Az amerikai médiában ritkán fordul elő, hogy egy televíziós kommentátor neve egyszerre merüljön fel Iránnal, az amerikai hírszerzéssel és a republikánus párton belüli hatalmi harccal kapcsolatban. Mondhatni soha.
Azt eddig is észlelhettük, hogy a Fox News egykori sztárja nem csak riporter, hanem aktív politikai szereplő is, ami ritkaság. Időről-időre botrányok, gyanúk és vádak kereszttüzébe kerül, mert veszélyes terepen jár, és befolyását olykor konfliktusos ügyekben értékesíti. Ennek viszont következményei vannak, főleg mert befolyásával és ismertségével szinte szemérmetlenül kereskedik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kibontakozó vitában Carlson azt állítja, hogy az amerikai hírszerzés megfigyelte őt és akár büntetőeljárást is kezdeményezhet ellene. A konfliktus közvetlen kiváltó oka az, hogy Carlson szerint az amerikai hírszerzés figyelte a kommunikációját az iráni interjúk előkészítése során, és ezeket felhasználhatja ellene. A riporter azt mondja, hogy a hírszerzési információkat az igazságügy (DoJ) nevetheti egy eljárás előkészítéséhez a külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvény, az úgynevezett FARA megsértése miatt.
Ez a törvény azt írja elő, hogy azoknak az amerikai szereplőknek, akik külföldi kormányok érdekében végeznek politikai kommunikációt az Egyesült Államokban, hivatalosan regisztrálniuk kell magukat. Az még nem tudni, hogy indult-e vagy fog indulni eljárás Carlson ellen, de az ügy már így is politikai vihart kavart Washingtonban.
A hírszerzéssel való konfliktus sem teljesen új Carlson számára. Már 2021-ben azt állította, hogy az amerikai nemzetbiztonsági ügynökség figyelte a kommunikációját, amikor Putyin-interjút próbált szervezni. A későbbi hivatalos magyarázat szerint a hírszerzés nem célzottan őt figyelte meg, hanem külföldi szereplők kommunikációjában jelent meg a neve.
Az újságíró iráni vezetőkkel és kormányzati körökkel folytatott kommunikációt, illetve interjúkat készített velük, és felmerülhet a kérdés, hogy ez pusztán újságírói tevékenység volt-e, vagy olyan koordinált médiamegjelenés, amely már külföldi érdek képviseletének minősülhet, azaz pártos propagandának.
Puha kézzel bánt az iráni elnökkel, miközben másokat meg darabokra szaggat
Carlson 2025 júliusában interjút készített Maszúd Pezeskján iráni elnökkel. A beszélgetésben a teheráni vezető az amerikai–iráni viszonyról, a regionális konfliktusokról és az Izraellel fennálló feszültségről beszélt, és a nyugati médiában ritka módon közvetlenül az amerikai közvéleményhez szólhatott.
Elemzők szerint az interjú információs szempontból Teherán számára kedvező platformot jelentett, mert Pezeskján kevés kritikus kérdéssel szembesítve szólalhatott meg egy nagy amerikai médiacsatornán. Hasonló vádak merültek fel a személyes Putyin-interjú kapcsán is, amikor a riporter feltűnő passzivitással hagyta, hogy az orosz elnök szabadon ismertesse háborús retorikáját.
A vita hátterében az is áll, hogy Carlson a beszélgetést saját médiaplatformján publikálta, miközben az amerikai külpolitika egyik éles kritikusa lett. Washingtoni körökben már akkor felvetődött, hogy ez megalapozhatja a külföldi ügynök kérdését. Abban az esetben történhet ez, ha a hatóságok úgy ítélnék meg, hogy egy külföldi kormány üzenetei koordinált módon jutnak el az amerikai közvéleményhez.
Akárhogy is alakul a mostani ügy, Carlson története jól mutat egy szélesebb változást a globális médiában. A hagyományos televíziós műsorvezetők közül néhányan ma már nem csupán kommentálják a geopolitikai eseményeket, hanem aktívan részt is vesznek azok kommunikációs dimenziójában.
A külpolitika egyre nagyobb szerepet kapott Carlson műsoraiban. aki az amerikai katonai intervenciók egyik legélesebb kritikusa lett a jobboldali médiában, rendszeresen bírálva az iraki és afganisztáni háború örökségét, és gyakran kérdőjelezte meg a washingtoni külpolitika döntéseit. Ez a pozíció egyre közelebb vitte a republikánus párton belüli izolacionista vagy nem-beavatkozó irányzathoz.
A fordulópontot már a 2024-es Putyin-interjú is jelezte, amikor Carlson Oroszországba utazott, és hosszú beszélgetést készített az orosz elnökkel. A beszélgetés hatalmas online nézettséget ért el, és azonnal nemzetközi vitát váltott ki. Kritikusai szerint Carlson platformot adott az orosz propaganda számára, míg támogatói úgy érveltek, hogy a puszta tény volt fontos, mivel nyugati média évek óta nem készített interjút az orosz vezetővel. Carlson ezzel a műsorszámmal egymilliárd dollárnál többet keresett.
Carlson az utóbbi időben az amerikai jobboldal egyik legismertebb háborúellenes hangjává vált. Az USA Közel-Kelet politikájával kapcsolatban rendszeresen azt állítja, hogy az Egyesült Államok túl gyakran keveredik olyan konfliktusokba, amelyek nem szolgálják közvetlenül az amerikai nemzeti érdeket. Ez a nézőpont éles vitába sodorta a beavatkozás-párti republikánus politikusokkal, köztük Ted Cruz szenátorral, akivel egy interjúban nyíltan összecsapott az iráni rezsimváltás kérdésében.
A történethez érdekes politikai kontextust ad Carlson kapcsolata Elon Muskkal. A riporter a Fox News-tól történt elbocsátása után azonnal átnyergelt Musk X-platformjára, ahol új műsorait publikálta, így már a Putyin-interjút is. Musk többször is támogatta azt az elképzelést, hogy az újságírók a hagyományos televízió helyett közvetlenül a közösségi médián keresztül érjék el a közönséget, és a két szereplő azóta is egymás műsoraiban vagy online beszélgetéseiben jelenik meg. Több ügyben is hasonló álláspontot képviselnek – különösen a szólásszabadság és az amerikai külpolitika terén.
Emiatt Carlson platformja részben az X körül kialakuló új médiakörnyezethez kapcsolódik, ami tovább erősíti azt a benyomást Washingtonban, hogy a hagyományos intézményeken kívül egy új és decentralizált politikai kommunikációs tér formálódik. Carlson saját médiaplatformot épített, és több kérdésben, így különösen az ukrajnai háború és az Iránnal kapcsolatos amerikai politika ügyében nyíltan kritizálta Trump álláspontját vagy stratégiai döntéseit. Az elnök egy ponton azt mondta róla, hogy „kissé elszállt”, de ennek ellenére Carlson továbbra is fontos médiacsatorna Trump számára, mivel nagy és elkötelezett jobboldali közönséget ér el.