Dezertőr orosz katonatiszt számolt be a BBC-nek arról: mit tapasztalt, amíg egy nukleáris bázist őrzött.
HIRDETÉS
A brit közszolgálati média interjút készített egy volt orosz katonatiszttel, akinek sem a valódi nevét, sem a tartózkodási helyét nem fedik fel, és fotó sem készült róla, a férfi élete ugyanis így is veszélyben forog. Antonnal a BBC újságírója egy titkos helyen találkozott Oroszországon kívül.
A férfi arról beszélt, hogy a 2022. februári ukrajnai orosz invázió napján teljes harckészültségbe helyezték a nukleáris fegyvereket azon a bázison, ahol ő is szolgált.
„Előtte csak gyakorlatokat tartottunk. De azon a napon, amikor a háború elkezdődött, a fegyverek teljesen készenlétben voltak,” mondta a BBC-nek. „Készen álltunk arra, hogy a tengerre és a levegőbe indítsuk a fegyvereket, és nukleáris csapást hajtsunk végre”.
Anton egy szigorúan titkos oroszországi nukleáris fegyverkezési létesítmény tisztje volt. A BBC-nek bemutatott olyan dokumentumokat, amelyek igazolták személyazonosságát, és azt, hogy hol szolgált. Bár az általa elmondottakat képtelenség hiteles forrásokkal igazolni, azok egybecsengenek a korábbi orosz nyilatkozatokkal.
Három nappal azután, hogy orosz csapatok özönlöttek át Ukrajna határain, Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy Oroszország nukleáris elrettentő erőit „különleges harci üzemmódba” helyezték. Anton azt mondja, hogy a harckészültség már a háború első napján érvényben volt, és azt állítja, hogy az egységét gyakorlatilag „bezárták a bázisba”.
„Csak az orosz állami televíziót lehetett nézni,” mondta az egykori tiszt. ”Nem igazán tudtam, mit jelent ez az egész. Automatikusan végeztem a kötelességemet. Nem harcoltunk a háborúban, csak a nukleáris fegyvereket őriztük”.
A készültségi állapotot két-három hét után megszüntették. Anton nyilatkozata betekintést nyújt az oroszországi nukleáris erők szigorúan titkos belső működésébe. Rendkívül ritka, hogy a szolgálat tagjai újságírókkal beszélnek.
„Mindenkit folyamatosan ellenőriznek és hazugságvizsgálatot végeznek rajtuk. A fizetés sokkal magasabb, és ezeket a katonákat nem küldik háborúba. Azért vannak ott, hogy vagy visszaverjenek, vagy végrehajtsanak egy nukleáris csapást,” fogalmazott.
Az egykori tiszt szerint az élet odabent szigorúan ellenőrzött. „Az én felelősségem volt, hogy az alattam szolgáló katonák ne vigyenek be semmilyen telefont az atombázisra. Ez egy zárt társadalom, ott nincsenek idegenek. Ha azt akarod, hogy a szüleid meglátogassanak, három hónappal előre kérvényt kell benyújtanod az FSZB biztonsági szolgálatához,” magyarázta.
Anton a bázis biztonsági egységének tagja volt - egy gyorsreagálású alakulaté, amely a nukleáris fegyvereket őrizte. „Folyamatos gyakorlatokat tartottunk. A reakcióidőnk két perc volt,”- mondta némi büszkeséggel.
"Oroszországnak hatalmas nukleáris arzenálja van"
Aggodalomra ad okot a hatalmas orosz nukleáris arzenál mellett az is, hogy Putyin esetleg „nem stratégiai”, hanem taktikai atomfegyverek bevetése mellett dönthet. Ezek kisebb rakéták, amelyek általában nem okoznak széleskörű radioaktív sugárzást. Használatuk azonban a háború veszélyes eszkalációjához vezetne.
A Kreml mindent megtesz, hogy tesztelje a Nyugat idegeit. Putyin a múlt héten ratifikálta a nukleáris doktrína módosításait – azokat a hivatalos szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy Oroszország hogyan és mikor indíthat nukleáris támadást.
