"Micsoda nagy nemzet lehetnénk együtt!" - üzeni a megválasztott elnök
HIRDETÉS
Trump már korábban elkezdte Kanada 51. államként való emlegetését, és 'kormányzónak' titulálta a hatalmas szomszéd miniszterelnökét. Kanada közbiztonságért felelős minisztere szerint Trump csak viccelődött, amikor ezt mondta Justin Trudeau floridai látogatása során a Mar-a-Lago-i birtokon.
Most viszont, hogy Trudeau bejelentette távozását az ottawai kormány és a kormánypárt éléről, Donald Trump fellelkesült, és saját közösségi oldalán vázolta fel az egyesülés távlatait.
„Ha Kanada egyesülne az Egyesült Államokkal, nem lennének vámok, az adók jelentősen csökkennének, és TELJES BIZTONSÁGBAN lennének az őket folyamatosan körülvevő orosz és kínai hajók fenyegetésétől” – tette közzé Trump. „Együtt micsoda nagyszerű nemzet lenne!!!”
Trudeau hétfői bejelentése nyomán Trump azt a gondolatot hangoztatta, hogy sok kanadai "szeretni" fogja a gondolatot, hogy az Egyesült Államok 51. állama legyen, és élén helyben választott kormányzó álljon.
Javaslata szerint az egyesülés előnyös lenne az Egyesült Államok számára is, mert „többé nem szenvedne a masszív kereskedelmi hiánytól” és a Kanadának nyújtott támogatásoktól.
„Justin Trudeau tudta ezt, és lemondott” – mondta Trump.
Lehetséges ez egyáltalán?
A világsajtó egyelőre még csak ízlelgeti a megpiszkált javaslatot, de a mélyét még nem bolygatja.
Ha egyszer bárki is komolyan venné a felvetést, akkor első helyen meg kellene birkóznia a szuverenitás kérdésével, mivel Kanada jelenleg a Brit Nemzetközösség tagja, és államfője a mindenkori brit uralkodó, akit egy erre delegált tisztviselő személy képvisel Kanadában. A két állam úgy nevezett főképviseletekkel van jelen egymás fővárosában.
Egy ilyen lépéshez az Egyesült Királyságnak is lenne néhány szava, még akkor is, ha Kanada szuverén és önálló államnak tekinthető. A brit jogrendszer több törvényt is alkotott Kanada önállóságának garantálására, és ma már egy kanadai állampolgár nem nyújthat be keresetet britanniai bíróságon, mint azt korábban megtehette.
Még ennél is súlyosabb akadály lenne, ha Kanadának át kellene vennie az Egyesült Államok kormányzati rendszerét, aminek kevés értelme van a 325 milliós amerikait képviselő washingtoni, és a tizedannyit reprezentáló ottawai rendszer között.
A három észak-kanadai területnek például alig 100 ezer lakosa van, ezért előbb össze kellene vonni őket valamelyik másik állammal, különben teljesen elveszítenék a képviseletüket.
Az Egyesült Államokhoz való csatlakozás drasztikusan megváltoztatná az egyes volt kanadai tartományok képviselőinek számát. Ha a jelenlegi 10 kanadai tartomány felosztaná mostani 335 képviselőjét az amerikai szisztéma szerint, akkor a legtöbb kanadai tartomány népképviseleti mandátumokat veszítene. A másik megoldás szerint viszont legalább 150 mandátummal kellene megnövelni az amerikai Kongresszus képviselőházának létszámát, és akkor a Szenátusról még nem is beszéltünk.
Az sem lenne egyszerű kérdés, hogy a kanadai képviselők melyik pártcsaládhoz kapcsolódnának, és nem borítanák-e fel teljesen az évszázados amerikai status quo-t.
Ezek csak a gondolat hallatán felmerülő legelső kételyek, és akkor még a NATO, a közös közbiztonság, a gazdaság és a kanadai kultúra kérdéseit nem is említtettük. Ezért tehát sokkal valószínűbb, hogy Kanadának nem testvéri ölelésre, hanem inkább keményedő gazdasági dulakodásra kell felkészülni Washington részéről.