Oroszországban az egyéves kötelező sorkatonaság nem egy ifjúsági tábor. Az utóbbi évben a front helyett már csak a határra küldték a kiképzetlen kadétokat, de Kurszknál így is szembe kellett nézniük az ukrán haderővel. Tudták, hogy nem videójátékozni mennek, de akkor is elárulva érzik magukat.
HIRDETÉSAz ukrajnai háború kezdete óta a fél világ arra kíváncsi, hogy mi történik az ukrán hadifoglyokkal az elfoglalt keleti területeken. A mariupoli acélmű 2022-es ostroma után sorban álltak a kamerák elé az Azov-ezred tagjai, akiket hazaengedtek az orosz fogságból.
Olyan orosz katonákkal azonban nemigen sikerült interjút készíteni, akik megadták magukat az ukrán haderőnek. Egészen eddig. A kijevi védelmi minisztérium ugyanis engedélyezte a The Moscow Times újságírójának, hogy meglátogasson néhány fiatal orosz hadifoglyot egy északkelet-ukrajnai titkos börtönben.
Az ukrajnai hadviselés augusztus 6-án lépett szintet, amikor a honvédek áttörték az orosz határt és ostrom alá vették a Kurszki területet. Ez volt az első alkalom, hogy a szárazföldi erők komolyan tudtak veszélyeztetni nagy orosz városokat.
Oroszországban minden 18. életévét betöltött fiatalnak egy évre be kell vonulnia sorkatonának. A háború előtt ez a - Magyarországon is jól ismert - laktanyai kiképzést jelentette különösebb tét nélkül, a fiatalok sokszor még fegyvert sem kaptak a kezükbe. Az utóbbi két évben azonban megváltozott a helyzet, és könnyen megtörténhetett az, hogy valaki egy szentpétervári elit gimnáziumból egyenesen a határvédelemhez került. Ezeknek a fiataloknak a többsége sohasem akart katona lenni, nem kért a háborúból, és - bár korábban nem merték bevallani - semmi bajuk nincsen az ukránokkal.
Nem csoda, hogy a kurszki offenzíva során százával tették le a fegyvert az előrenyomuló ukrán katonák előtt. Ők a genfi konvenció értelmében már hivatalosan is hadifogolynak minősülnek, így megilleti őket az emberhez méltó bánásmód. A riportban szereplő fiatalok egy 20 négyzetméteres zárkában élnek és jár nekik a napi háromszori étkezés. A biztonságuk érdekében a Moscow Times cikkéban név nélkül szerepelnek.
,,Azt hallottuk mindig az elöljáróinktól, hogy ha elkapnak, megkínoznak, de nagyon jól bánnak itt velünk" - törte meg a csendet egy 21 éves orosz fiú, akit 2 hónapja vezényeltek az ukrán határhoz.
A rabok emeletes ágyakon alszanak, de mindegyik cellában van folyóvíz és televízió. A foglyok azt állították, hogy mindenük megvan ahhoz, hogy megőrizzék a méltóságukat. Tudnak zuhanyozni, főzni, és fogkefét is kaptak. Mégis annak örülnek a legjobban, hogy együtt lehetnek régi társaikkal, akikkel együtt szolgáltak Kurszk környékén.
Egy valami mindegyikőjüket összeköti: úgy érzik, hogy Oroszország elárulta őket. Felkészületlenül, gyér felszereléssel és túl fiatalon küldték őket éles bevetésre. Többen is bevallották, hogy végig rettegtek, mert a katonai szolgálat nem nekik való.
Egy 22 éves hadifogoly pedig azt állította, hogy az egész szakaszának összesen két gépfegyvert és néhány gránátot adtak, mert akkora volt az anyaghiány.
,,Szinte mindenki megadta magát, esélyünk sem volt tartani az állásunkat. Jöttek az ukránok és golyók repkedtek mindenfelé. Ekkor már megértettem, hogy vége van. Odajött hozzám a barátom, mindkettőnk kezében volt egy gránát, elbúcsúztunk egymástól, kihúztuk a biztosítószeget és magunk elé dobtuk a gránátot."
Elsőre meglepő lehet ez a reakció, de egészen gyakori a magukat megadó bakák körében. Egyrészt sokkal kisebb az esélye annak, hogy az ukrán katonák agyonlőnek egy sebesültet, másrészt a kórházban jobb, mint a börtönben. Ez a két fiatal megúszta könnyebb lábsérülésekkel. A fiatalabbik arról mesélt, hogy az első napokban nem tudott járni, viszont a sebeit tisztességesen kitisztították és összevarrták, noha még mindig nem gyógyultak be teljesen. Mégis örül, hogy él és csak a járást kell újratanulnia.
Ezek a fiatalok más városból és társadalmi osztályból jöttek, de egy valamiben egyetértenek: eszük ágában sem volt háborúzni, mert ez csak a politikusok játszmája.
,,Sajnálok mindenkit. Az időseket, akik még emlékeznek arra, hogy milyen borzalmas volt a háború és a fiatalokat, akiknek emiatt kettétörik az élete. A végén úgyis összeülnek majd a Kremlben és büszkén elújságolják, hogy békét teremtettek. Menjenek a pokolba!" - mondta dühösen egy 22 éves szentpétervári férfi.
Voronyezsi társa arról beszélt, hogy ő sohasem utálta az ukránokat, de az orosz propaganda megfertőzte az elméjét. Örömmel vonult be a hadseregbe, de hamar rájött, hogy ezt nem fogja élve megúszni.
A foglyok közül az egyik legfiatalabb egy 20 éves brjanszki baka. Neki és szakaszának azt adták parancsba, hogy az utolsó emberig harcolniuk kell, mégis mind a tizenegyen megadták magukat. Az életet választották a biztos halál helyett.
HIRDETÉSMost pedig mindenki arra vár, hogy hazamehessen, vagy újra lássa szeretteit a Föld valamelyik távoli pontján. Talán inkább a második, hiszen mind egyetértenek abban, hogy soha többé nem akarnak háborúzni. Békére vágynak és arra, hogy tanuljanak, családot alapítsanak.
Egy moszkvai sorkatona egyszerűen így összegezte:
A kurszki ukrán offenzíva kezdete óta 2000 orosz katona esett hadifogságba. Ők kulcsszerepet játszhatnak a háború kimenetele szempontjából. Egyrészt jó cserealapot szolgáltatnak, hiszen most is több ezer ukrán katona raboskodik orosz területen, másrészt tovább rontják a Putyin-rezsim megítélését. A fiatal katonák szülei már eddig is komoly tüntetéseket szerveztek az orosz nagyvárosokban a kényszersorozások ellen, épp emiatt Moszkva a frontról a határvidékre vezényelte át a tapasztalatlan honvédeket. Az ukrán betörések miatt azonban újra veszélybe kerültek azok a fiatalok, akik korábban csak videójátékokban szerettek lövöldözni. Az elhivatottság hiánya pedig szembetűnő. Míg az ukránok a saját házukat és családjukat védik, addig ezek az oroszok sok esetben azt sem tudják, hogy pontosan hol vannak.