Donald Trump beiktatása kísértetiesen emlékeztet az 1981-es hatalomváltásra, amikor az új elnök szinte percnyi pontossággal learathatta vesztes elődje kínkeserves munkájának gyümölcsét. Az új amerikai külpolitikai konkrét tervei még kevéssé ismertek, de a körvonalai kirajzolódnak.
HIRDETÉS
Az 1979-es teheráni túszdráma és a Hamásszal most megkötött (vasárnapra időzített) alku feltűnő hasonlatossága az, hogy mindkét esetben a leköszönő elnök készítette elő az áttörést, de a babért az utód arathatta le. Ronald Reagan beiktatása egybeesett az amerikai túszok elengedésével Irán részéről, amit pedig Jimmy Carter kormánya hozott tető alá. Most ugyanez történhet a Donald Trump beiktatása előtti napon.
Több újság, és természetesen a megválasztott elnök is már az új adminisztráció sikereként könyveli el a túszegyezséget, mint egy tűrhetetlenné vált feszültség levezetését. Az eufórikus hangulatban egyelőre kevésbé téma az, hogy a Khomeini-rezsim túlélte a válságot, és ugyanez megtörténhet a Hamász esetében is.
A gázai háború teljes lezárására és Izrael kivonulására még nagyon hosszú ideig nem lehet számítani. Az izraeli szélsőjobboldal eleve vonakodott az alku megkötésétől, és előre jelezte, hogy csak a háború konzekvens folytatása esetén marad a kormányban.
Más vélemények szerint Trump nagymestere a pillanatnyi látványos sikereknek, de nem kedveli a hosszadalmas és apró egyeztetéseket, amire pedig Gáza esetében számítani kell. Eleve intő jel erre, hogy közben a Hamász is saját győzelmeként ünnepli az egyezményt.
Csütörtöki fejlemény, hogy az izraeli miniszterelnök hivatala bejelentette, hogy kabinetje nem ül össze a gázai tűzszüneti megállapodás jóváhagyására a Hamász által okozott 'utolsó pillanati válság' miatt. A közleményben azzal vádolják a terrorszervezetet, hogy megtagadta a megállapodás egyes részeit, hogy az utolsó pillanatban engedményeket csikarjon ki. (Ennek fejleményeiről később szolgálunk részletekkel.)
Sose vitatkozz egy bronxi ingatlanfejlesztővel!
A londoni The Telegraph véleménycikke szerint Joe Biden közel egy éves erőfeszítései elismerést érdemelnek, de nem lettek volna elegendőek egy beiktatás előtti eredmény eléréséhez. Az elnök, aki a liberális világrend szülötte és az intézményes működés rabszolgája, nem tudott kellő nyomást gyakorolni a tűzszünet megkötésére – sem Izrael, sem a Hamász felé. Ezért lett döntő az utolsó napokban Trump közel-keleti megbízottjának, Steve Witkoffnak a szerepe.
Witkoff, aki nem karrierdiplomata, hanem ügyvéd, ingatlanfejlesztő és 'pimasz üzletember', mindent megtett, hogy az alku felé terelje a vonakodó izraeli miniszterelnököt. Egy pletyka szerint például Netanjahu nem akart szombaton is foglalkozni az üggyel, de a szintén zsidó származású Witkoff erre azt válaszolta, hogy az amerikai küldöttség zsidó tagjai szívesen dolgoznak rajta, akkor az izraeliek miért nem?
A tárgyalásokban részt vett arab tisztviselők állítják, hogy Witkoff egyetlen találkozón többet tett az izraeli vezető megdögönyözéséért, mint Biden vagy Blinken egy teljes év alatt. Az amerikai külügyminiszter 28 alkalommal látogatott a térségbe a gázai konfliktus kirobbanása óta, míg Witkoffnak néhány nap is elég volt.
„Nem lehet nyerni egy bronxi ingatlanfejlesztő ellen” – kommentálja a jelenséget Tim Stanley, a Telegraph újságírója.
Ugyanakkor az amerikai republikánus táborban élő az aggodalom, hogy Izraelt és Netanjahut jobb meggyőződésük ellenére vették rá az egyezségre. Ron Johnson wisconsini szenátor erről szerdán azt mondta, hogy „nagyon remélem, hogy nem kényszer alatt született az alku, mielőtt befejeznék, amit be kell fejezniük, vagyis a Hamasz megsemmisítését, hogy ne tudjon feltámadni, és ne fenyegesse őket újra néhány éven belül”.
