Mohamed al-Fayed nevét azok után ismerte meg a világ, hogy egyik fia, Dodi az elvált walesi hercegnőnek, Dianának kezdett udvarolni. Akkoriban már híre ment, hogy a londoni Harrods és a párizsi Ritz milliárdos tulajdonosa a nőket bántalmazza, tavalyi haláláig azonban érinthetetlennek bizonyult.
„Mindannyian rettegtünk tőle. Aktívan táplálta a félelmet. Ha azt parancsolta: »Ugorj!«, az alkalmazottak megkérdezték: »Milyen magasra?«” – így emlékezett vissza a főnökére, Mohamed al-Fayedre a londoni Harrods luxusáruház egyik beosztottja. Tizenéves volt, amikor a milliárdos megerőszakolta a Hyde Parkra néző otthonában, az előkelő Mayfair negyedben, a Park Lane-en – szinte csak egy köpésre a Buckingham-palotától.
„Egy szörnyeteg volt, egy szexuális ragadozó, minden erkölcsi iránytű nélkül” – jellemezte megrontóját áldozata, egyik a sok közül, aki szerint Fayed a Harrods minden alkalmazottjával úgy bánt, mint a „játékszerével”.
Az egyiptomi származású üzletember elleni súlyos vádak nem újkeletűek. A Vanity Fair csaknem három évtizede már írt szexuális bántalmazásairól, Fayed ügyvédei azonban rágalmazásnak minősítették az ügyet. Áldozatai minden jel szerint annyira rettegtek tőle, hogy az éppen egy éve bekövetkezett haláláig nem mertek a nyilvánosság elé állni.
A bomba azok után robbant, hogy a BBC a minap levetítette több mint másfél órás dokumentumfilmjét, amelynek már a címe is sokatmondó: Al-Fayed, a Harrods ragadozója. Több mint húsz nő arról vallott, hogyan zaklatta és bántalmazta őket szexuálisan a 94 évesen elhunyt férfi, öt nő pedig kimondta, hogy akaratuk ellenére kényszerítette őket az ágyba, és akaratuk ellenére megerőszakolta őket.
Az áldozatok száma ennél nagyobb, sokkal nagyobb. A világ minden sarkából.
A sokkoló tények
A munkáltató, a luxusáruház nemhogy nem avatkozott be, és segített az áldozatokon, hanem minden befolyásával igyekezett eltussolni a visszaélésekkel kapcsolatos vádakat.
A Harrods új tulajdonosát, a katari állami vagyonkezelőt „teljesen megdöbbentették” a sokkoló vádak, és őszinte bocsánatot kért annak ellenére, hogy nem volt az ügy érintettje.
„A korrupció és a visszaélések hálója ebben a cégben hihetetlenül szövevényes és mérhetetlenül sötét volt” – jelentette ki Bruce Drummond ügyvéd, a több áldozatot képviselő jogi csapat egyik tagja.
A dokumentumfilm levetítése után újabb áldozatok jelentkeztek felkavaró történetekkel arról, hogyan kényszerítette őket Fayed szexre London mellett Párizsban, az Azúr-parton, St. Tropez-ben vagy éppen Abu-Dzabiban. „Nyilvánvalóvá tettem: nem akartam, hogy megtörténjen. Nem egyeztem bele. Csak azt akartam, hogy vége legyen” – mondta az egyik nő, aki szerint Fayed szintén a Park Lane-i lakásában erőszakolta meg.
Az álca
Fayed vállalkozói karrierjét az egyiptomi Alexandria utcáin alapozta meg, ahol üdítőket árult a járókelőknek. A szerencse akkor érte utol, amikor feleségül vette egy szaúdi fegyverkereskedő húgát. A nász csak két évig tartott az ötvenes években, Fayed pályafutása azonban üstökösként ívelt felfelé. A vezetékneve elé odabiggyesztette a hivalkodó, mintegy nemesi származásra utaló "al-" előtagot.
A hatvanas években kuvaiti útlevéllel utazott Haitire, onnan már azonban kuvaiti diplomata útlevéllel érkezett meg az Egyesült Királyságba. Pontos születési évét csak találgatni lehet. A brit kereskedelmi minisztérium 1929-re taksálta, a diplomata úti okmány szerint azonban négy évvel fiatalabb volt, 1933-ban született.
Végleg 1974-ben telepedett le Nagy-Britanniában, és már ismert közéleti személyiség, nem mellesleg a brunei szultán pénzügyi tanácsadója volt, amikor 1985-ben megvette a patinás Harrods luxusáruházat. Ettől kezdve gyakran szerepelt a tévében, főműsoridőben. Nemzetközi hírnévre azonban azok után tett szert, hogy egyik fia, Dodi, udvarolni kezdett a walesi hercegnőnek. Diana és Dodi egy szörnyű balesetben vesztették életüket 1997-ben egy párizsi rakparton.
