Jelen állás szerint szinte a romokban hever Irán közel-keleti 'ellenállási tengelye' (Hezbollah-Hamász-hútik), melyet évtizedes erőfeszítésekkel és hatalmas összegekkel épített ki. Az utóbbi hetek súlyos csapásai nyomán a Hezbollah libanoni terrorszervezet tagjai csoportosan szöknek át Szíriába.
HIRDETÉS
Dezertálási hullám fenyegeti a libanoni terrorsereget, amióta Izrael megkezdte a földi hadműveleteket északi szomszédja határvidékén. A The Jerusalem Post értesülései szerint a Hezbollah fegyveresei elkezdték elhagyni kiépített állásaikat, és Szíriába menekülnek.
Az Elaph független arab hírforrás szerint nem csak szökésekről van szó, hanem arról is, hogy a kötelezettek nem jelentkeznek, ha magasrangú parancsnokaik a hadszíntérre idézik őket, és nem jelennek meg a kijelölt helyükön. Más fegyveresek - családjukkal együtt - szíriai területre menekülnek, hogy elkerüljék az Izraellel való közvetlen közeli konfrontációt. Ebben intő példa lehet számukra az a keserű gázai tapasztalat, hogy a fegyveresekkel együtt mozgó családtagok (feleségek, gyerekek és szülők) is áldozattá válhatnak.
Más kérdés, hogy a damaszkuszi rezsim és Basszár el-Aszád szíriai elnök mennyire látja majd szívesen az országába beszivárgó fegyveres terrorista 'menekülteket', mivel korábbi szívélyes viszonya Teheránnal már nem a régi, és tőle való függősége is csökkent. Az Aszád-kormány csak másfél éve nyert újra bebocsátást az Arab Ligába, ahol a hangadó rezsimek nem hívei a síita terrorizmusnak. Aszádnak nem feltétlenül éri meg miattuk kockáztatni a verejtékesen visszaszerzett pozíciót és a vele járó busás üzleti lehetőségeket, lévén a Közel-Kelet legnagyobb kábítószerforgalmazója.
Előzmények - a Hezbollah legfőbb nehézsége az, hogy a térség mérsékelt arab államai nem támogatják a palesztin terrormozgalmakat
A Hamász tavaly októberi gyilkos támadása izraeli civilek ellen azon a terven alapult, hogy a térség 'anticionista' erői megmozdulnak, és a terrorakció frontális támadást vált majd ki Izrael ellen. Ez az elképzelés már az első nap kudarcba fulladt, mivel sem a ciszjordániai arabok, sem a libanoni Hezbollah, sem Irán szíriai proxy erői nem léptek akcióba. A jemeni húti szakadárok is csak több hetes késlekedéssel szálltak be a konfliktusba a Vörös-tengeri hajóforgalom elleni támadásokkal.
Az Izrael elleni támadásra a Hamász legfőbb szponzora, a teheráni papi vezetés nem adott áldást, tartva a térségben felsorakozott amerikai flottacsoportosítás elsöprő erejétől.
A mérsékeltebb arab kormányzatok (Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia, Emirátusok, Bahrein) nyilatkozataikban ugyan elítélték Izrael gázai ellencsapásait és a polgári áldozatok magas számát, de ők sem tettek lépéseket a militáns csoportok megsegítésére.
A mostani szakaszban nincsenek jelei annak sem, hogy a Hamászt korábban erőteljesen támogató Katar tesz-e lépéseket a terrorszervezet maradványainak átmentésére. Ha a gázai terrorszervezet végleg elveszíti a területeit, akkor politikai jelentősége és használhatósága is megszűnik. Jahja Sinwar megölése után a vezető nélkül maradt sokezer fegyveres további sorsa is kérdésessé válik.
Hasonló kép kezd körvonalazódni Libanonban is, ahol a kvázi állami szerepet játszó Hezbollah történetének legsúlyosabb veszteségeit élte meg a háború második (északi) szakaszában. Néhány hét leforgása alatt elbúcsúzott politikai és katonai vezetőségének színe-javától, élén Haszán Naszrallah főtitkárral, aki 22 éven át vezette és jelképezte a szervezetet.
Emellett tömeges áldozatokat kellett elkönyvelnie a szervezet káderállományában is, az egész világot megdöbbentő és korábban sosem látott technológiai szintet bemutató 'csipogó-robbantásokkal', majd a rá következő sorozatos légicsapásokkal.
Nem vált be a Hezbollah azon taktikája sem, amely - Gázához hasonlatosan - védett célpontok közelébe telepített fegyverzeteket szerte Libanonban, párszáz méteres közelségben az ENSZ békefenntartó erőinek bázisaitól.
A személyi és technikai veszteségek folytán a Hezbollah csapásmérő kapacitásai a töredékükre csökkentek, álíltják a térséget figyelő katonai elemzők.
Eközben Izrael közvetlen légicsapás-hulláma Irán ellen újabb rémületet váltott ki - létrejött az eddigi legrosszabb helyzet
Az év során több közvetlen 'adok-kapok' zajlott az egymástól távol fekvő Irán és Izrael között, beleértve a Quds főparancsnok damaszkuszi, és Hanije Hamász-elnök teheráni meggyilkolását is. Ám a múlt héten végrehajtott tömeges izraeli légicsapás az iszlám köztársaság ellen minden korábbit felülmúlt.
