Ez derül ki a WHO kifejezetten Európára koncentráló felmérésének előzetes jelentéséből, amely úgy fogalmaz, hogy az ellátás színvonala és a betegek biztonsága számos európai országában komoly kihívásokkal küzd. Úgyhogy korántsem mellékes az a bizottsági portfólió, amely a magyar biztosnak jutott.
A súlyos válság hátterében az európai társadalmak elöregedését, illetve sok helyütt a politikai csatározásokat látják az Egészségügyi Világszervezet szakemberei, és arra hívják fel a figyelmet, hogy azok a hiányosságok, amelyek miatt a betegek nincsenek kellő biztonságban ellátásuk során, rendszerszintű problémákban gyökereznek.
Az egészségügyi ellátórendszert az összes közszolgáltatásnál közvetlenebbül érintik a társadalmi változások, a várható életkor növekedése és a tömeges bevándorlás különösképpen. Ez nemcsak létszámbeli kérdés, az egészségügyben nemcsak mennyiségi problémákat vet fel, hanem az ellátás struktúrájában is változtatásokat igényel ahhoz, hogy a rendszer biztonságosan és az elvárható színvonalon működjön.
Eközben egész Európában jelentős a szakemberhiány, amit Nyugat-Európában bizonyos mértékig kezel a Kelet-Európából elvándorló rengeteg orvos és ápoló. Csakhogy az így még súlyosabb helyzetbe kerülő kelet-európai ellátórendszerek egyre gyakrabban érik el, sőt lépik át a működésképtelenség határát. Folyamatosan nő az olyan halálesetek száma nem csak Magyarországon, amelyek megfelelő és időben történő orvosi beavatkozással megelőzhetőek lennének.
A mostani felmérés főbb tanulságait az európai egészségmegőrzés és gyógyítás egyik nagymúltú központjában, az ausztriai Gastein-völgyben ismertették a világszervezet kutatói. A European Health Forum Gastein a szakma egy rangos nemzetközi rendezvénye már évtizedek óta.
A görög egészségügyi minisztérium illetékes szakállamtitkára, Lilian Vildiridi azt magyarázta az Euractivnak, hogy miközben nagyon nehéz egy folyamatosan változó környezetben magasan tartani az ellátás színvonalát, ez szakmailag és társadalmilag is a garanciája a rendszer biztonságának. A WHO egyik regionális vezetője, Natasha Azzopardi-Muscat ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta a gasteni fórumon, hogy a bizalomvesztés azért is óriási probléma az egészségügy szempontjából, mert a betegek mellett a szakemberek is elpártolnak, ami végképp lejtőre teszi az ellátórendszert.
A számok
A WHO európai regionális igazgatóságának ez az első felmérése, amely az egészségügyi ellátás színvonalára és az ellátottak biztonságára vonatkozik: 53 államban vizsgálták a kialakult helyzetet.
A régió országainak mindössze 32 százalékában szabályozza nemzeti terv az ellátás minőségét, és ennél valamivel kevesebb, mindössze 30 százalékuk dolgozott ki cselekvési tervet a betegbiztonság szavatolására. A betegképviselet különböző mechanizmusaira a vizsgált országoknak elenyésző hányada (13 százalékuk) fordít gondot, és a távegészségügy minőségbiztosítására is körülbelül ilyen arányban fogalmaznak meg iránymutásokat.
Ugyanilyen lehangoló arányt mutat a betegek, illetve a civil társadalom részvétele az egészségügyi rendszerek irányításában: a vizsgált 53 állam 13 százalékában vannak erre működő mechanizmusok. Ami pedig az egészségügyi félretájékoztatást illeti, ennek kivédésére mindössze négy államban van bevethető cselekvési terv.
Ami viszont biztatóbb képet mutat, az az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem. Ezt a WHO európai igazgatóságához tartozó 53 állam közel 80 százaléka komolya veszi.
A kutatók összesen 46 mutatót vizsgáltak ebben a felmérésben, amelyről részletes jelentést decemberben tesznek majd közzé. Az eredmények alapján mind az 53 országról átfogó profilt készítenek. De az már most látszik, hogy komoly reformokra van szükség mindenütt. Ennek pedig előfeltétele az eredmények mérése és egyeztetése, mondja Stefan Larsson, az egyik tekintélyes intézet társelnöke hozzátéve, hogy nagy szükség volna a köz- és magánszféra hatékonyabb együttműködésére.
Szerinte az egészségügyi ellátásban igenis megteremthető lenne a köz- és magánszféra egy magasabb szintű összjátéka, amely nem kizárólag a piac törvényei szerint, hanem a betegek, az orvosok és a kutatók érdekeit is figyelembe véve szerveződne. "Olyan koherens stratégiára van szükség, amely az eredmények mérésére, az ellátási lánc mentén történő együttműködés biztosítására, a megfelelő magatartást ösztönző fizetési modellekre, valamint a kutatást és innovációt lehetővé tevő adatokhoz való hozzáférésre összpontosít" - mondta a gasteini konferencián elhangzottakkal kapcsolatban Stefan Larsson, aki alapította és többekkel együtt máig vezeti az Egészségügyi Eredmények Mérésének Nemzetközi Konzorciumát.