Haláluk nyolcadik évfordulóján a gyászoló apa egy emlékszobrot állítatott fel áruházában.
Mohamed al-Fayed – szerteágazó kapcsolati rendszerében bízva – kétszer folyamodott brit állampolgárságért, 1994-ben és 1999-ben. Mindkét alkalommal elutasították annak ellenére, hogy többször találkozott II. Erzsébet királynővel.
A barátságosnak, társaságkedvelőnek tűnő férfi megjelenése csak álca volt – állítják azok a nők, akik kényszerből „közelebbi kapcsolatba” kerültek vele.
A kiválasztottak
„Aljas volt” – emlékezett vissza Sophia, aki 1988 és 1991 között egyik személyes asszisztenseként dolgozott. Al-Fayed nem egyszer megpróbálta megerőszakolni.
A Harrods nagyhatalmú tulajdonosa rendszeresen bejárta az áruház hatalmas értékesítési tereit, és személyesen választotta ki azokat a fiatal nőket, akiket vonzónak talált. Őket seperc alatt előléptették, és felkerültek az emeleti irodákba.
„Néztük, amint a másik belép az ajtón, és arra gondoltunk, hogy »te szegény lány, ma te leszel az áldozat«. Teljesen tehetetlennek éreztük magunkat, hogy megállítsuk” – mondta a Harrods egyik volt alkalmazottja, aki Alice-ként mutatkozott be, de nem ez az igazi neve.
A botrány kirobbanása után a Natachaként jelentkező áldozat, aki a dokumentumfilmben is szerepelt, egy sajtóértekezleten részletesen leírta, hogyan manipulálta és zaklatta volt főnöke, aki végül megerőszakolta.
„Nem hittem el, hogy ez a szörnyeteg megúszta a bűneit” – mondta felindultan a nő.
Az erőszakok
Al-Fayed viselkedése egyre ijesztőbbé vált a külföldi üzleti utak során – idézte fel Gemma, aki 2007-2009 között volt al-Fayed egyik személyi asszisztense. Őt a férfi a párizsi Bois de Boulogne-ban található Villa Windsorban kényszerítette szexre. A pazar birtok a trónjáról lemondott VIII. Edward király és polgári származású amerikai felesége, Wallis Simpson egykori otthona volt.
Gemma a saját hálószobájában ébredt fel, al-Fayed azonban ott toporgott az ágy mellett, csupán egy selyemköntösben.
Mindenáron be akart férkőzni a nő mellé, az ágyba.
„Hiába ismételtem, hogy »nem, nem, nem akarom«, csak rám mászott, miközben mozdulni sem tudtam. Arccal lefelé feküdtem, ő pedig belém hatolt” – mondta Gemma.
Az erőszak után a férfi közönyösen feltápászkodott, és ráparancsolt a könnyeivel küszködő, megalázott nőre, hogy fertőtlenítse magát Detollal.
„Nyilvánvalóan azt akarta: tüntessem el minden nyomát annak, hogy a közelembe férkőzött” – magyarázta Gemma.
Rachelt – nem ez a valódi neve – egyik este, munka után al-Fayed luxuslakásába szólították, a Park Lane 60. alá. A magas tömbépületet biztonságiak védték. A Harrods-alkalmazottak számára egy irodát is fenntartottak. Al-Fayed arra kérte Rachelt, üljön az ágyára. A kezét a nő térdére helyezve egyértelműen tudatta, mi a szándéka. „A súlyát éreztem a testemen. Hangokat hallatott. Próbáltam másra gondolni” – mondta az áldozat, aki a kilencvenes években volt a Harrods-vezér egyik kiszemelt személyi asszisztense. „Megerőszakolt” – bukott ki belőle vallomása végén.
Egy másik nő, Sophia azt állítja: nem tudott elmenekülni, mert nem volt hová mennie. „Nem volt családi otthonom”, így albérletbe kényszerült. És arra, hogy alkalmanként kielégítse al-Fayedet.
Az orvosi vizsgálatok
Az álnéven bemutatkozó Kate csak a dokumentumfilm bemutatása után mert jelentkezni. Alig 16 éves volt – épp csak elkezdett dolgozni a Harrodsban –, amikor al-Fayed a lakásába invitálta. A férfi először megpróbált kedveskedni, de a lány nemet mondott. A hangulata gyökeresen megváltozott, és fenyegetni kezdte Kate-et. „Dühös lett, az ajtókat bezárta, nem tudtam kijutni. Végül megerőszakolt” – mesélte Kate.
Nem sokkal azután, hogy dolgozni kezdett, a nagyfőnök kifaggatta szexuális életéről, és azt kérdezte vajon van-e barátja. Kate a saját válaszaira már nem emlékszik, de arra igen, hogy „elnöki jutalomként” kapott egy céges beutalót Dr. Ann Coxon rendelőjébe a Harley Streeten.
