A nagy amerikai pártok elnökjelölő gyűlései (konvenciók) ritkán tartogatnak zajos meglepetéseket. A hétfőn kezdődő chicagói demokrata gyűlés azonban nem feltétlenül lesz sima fáklyásmenet Kamala Harris számára. Eközben Donald Trump golyóálló üveg mögé kényszerülhet további kampánybeszédei során.
A katapult hatás: Joe Biden olyan magasságba lőtte ki Harrist, ahol még sosem járt
HIRDETÉSJoe Biden keservesen megszületett - mondhatni kierőszakolt - döntése a visszalépésről gyorsan repítette példátlan magasságba Kamala Harris elfogadottságának indexét, immár csekély előnnyel Donald Trumppal szemben is.
A több tucat közvéleménykutató eredményeit összesítő források (aggregátorok) világosan jelzik, hogy Biden lelépése beizzította Harrist, amivel a republikánusok egyetlen forgatókönyve sem számolt komolyan.
A demokrata, a fekete, a fiatalabb és a független szavazók ledobták magukról a lidércnyomást, amit Biden tétovázó és ellentmondásos utolsó hetei váltottak ki. Valóságos revelációval fogadták, hogy az elnök hivatalban lévő bizalmasa folytatja a küzdelmet, ami kedvező startpozíció, feltéve, ha jól használják.
Ugyanakkor lehet leküzdhetetlen nehézség is. A figyelembe vett intézetek adatai egyelőre nagyon jelentős eltéréseket mutatnak, 1-17% között, tehát a verseny még igen képlékeny, de Harris fokozatos előretörése jól látható.
A korábbi amerikai elnökválasztások története (1948-ig visszatekintve) azt mutatja, hogy 48%-os elfogadottsággal sima út vezet a Fehér Házba. 2024-ben viszont ez nem lesz ilyen egyszerű, mert az ország végzetes kettéosztottsága esélyes pozícióban tartja Harris kihívóját is. A capitoliumi és Fehér Ház-i ügyekre szakosodott The Hill portál szerint Harris legnagyobb hibája az lenne, ha a Nagy Nyári Menetelést (drive) és kampánykasszájának példátlan felduzzadását (278 millió dollár) összekeverné a valós erőviszonyokkal.
A kezdeti várakozásokkal ellentétben a Donald Trump elleni pennsylvaniai merénylet nem bizonyult sorsdöntő fordulatnak és nem termett plusz pontokat a volt elnöknek. Mindemellett a titkosszolgálat azt tervezi, hogy Trump ezentúl golyóálló üveg mögött mondja el beszédeit.
Az amerikai választási rendszer súlyos aránytalanságai (gerrymandering) tartogathatnak olyan meglepetéseket, mint amiket Hillary Clinton elszenvedett 2016-ban, amikor csak a nagy államokra koncentrált, és nem vette komolyan a 'billegő kerületekben' megszerezhető 500-1000 'kis szavatokat', amelyek teljesen átírhatják a nemzeti összképet.
Ennek folytán a demokrata jelölt - bár 3 millió szavazattal megelőzte Donald Trumpot - a küzdelem egészét elbukta.
A tanulság azt követeli meg Harristől, hogy jelenjen meg minél több választókörzetben, és a helyi igényekre figyelemmel tegye meg tétjeit. Azaz mindenütt mondja azt, ami a helyben lakókat a leginkább érdekli, és tegyen célzott lokális ígéreteket. ez jelenleg gőzerővel zajlik is, igénybe véve az Air Force-2 alelnöki repülőgépet, amit a republikánusok erősen nehezményeznek.
Harris kétségtelen előnye Bidenhez képest, hogy fizikailag jóval alkalmasabb az ilyen erőfeszítésekre, és ebben Donald Trumpot is megelőzi. Az alelnök július-augusztusban kétszer annyi vidéki látogatást tett, mint ellenfele, és kampányfőnöke tett is egy gunyoros megjegyzést arról, hogy a "vénember-effektus" megfordult, mert most már nem Biden az aggastyán, hanem Donald Trump.
A kérdés az, hogy Harris mennyit meríthet a maga javára Joe Biden örökségéből, és mekkora teher is ez egyben?
A republikánus oldal igyekszik leegyszerűsíteni a képet arra, hogy Harris nem önálló személyiség, hanem a Clinton-Obama-Biden klán bábja, akinek személyében azért egyeztek meg, mert irányíthatónak és koncepciótlannak gondolják.
Mivel az alelnök a jelenleg is működő adminisztráció részese, számolhat azzal, hogy a kormány eddigi hibái és még további esetleges balfogásai immár egyenesen az ő fejére hullanak. Az elemzések gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy még 5 és fél hónapig Joe Biden az USA elnöke, akinek intézkedései, megszólalásai vagy hibái sokat rombolhatnak Harris kampányán, de javíthatnak is, ha az elnök a napi feladatok mellett marad.
Az elnök ugyanis nagyon népszerű a saját pártjában, ami szilárd ugródeszkát jelenthet Harrisnek, ha jól sáfárkodik a Biden által összegyűjtött bizalommal, hiszen az elnök népszerűsége a demokrata táboron belül még mindig 88%.
Az alelnöknek el kell kerülnie azt a csapdát is, hogy már most elkezdjen elnöki pózban megjelenni, mert még nem ő a Fehér Ház főnöke, és ha hivatali hibát vét, az a kampányára üt vissza. Láthatóan ügyel is erre, mert alelnökként mostanában csak az olyan bombabiztos témákat érinti, mint az abortusz, a nők jogai, a minimálbér emelése, vagy - mint korábban említettük - a borravalók adómentessége, ami többmillió amerikait érint.