Rendkívüli határozottság, de kevesebb akció fogja jellemezni az új washingtoni külpolitikát
Trump kerüli a katonai kalandokat, de fokozottan akar költeni védelmi célokra, nemzetbiztonságra és űrfegyverkezésre, és inkább az előre nem látható cselekvéssel fenyeget. Emlékezetes példa erre a 2018-as eset, amikor Kim Dzsongun észak-koreai vezető azzal kérkedett, hogy a nukleáris gomb mindig az asztalán van, mire Trump figyelmeztette, hogy az övé viszont nagyobb, erősebb és működik is.
Az eredmény az lett, hogy néhány hónappal később a két vezető barátságosan találkozott egymással Szingapúrban, majd később a koreai demilitarizált övezet határvonalán is. Ebben a periódusban az észak-koreai rakétakísérletek és tesztkilövések száma csökkent, viszont Joe Biden elnöksége alatt meghaladta a negyvenet.
A legtöbb vélemény szerint Trump üzletelni szeret és ért is hozzá, de háborúzni már kevésbé. A világ legtöbb gócpontján egyelőre csak várakoznak, találgatnak vagy aggódnak a regionális hatalmak, amíg világosabban ki nem derül, hogy mi várható a továbbiakban Washington részéről.
A Távol-Kelet nyugtalan
A 'globális tapogatódzást' jelzi, hogy Trump megválasztása után szinte azonnal sor került egy kínai és japán egyeztetésre, amire Joe Biden elnöksége alatt nem volt példa. A találkozón történelminek mondható megállapodás született arról, hogy a japán állampolgárok vízum nélkül léphetnek Kína területére.
Most újabb megbeszélésre került sor a két ország védelmi minisztériuma között, ami azt jelezheti, hogy Hszi Csin-ping kínai vezető megpróbálja javítani kapcsolatait ázsiai riválisával az Egyesült Államokban történő hatalomátadás közepette. Peking és Tokió egyaránt készül a változásokra a potenciális új vámtételek miatt Donald Trump elnök során.
Bonnie Glaser, a német Marshall-alap kínai szakértője szerint tárgyalás katonai jellegű, a háttérben súlyos gazdasági kérdések is meghúzódnak. „Kína gazdasági és stratégiai okokból is reménykedhet abban, hogy kihasználja az Egyesült Államok politikai átalakulása adta lehetőséget a Japánnal fenntartott kapcsolatok stabilizálására” – írta az elemző, hangsúlyozva, hogy Kína most megpróbálhat éket verni Japán és az Egyesült Államok közé, remélve, hogy Tokió idén fogadja majd Hszi Csin-ping kínai elnököt.
Katonai téren újdonság, hogy Kína a közelmúltban bemutatta két új, fejlett repülőgépét, ami a Breaking Defense katonai szaklap szerint harcra kényszeríti az Egyesült Államokat a hatodik generációs vadászgépek fejlesztésének terén. Szerdán Eric Smith tábornok, az amerikai tengerészgyalogság főnöke felemlítette, hogy terítéken van az amerikai erők áttelepítése Okinawából Guamba, amely lépést Peking is üdvözölte, mivel csökkenti a közvetlen feszültség lehetőségét az USA és a KNK között a válságszínpadon. „Ez nyilvánvalóan a japánok belpolitikai ügye, de azt állíthatom, hogy valahányszor Kínának adunk egy métert, megtesznek egy mérföldet” – mondta Smith a katonai újságíróknak tartott washingtoni rendezvényén.
Nem sokkal előtte kínai-dél-koreai találkozók is zajlottak, ami azt mutatja, hogy a regionális főszereplők nem feltétlenül várnak amerikai vezénylésre, hanem maguk is keresik a lehetséges együttműködési pontokat, mert passzívnak találták az előző washingtoni külpolitikát.