Egy alapos nőgyógyászati vizsgálaton esett át, az orvosnő azonban főként azt vizsgálta, szenved-e valamilyen nemi betegségben. HIV-tesztet is végeztek. Az orvosnő is szexuális élete után kérdezősködött, amitől a tizenéves Kate zavarba jött. A beszélgetés tolakodónak és megalázónak tartotta.
Utóbb meggyőződéssel vallja, hogy a doktornő által igazolt feddhetetlensége és „tisztasága” döntő jelentőségű volt abban, hogy főnöke erőszakkal a magáévá tegye.
Később az is kiderült: az al-Fayed által zaklatott nők mindegyike átesett a kötelező orvosi vizsgálaton az erőszak előtt. A másik „szakember” Dr. Wendy Snell volt, a Harrods akkori orvosa, aki már nincs az élők sorában.
A kiszemelt nők al-Fayed szenior asszisztenseitől kaptak névre szóló beutalókat, és ha a két orvosnő valamelyike „egészségesnek” találta őket, meghívót al-Fayed otthonába.
Dr. Ann Coxon a mai napig nem bánja, hogy a Harrods főnökének dolgozott, azt azonban tagadja, hogy a hozzá küldött nők szexuális úton terjedő betegségeit, az STD-t is szűrte volna.
A rendszer
„Egy egész rendszer épült ki a nemi erőszak elősegítésére” – állítja a Harrodsról Dean Armstrong, az egyik áldozatot képviselő ügyvéd, aki szerint az al-Fayed elleni vádak a „Jimmy Savile-t, Jeffrey Epsteint és Harvey Weinsteint érintő ügyek egyik-másik legszörnyűbb elemét egyesítették”.
Sokan egyöntetűen vallják, hogy al-Fayed néhány vezető titkárnője „kulcsfontosságú fogaskerék volt a bántalmazás gépezetében”. Ők kapták kézhez az orvosi vizsgálatok eredményeit, majd ők küldték a főnök irodájába vagy lakására a nőket. Ha az irodában került sor az aktusra, diszkréten távoztak arra hivatkozva, hogy a főnök aktatáskájával leszaladnak valahová.
A biztonsági személyzet „tudta, hogy bizonyos dolgok történnek a női alkalmazottakkal a Harrodsban és a Park Lane-en” – vallotta a vezetékneve mellőzését kérő Steve. A kilencvenes évek derekán volt a milliárdos beosztottja.
Szintén árnyaltan fogalmazott Eamon Coyle, aki a hetvenes évek végén csatlakozott a Harrodshoz áruházi detektívként, később pedig biztonsági igazgatóhelyettes lett. „Tisztában voltunk azzal, hogy erős érdeklődést tanúsít a fiatal lányok iránt” – mondta al-Fayedről Coyle, aki azt is elismerte, hogy az egész áruházban és a lakosztályokban is biztonsági kamerákat szereltek fel.
„Mindenkit lehallgatott, akit csak akart” – mondta Coyle.
A megfélemlítés
A Vanity Fair már 1995-ben megjelentetett egy leleplező cikket a Harrods-vezér rasszizmusáról, a személyzet megfigyeléséről és a szexuális visszaélésekről. Al-Fayed ügyvédei rágalmazási perrel vágtak vissza. A milliárdos később beleegyezett, hogy ejti a pert, amennyiben a magazin elzárja a nyilvánosság elől bizonyítékai.
Két évvel később az ITV kereskedelmi csatorna tudósított a Harrodsban tapasztalt szexuális zaklatásokról. Ellie 2008-ban 15 éves volt, amikor a rendőrségen feljelentést tett bántalmazásáról. Az állítás címlapokon szerepelt, al-Fayed azonban megúszta vádemelés nélkül.
Csaknem egy évtizeddel később már arcukat is vállaló nők is arról számoltak be, hogy al-Fayed megerőszakolta őket, a királyi ügyészség mégsem emelt vádat attól tartva, hogy a bizonyítékok nem állnák meg helyüket a tárgyaláson. A CPC kétszer is arra a következtetésre jutott, hogy al-Fayed elítélésének nincs reális esélye.
Azért született egyébként kevés feljelentés, mert több áldozattal – köztük Gemmával – szigorú titoktartási szerződést írattak alá.
Miután al-Fayed megerőszakolta, a nő felmondott, és ekkor egy bizonyos összeg fejében aláíratták vele a titoktartási nyilatkozatot.
Sok áldozat csak Mohamed al-Fayed halála után öntötte ki lelkét. Eddig harmincheten jelentkeztek kártérítési követeléssel, közülük legalább hatan az Egyesült Államokból, továbbá Malajziából, Ausztráliából, Olaszországból és Romániából.
Ezt követően a „szörnyetegnek” nevezett Mohamed al-Fayed franciaországi áldozatai is vizsgálatot követeltek. Azt állítják: a fényűző párizsi Ritz luxusszállodában, amely szintén a milliárdos tulajdonában volt, ugyanolyan szexuális visszaéléseket követett el, mint a Harrodsban.