Az ellentmondásos vagy konfliktusos témákat általában kerüli vagy Joe Biden közhelyeit ismétli meg (egészségbiztosítás, Gáza, Ukrajna). A déli határ migrációs válságát pedig bottal sem piszkálja.
HIRDETÉSMit lép erre Trump?
A republikánus kampány láthatóan küzd azzal a többszörös nehézséggel, hogy egyrészt nagyon későn kell átállítania a váltót egy merőben más személyre, mint aki ellen évek óta szervezekedtek és bőségesen gyűjtötték hozzá a puskaport.
Ezt tetézi, hogy egy nagyon idős és verbálisan is lelassult fehér férfi helyett egy fiatalnak számító színesbőrű nő ellen kell küzdeniük, ami rendkívül síkos terep. Emellett Harrist nem kell félteni a nyílt szócsatáktól sem, mert alaposan felvágták a nyelvét. Erre emlékeztet a 2020-as demokrata elnökjelölti csata Joe Bidennel, akit szemrebbenés nélkül rasszistának állított be.
Ezért aligha várható tőle olyan gyászos kimenetelű tévévita, mint amilyet Biden és Trump vívott a CNN-en június végén, és ami végül a lejtőre lökte az elnököt.
Harris és Trump közelgő tévévitája előtt a The Economist szemleírója azt jegyzi meg, hogy Harris akkor nyerheti meg a kommunikációs ütközetet, ha 'előbb meghatározza önmagát', és nem engedi meg, hogy ezt Trump tegye meg helyette. Ha így áll neki a vitának, akkor nincs különösebb oka az aggodalomra, mert sokkal több kellemetlen kérdést szegezhet Trumpnak, mint fordítva.
HIRDETÉSTrump most azt mondja, hogy „jogom van személyes támadásokra” Harris ellen, amit azzal indokol, hogy nagyon dühös az alelnökre amiatt, amit az országgal művelt. (Ezeket nem részletezte bedmingtoni sajtóértekezletén.) „Úgy vélem, hogy jogom van a személyes támadásokhoz [Harris ellen], mert nem nagyon tisztelem őt. Nem tisztelem az intelligenciáját, és azt hiszem, szörnyű elnök lenne.”
A volt elnököt tobb híve és tanácsadója figyelmeztette arra, hogy az érzelmi-indulati háborút könnyen elbukhatja, és jobban tenné, ha saját elnöki eredeményeit hangúlyozva a politikai téren maradna. Arra a felvetésre, hogy korábbi riválisa, Nikki Haley volt kormányzó és ENSZ-nagykövet szerint stratégiát kell változtatnia, Trump azt felelte, hogy nagyra értékeli Hailey tanácsait, de a kampányt „az én utamon” folytatják.
A Trump-stáb új húzása az antiszemita kártya
A republikánusok, akik Izrael feltétlen támogatói a gázai válságban és a Hamász elleni küzdelemben, újabban a zsidó szavazókat próbálják elcsábítani a demokrata oldalról azzal, hogy a Biden-kormány - és maga Harris is - erőtlen, kelletlen és kétarcú Izrael megvédésében. Szerintük ezzel az iszlamista politikai tendenciákat erősíti Minnesotában, Michiganben, Wisconsinban és Ohióban, vagyis a nagy ipari körzetekben.
A volt elnök szavai szerint az Amerikában elharapózott radikális iszlám politikai mozgalmak őt már a holokausztra emlékeztetik. Bedminsteri nyilatkozatában a volt elnök arra kéri a zsidó szavazókat, hogy az urnáknál segítsenek megfékezni az antiszemitizmust.
HIRDETÉSTrump körülbelül 45 percig beszélt Bedmingtonban, mielőtt teret engedett az újságírói kérdéseknek. Összefüggéstelen monológjában szó esett a gabonapelyhekről, a kávéról, a nagyvárosi bűnözésről, az elektromos teherautók problémáiról, és még Orbán Viktor magyar miniszterelnök méltatására is szentelt időt.
Nyugtalanok Trump korábbi elnöki csapatának tagjai
Kellyanne Conway, aki Trump sikeres 2016-os kampányát vezette, és a Fehér Ház főtanácsadójaként dolgozott, a Fox Business Network-ben azt mondta, hogy Trump győzelméhez vezető út „kevesebb sértést, több belátást és politikai kontrasztot igényel”, azaz számára előnyösebb pozitív összehasonlításokat a Biden-adminisztráció teljesítményével szemben, nem pedig személyeskedést. Megemlítette a Kína-elleni kereskedelmi szakciók üdvözítő hatásait az amerikai gazdaságra, valamint az Izrael és egyes arab országok között tető alá hozott Ábrahám-egyezményeket.
Peter Navarro, a Fehér Ház egykori kereskedelmi tanácsadója a héten azt mondta, hogy a volt elnök gyűléseinek formája „egyszerűen nem összpontosít eléggé a közte és Kamala Harris közötti igen éles politikai különbségekre, amelyek a szavazókat a kulcsfontosságú csatatereken megmozgatják”. Különösen a COVID-válság kezelését, az afganisztáni kivonulás drámai levezetését és a déli határhelyzetet említette, mint Harris Akhilleusz sarkait.
Noha ezekben az ügyekben Harris alelnöki felelőssége csekély, de Joe Biden örököseként ilyen a kérdésekkel is számolnia kell - feltéve, ha neki is szögezik, ahelyett, hogy az intellektusát bírálnák.
HIRDETÉS