A támadás következményeit még csak most mérik fel az elemzők, de az már körvonalazódik, hogy Irán rakétagyártó kapacitásai extrém veszteségeket szenvedtek el.
Emellett azzal is számolnia kell, hogy hasonló támadásokat Izrael szinte zavartalanul képes elvégezni a jövőben is, tekintve az iráni légvédelem állapotát. Teherán elsősorban a támadó légi eszközök gyártásában jeleskedik (ballisztikus rakéták és öngyilkos drónok), miközben saját elhárító és radarrendszere feltűnően sebezhető. Ezek a rések olyan szélesek, hogy az iráni Forradalmi Gárda már jó ideje a saját soraiban keresi a felelősöket a gyöngeségekért, melyeket már nem lehet csak Izrael aknamunkájaként feltüntetni
A radarrendszerek esetében erős hátrány, hogy az országra kivetett nyugati szankciók miatt elektronikai berendezéseket csak nehezen tudják fejleszteni vagy karbantartani. A védelmi erők például 9 saját tervezésű radart használnak, de ezek egységes rendszerbe szervezése még nem történt meg.
A légvédelem jórészt a ma már kevésbé korszerű orosz S-300 rakétákra és különféle ágyúkra épül, melyek szinte esélytelenek Izrael F35 lopakodó vadászbombázóival szemben. A Fars iráni hivatalos hírügynökség már 12 éve bejelentette egy új légvédelmi rendszer kiépítését, és készültek is különféle rakétatípusok, de a katonai elemzők szerint a fejlesztés még messze nem ért a végére.
Ennek folytán a Izrael egyetlen gépet sem veszített a több hullámban végrehajtott támadás során.
A hézagosság oka az, hogy korábban az erőforrások javát átcsoportosították a támadó fegyverrendszerekre, ahol valóban gyors és jelentős sikereket mutatnak fel. Ez jobb üzletnek is bizonyult, látva az Oroszország által vásárolt jelentős mennyiségű iráni eszközt Ukrajna elleni bevetésekre.
A konfliktus végzetes eszkalációja esetén Teherán azt sem zárhatja ki, hogy Izrael olyan fegyverzetet is bevet ellene, melynek hatásai gyógyíthatatlanok.
Irán számára további fenyegető körülmény, hogy az izraeli légierő (IAF) a szaúdi légtér zavartalan használatával hajtotta végre a legutóbbi támadást is, ami annak a jele, hogy Jordánia és a sivatagi királyság éket alkot közte és Izrael között, ami számára nem átjárható.
Hasonló akció már zajlott idén júliusban, a 'Kinyújtott Kar' művelet során, amikor Izrael csapást mért a jemeni al-Hudaydah kikötővárosra, az iráni zsoldban álló szakadárok egyik stratégiai pontjára. A légicsapás elrendelése előtt az izraeli és a szaúdi vezérkarok gyorsan megállapodtak a támadás paramétereiről, és Szaúd-Arábia egy körülbelül 800 kilométer hosszúságú sávban engedélyezte légterének használatát.
Enélkül a 2 óra 50 perces repülés sokkal nehezebben lett volna megoldható, és fokozott biztonsági követelményeket támasztott volna.
Ugyanakkor még nagyon korai lenne a Hezbollahot leírni
Több forrás azt mondta az Elaphnak, hogy a terrorcsoport erősítésekbe kezdett Libanon déli részén, hogy szembeszálljon az izraeli haderővel. A szervezet mély beépültsége a libanoni államba, a nemzeti hadseregbe és az ország pénzügyi rendszerébe vélhetően még szintén létezik, ha meggyöngülve is.
Nem felejthető az sem, hogy a libanoni parlament elnöke még mindig az a Nabih Berri (86, a képen), akinek Amal nevű síita fegyveres szervezete gyakorlatilag a Hezbollah szellemi és katonai elődjének tekinthető.
A történelmi emlékezet fintora, hogy csúcspontján a milícia 14,000 fegyveresnek parancsolt, és hosszú hadjáratot vívott palesztin menekültek ellen a libanoni polgárháború idején, amit a 'táborok háborújának' neveztek. Noha többezer palesztin vére tapad a kezéhez, mégis ma már a Hezbollah politikai szövetségeseként szerepel a libanoni parlamentben.
A Hezbollah jelenleg csak óriási nehézségekkel tud kommunikálni a határterületeken szétszórt fegyvereseivel. A szervezet attól tart, hogy a Délen tapasztalható disszidálás és engedetlenség átterjed az egész országban jelen lévő terroristákra, állítja az egyik forrás. Ezért heves toborzásba kezdtek a közösségi médiában, hogy síita fiatalokat győzzenek meg az ellenállás fontosságáról és a fegyveres szerepvállalásról.
A most még ingatag helyzet arra kényszeríti Izraelt, hogy ugyanolyan alapossággal kutassa fel és semmisítse meg a dél-libanoni rejtett alagutakat, átjárókat, rejtett raktárakat és bunkereket, miként Gázában is teszi, hogy elejét vegye egy októberihez hasonló terrortámadásnak Északon is.
Látva a Hezbollah végső elkeseredését, ennek lehetőségét egyáltalán nem lehet kizárni. Amíg viszont a kellő biztonsági paraméterek nem állnak fel, az otthonából elűzött mintegy 80,000 izraeli polgár nem térhet vissza lakóhelyére.