A doktrína szerint Oroszország mostantól akkor használhatja ezeket a fegyvereket, ha egy nem nukleáris állam hagyományos rakétáival „masszív támadás” éri, de „egy nukleáris állam részvételével vagy támogatásával”.
Orosz tisztviselők szerint a frissített doktrína „hatékonyan kiküszöböli” annak lehetőségét, hogy vereséget szenvedjen a harctéren. De vajon Oroszország nukleáris arzenálja teljesen működőképes?
Egyes nyugati szakértők szerint a fegyverek többnyire a szovjet korszakból származnak, és talán nem is működnek. A nukleáris erők egykori tisztje visszautasította ezt az állítást, mint „az úgynevezett szakértők nagyon leegyszerűsített nézetét”.
„Lehet, hogy egyes területeken vannak régimódi fegyvertípusok, de az országnak hatalmas nukleáris arzenálja van, hatalmas mennyiségű robbanófejjel,” fogalmazott. Szerinte Oroszország nukleáris fegyverei teljes mértékben működőképesek és harcképesek. „A nukleáris fegyverek karbantartási munkálatai folyamatosan zajlanak, soha, egyetlen percre sem állnak le”.
Egyre több dezertőr menekül Oroszországból
Röviddel a háború kezdete után Anton kapott egy parancsot, hogy tartson előadásokat a csapataival, nagyon konkrét írásos irányelvek alapján. „Azt mondták, hogy az ukrán civilek harcosok és meg kell őket semmisíteni! Ez számomra egy vörös vonal, ez háborús bűncselekmény. Azt mondtam, hogy nem fogom terjeszteni ezt a propagandát”.
A magas rangú tisztek megrovásban részesítették Antont azzal, hogy áthelyezték az ország egy másik részébe, egy reguláris rohamdandárhoz. Azt mondták neki, hogy háborúba küldik. Ezeket az egységeket gyakran a frontvonal élére küldik, és – mint arról már több másik orosz dezertőr is beszámolt - a háborút ellenző „bajkeverőket” „ágyútöltelékként” használják.
Mielőtt a frontra küldték volna, Anton aláírt egy nyilatkozatot, amelyben megtagadta a háborúban való részvételt, és büntetőeljárás indult ellene. Ezután úgy döntött, hogy egy dezertőröknek létrehozott önkéntes szervezet segítségével elmenekül az országból.
„Ha megszöktem volna az atomerőművek bázisáról, akkor a helyi FSZB biztonsági szolgálat azonnal reagált volna, és valószínűleg nem tudtam volna elhagyni az országot,” mondta. De mivel egy közönséges rohamdandárba helyezték át, a legfelsőbb szintű biztonsági ellenőrzés rendszere csődöt mondott.
Anton azt mondta, azt akarta, hogy a világ megtudja, hogy sok orosz katona ellenzi a háborút. A dezertőröknek segítő önkéntes szervezet, az Idite Lesom beszámolója szerint a segítséget kérő dezertőrök száma havonta 350-re emelkedett. A menekülőket fenyegető kockázatok is egyre nagyobbak. Legalább egy dezertőrt megöltek, miután külföldre szökött, és több olyan eset is előfordult, hogy a férfiakat erőszakkal visszaküldték Oroszországba, és bíróság elé állították őket.
Bár Anton elhagyta Oroszországot, azt mondja, hogy a biztonsági szolgálatok még mindig keresik őt: „Itt elővigyázatos vagyok, titokban dolgozom, és nem jelenek meg semmilyen hivatalos rendszerben”.
Azt mondja, hogy nem beszél az atombázison lévő barátaival, mert veszélybe sodorhatja őket: „Hazugságvizsgálatnak kell alávetniük magukat, és bármilyen kapcsolatfelvétel velem büntetőeljárást vonhat maga után”.
De nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy ő maga milyen kockázatnak teszi ki magát azzal, hogy segít más katonáknak a menekülésben. „Tisztában vagyok vele, hogy minél többet teszek, annál nagyobb az esélye annak, hogy megpróbálnak megölni,” mondta.