Biden elnök legutóbb szeptemberben, delawarei otthonában fogadta az indiai, ausztrál és japán vezetőket, vagyis a QUAD védelmi csoport tagjait, de ott nem született semmilyen lényegi döntés vagy közös akcióterv. Mivel a csoportosulás tagjai nem lehetnek biztosak abban, hogy Trump megtartja ezt a formációt, érthetően keresik a távol-keleti pozíciótartás más lehetőségeit is, aminek egyik útja a Kínával való párbeszéd élénkítése. Számukra sem világos még, hogy a hevesen Kína-ellenes új washingtoni vezetés támogatja-e ezeket a próbálkozásokat.
Ukrajna ügye a legnagyobb talány
Az előzetes latolgatások egyetértenek abban, hogy a Trump-kormányzat előtt jelenleg csak egy nagy és sürgető külső feladat látszik, vagyis az ukrajnai háború. Már a konfliktus kitörésekor, majd a választási kampány során is Trump többször hangsúlyozta, hogy birtokában van a válság megoldási kulcsa, akár '24 óra alatt' is.
Korábban Kijev és támogatói óvakodtak attól, hogy túlzott érdeklődést jelezzenek esetleges tűzszüneti tárgyalások iránt, attól tartva, hogy Moszkva ezt a gyengeség jelének fogja tekinteni. A kezdeti szakaszban Erdoğan török elnök kísérletezett egyeztetésekkel, és zajlott néhány terméketlen telefonbeszélgetés egyes nyugati vezetők és Vlagyimir Putyin között.
Nemrégiben az amerikai és az orosz vezérkari főnök egyeztetett, de ez sem az ukrajnai békéről, hanem a véletlen katonai konfliktusok elkerüléséről szólt.
Jelenleg a legtöbb, ami tudható, az Marco Rubio leendő külügyminiszter szerdai szenátusi meghallgatásán hangzott el. A Kongresszusban kimagasló tekintélyt élvező volt floridai szenátor azt ígérte, hogy ismét „releváns hellyé” teszi a State Department intézményét, amivel elismerő bólogatásokat váltott ki a demokrata szenátorokból is.
„Mióta 2013 januárjában a szenátusba kerültem, mindig élveztem, hogy Rubio szenátorral dolgozom a külügyi bizottságban, mert nagyon jól fejlett érzékkel rendelkezik, és szenvedélye az érdeklődése a világ minden szeglete iránt” - mondta a jelöltről Tim Kaine virginiai demokrata.
Rubio legsúlyosabb kijelentései Ukrajnával és Oroszországgal voltak kapcsolatban. A Kijevet támogató törvényhozók aggodalmukat jelezték, hogy a megválasztott elnök visszafogja az Egyesült Államok támogatását, aláássa Ukrajna biztonságát és területi engedményekre kényszeríti.
Rubio erre azt felelte, hogy Ukrajna továbbra is számíthat a segítségre, de Trump politikája főként a háború befejezése, ami „nem lesz könnyű próbálkozás”. A jelölt szerint ahhoz, hogy az ukránok befolyással legyenek az eseményekre, engedményeket is kell tenniük, bár ezeket nem részletezte. Felmerült a NATO stabilitásának kérdése is, amire Rubio azt felelte, hogy kitart amellett, hogy a Kongresszus engedélye nélkül az USA nem léphet ki az atlanti szövetségből, és a törvényhozás jogkörében kell maradnia a védelmi kiadások ellenőrzésének. (Ismeretes, hogy Donald Trump a nemzeti GDP 5 százalékára emelné a tagállamok katonai költéseit, és felmentést kérne elnöki időszakára az adósságplafon átlépésére, ha katonai kiadásokról van szó.)
A Grönland és a Panama-csatorna körüli izgalmakra reagálva Rubio azt mondta, hogy a világ legérzékenyebb területeiről van szó, ahol a kínaiak és az oroszok már jelen vannak, de az Egyesült Államok nem.
Ezeknek a körzeteknek az átengedése ellenséges hatalmak felügyelete alá veszélyezteti az amerikai nemzetbiztonságot, ami megengedhetetlen. A Panama-csatorna - állítása szerint - fedőcégeken keresztül máris kínai befolyás alatt áll, képessé téve Pekinget az amerikai kereskedelmi hajózás lefojtására. Az új kormányzat ezért továbbra is mérlegelni fogja ezeken a területeken az aktív jelenlét lehetőségeit, de katonai eszközöket nem említett.