érdeklődéssel kezdődik, az idővel hajlamos elhalványulni. A Hamasz minden héten „győzelmet” hirdethet, de az emberek nem hallgatnak rá. A Hamasz ennyit tud kiszorítani a jelenlegi túszegyezményből.

Ezért egy bizonyos ponton a terrorszervezet azt akarja majd, hogy az egyezség folytatódjon, különben ismét pusztító katonai csapásokkal kell számolnia. Ám az időt sem húzhatja a végtelenségig, mert az ütőkártyának használt túszok száma fogy, és az egyezmény végére már csak férfiak maradnak köztük, akikkel kevésbé lehet érzelmes showműsorokat rendezni.

A Hamász nem tarthat minden héten felvonulást, mert sokan belefáradnak ezekbe a képekbe és egyre kevesebb hitelt adnak a propagandának. Nem lehet minden héten „győzelmet” hirdetni, és semmilyen kedvező hatást nem lehet kiváltani holttestek átadásával.

Ha nem akar újabb teljes és végzetes offenzívát maga ellen a tűzszüneti periódus végeztével, akkor a Hamásznak szüksége van az alkura ahhoz, hogy folytassa az újraszerveződést. Ezt a lehetőséget viszont sem az USA, sem Izrael nem akarja nyitva hagyni a számára.

A helyzet nagyjából ugyanaz, mint a háború kezdetekor

„A háború „nem kényszerítette ki a Hamasz összeomlását, sem az összes túsz szabadon bocsátását vagy kiszabadítását” – mondja Michael Milshtein, egy volt izraeli hírszerző tiszt. Voltak taktikai eredmények, de nem volt stratégiai irány. A Hamász még mindig uralkodik, és továbbra is domináns szereplő Gázában, fejtegeti a szakértő.

Sok jel utal arra, hogy a terrorszervezet befolyása a gázai lakosság felett töretlen, Izrael pedig nem akar a civilek és a Hamász közé ékelődni. Ezt illusztrálja egy utcai jelenet, amelyben a terroristák zavartalanul folytatnak kegyetlen nyíltszíni bíráskodást, illusztrálva hatalmuk újjáépülését.

Történik ez annak ellenére, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter a Hamász teljes felszámolását helyezte kilátásba szenátusi meghallgatása során, a terrorszervezetet jelölve meg egyedüli felelősként a gázai nép szenvedéséért.

Az Egyesült Államok vezette nemzetközi közvetítők a jövő héten kezdik meg a tárgyalásokat a tűzszüneti megállapodás második szakaszának részleteiről. Gyötrelmes tárgyalások várhatók, hogy biztosítsák több tucat további túsz szabadságát, és rávegyék a harcoló feleket egy esetleges hosszabb fegyverszüneti megállapodásra. Eközben minden fél tisztában van azzal is, hogy a fegyverszünet nem béke, és váratlan fordulatok is felboríthatják, ami ellen senkinek nincs garanciája.

A "Bibi-szendvics"

Netanjahunak hamarosan el kell döntenie, hogy hajlandó-e a megállapodást véglegesen lezárni. Egyrészt számolnia kell a 'higanyszerű' Trumppal, akivel nem mindig lehet végleges és változtathatatlan alkukat kötni. Az sem biztos, hogy az amerikai elnök kezdeti erőteljes kijelentései mindig elérik a célzott hatást. Példa erre a gázai kitelepítés ötlete, amit jelenleg nem Izrael bojkottál, hanem éppen azok, akiknek végre kellene hajtaniuk. A jelen állás szerint az arab kormányok, de Törökország sem fogadnak be gázai palesztinokat, Egyiptom pedig szállodákban tartja a néhány tucat befogadottat, akik a szállást nem hagyhatják el.

Eközben odahaza Netanjahunak féken kell tartania kabinetjének szélsőjobboldali tagjait is, főleg Bezalel Smotrich pénzügyminisztert, aki azzal fenyegetett, hogy „lerombolja ” Netanjahu kormánykoalícióját, ha Izrael nem folytatja a háborút és nem foglalja el újra Gázát, amint a megállapodás első szakasza február végén befejeződik.

Nadav Shtrauchler politikai stratéga, aki korábban Netanjahuval dolgozott, ezt a dilemmát nevezi „Bibi szendvicsnek”, utalva a veterán vezető becenevére. Smotrich teljes mértékben rácsatlakozott Donald Trump kijelentéseire, hogy „tisztítsák meg” Gázát, és költöztessék a lakosság többségét Egyiptomba, Jordániába és más muszlim államokba. „Dolgozom a miniszterelnökkel és a kabinettel, hogy előkészítsünk egy operatív tervet, és biztosítsuk, hogy Trump elnök elképzelése megvalósuljon” – mondta Smotrich a múlt héten, noha maga Netanjahu nem vetette fel ezt a lehetőséget.

Kedden az amerikai elnök megerősítette, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy Jordánia és Egyiptom gázai lakosokat fogadjon be.

Az amerikai vezetéssel folytatott washingtoni tárgyalásokon ezek a pozíciók és nézetek változhatnak, finomodhatnak. Sokan eleve Trump megjegyzéseit egy sokkal nagyobb perspektívájú játszma gambitjaként (nyitó cseleként) értelmezik, amit Szaúd-Arábiával kell majd lejátszani. Kétségtelen, hogy kegyetlenül és embertelenül hangzik, de ebben a partiban a gázai palesztinoknak a gyalog szerepét szánják, és maga Gáza nem főkérdés, hanem inkább nyitólépés egy nagyobb játszmában.

A magasabb célnak egy szélesebb körű normalizációs megállapodás elérését tekintik Izrael és Szaúd-Arábia között, és ebbe illesztik a gázai övezet és lakói sorsát. A szaúdi királyság ragaszkodik a palesztinok jogához a saját állam megteremtésére, legalábbis biztosan mindaddig, amíg az idős Szalmán király él, és noha az országot valójában a koronaherceg (MBS) vezeti, az uralkodó hagyományos palesztinpárti politikáját nem rúghatja fel teljesen.

A királysággal való normalizálás ösztönözhetné Netanjahut a háború befejezésére, mert ez a kapcsolat legalább annyira fontos, mint a Hamász likvidálása, de Rijádot is hajtaná a békekötés felé, amennyiben valóban a kétállami megoldás híve. Ha ez így alakul, akkor Donald Trump közel-keleti víziója gyakorlatilag megvalósulna, amit 2020-ban, az Ábrahám-egyezmények sikere után félbe kellett hagynia. Egy ilyen alku egyben a világ két legnagyobb olajtermelőjének szorosabb kapcsolatát eredményezné, ami meghatározó lehet a világgazdaság egészére nézve.

Az araboknak is le kell tenniük valamit az asztalra

Ahogy Adam Boehler, Trump túszügyi megbízottja az izraeli Channel 12-nek elmondta, az arab államoknak is „alternatív lehetőséget kell felmutatniuk”, ha ellenzik az amerikai elnök tervét. A csupasz ellenkezés nem vezet messzire, és Trump „mindig is nyitott a különböző lehetőségekre” – mondta az amerikai diplomata.

Izrael és amerikai szövetségese számára a preferált megoldás az - noha most még valószínűtlennek látszik- hogy a Hamász kényszerüljön fegyverletételre és törődjön bele a száműzetésbe az övezetből. Boehler szerint Netanjahu „nem akarja többé a Hamászt látni Gázában, és ehhez meg is van támogatása Amerika részéről”. Ezzel szemben az Egyesült Államok arab szövetségesei, például Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek másféle terveken törik a fejüket. Ez a Palesztin Hatóság (PA) által képviselt és nemzetközileg támogatott átmeneti testület lenne, amely az exklávé felett polgári ellenőrzésre kapna felhatalmazást.

A terv rákfenéje az, hogy sem a Netanjahu-kormány, sem A Trump-kabinet nem bízik a palesztin hatóságban, és attól tartanak, hogy annak uszályában ismét megjelenne a Hamász, melyet a teljes palesztin lakosság 76%-a támogat jelenleg.

Ezzel szemben Avi Issacharoff izraeli elemző, aki egyben a Fauda televíziós sorozat társ-alkotója is, úgy tartja, hogy a PA bevonása az egyetlen reális lehetőség egy „alternatív rezsim” számára Gázában. „Meg kell értetniük a Hamászszal, hogy nem maradhatnak hatalmon, és váltótársuk csakis az Abbász-kormány lehet.” Más elemzők viszont azzal érvelnek, hogy Gáza újjáépítésének több tízmilliárd dollárra becsült költsége korlátozza a Hamász alkuerejét.

Egy korábbi izraeli hírszerzési elemző szerint minden ilyen terv naiv, és biztosan megbukik. Az elgyengült palesztin kormányzat, a nyolcvanéves Mahmúd Abbász elnök vezetésével puszta fügefalevélként szolgálna, lehetővé téve, hogy a Hamasz továbbra is a de facto katonai hatalom maradjon a helyszínen. Sokan emlékeztetnek azokra az időkre, amikor a Hamász elnöke, Iszmáil Hanijeh és Mahműd Abbász a legszorosabb barátságban tüntettek Izrael állami léte ellen.

Michael Milshtein szerint „nem élhetünk tovább együtt a Hamászszal Gázában, de ehhez átütő kampányra lesz szükség, mert teljesen el kell foglalnunk Gázát, és sokáig ott is kell maradnunk, amíg terljesen fel nem számoltuk az uralmát. Ehhez komoly tervezésre, valamint hazai és nemzetközi támogatásra van szükség. Évekbe fog telni.”

Netanjahunak egyelőre több hete is van a döntés meghozatalára. „Ez hosszú idő ebben a háborúban” – mondta Nadav Shtrauchler. „Bibi nem szerencsejátékos – az utolsó pillanatig megragadja az ellentétes lehetőségeket is, sőt még azon túl is, ha majd döntésre jut.”

A szendvicsben ezért a legerősebb alkotó elem az áhított szaúdi kapcsolat, mert az évszázadokra szólhat, míg Gáza konfliktusa idővel tűnő esemény.