A Zöldek a legutóbbi európai választások győztesei között voltak az éghajlatvédelmi programjukkal. De a járvány, a háború, az infláció és az energiaköltségek emelkedése öt év alatt a feje tetejére állította az EU-t. A Global Conversationben Terry Reintke társ-listavezető volt a vendégünk.
**Először is, hogyan tervezi meggyőzni a polgárokat, akik egyre kevésbé hajlandóak tenni bármit is az éghajlatért?
**
Szeretném meggyőzni az embereket arról, hogy továbbra is az éghajlat-semlegesség irányába kell haladnunk, mert ez mindannyiunk érdeke. Már ma is látjuk, hogy a klímaválságnak milyen szörnyű következményei vannak, különösen Európában, hiszen Európa az a kontinens, amelyik a leggyorsabban melegszik. De el kell érnünk azt is, hogy az emberek lássák, hogy megtesszük, amire szükség van az igazságos társadalmi átmenethez. A zöld társadalmi igazságosság a politikai programunk középpontjában áll, ezért biztosítani akarjuk, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések hatásait ellensúlyozzák az állampolgárok támogatásával.
Az állampolgárok támogatásáról beszél, de mi van a gazdákkal? Ők is támogatást követeltek az EU-tól, és a Green Deal ellen tüntetnek. Mit terveznek tenni az ő érdekükben?
Egy kicsit átkeretezném azt, amit az elmúlt hónapokban láttunk, mert én magam is egy földműves családból származom. Nem farmon nőttem fel, de az apám igen. Az ő problémáikat nem a Green Deal okozza. A problémáik alapvetően abból adódnak, hogy a mai mezőgazdasági modellünk és az Európai Unió agrárpolitikája, a támogatások elosztásának módja miatt nem kapják meg azt a jövedelmet, amit megérdemelnének. Ezért a mezőgazdaságot a választási kampányban is kulcsfontosságú kérdéssé szeretnénk tenni.
Ez több támogatást jelent, vagy a támogatások átrendezését?
Mindenképpen szükség van a támogatások átcsoportosítására. Az egyik dolog, amit már régóta kritizálunk, az az, hogy a támogatások legnagyobb részét még ma is méret szerint osztják ki. Tehát nem számít, hogy a fenntarthatósági szempontokat, például ökológiai vagy szociális szempontokat figyelembe véve gazdálkodnak-e. Ez azt is jelenti, hogy a nagyobb gazdaságok, vagyis inkább agrárvállalkozások kapják a mezőgazdasági támogatások legnagyobb részét. Ezt szeretnénk megfordítani, például az ökológiai és szociális követelményekre vonatkozó feltételrendszerrel, de egy felső határral is. Tehát azt akarjuk, hogy legyen egy maximum, amit mezőgazdasági támogatásként kaphat egy alany. És azt a pénzt, ami megmarad, amit nem a nagy mezőgazdasági ipar kap, a kisebb gazdálkodóknak, főleg a családi gazdaságoknak adnánk. Mert tudjuk, hogy vidéken nagyon gyakran ezek a kis gazdaságok, ezek a gazdálkodó családok azok, amelyek létrehozzák a környék életét, kultúráját.
A zöld átállásnak munkahelyek ezreit kellett volna megteremtenie, és integrálnia kellett volna az iparágat a versenyszférába. Mi van ezekkel az ígéretekkel?
Már ma is vannak új munkahelyek. Az energetikai átállás, különösen a megújulóenergia-kapacitások kiépítése már most is munkahelyeket teremt Európában. De igaza van, még mindig a zöld átállás elején járunk. Tehát ahhoz, hogy biztosítsuk ezeket a munkahelyeket, nekünk, mint Európai Uniónak, azt kell megvalósítanunk, amit papírra vetettünk a klímasemlegességgel kapcsolatban. Támogatnunk kell például a zöld hidrogéntechnológiák elindítását. Be kell ruháznunk a zöld technológiákba, az akkumulátortechnológiákba. De ki kell építenünk azt az infrastruktúrát is, amely ahhoz szükséges, hogy Európa egy integrált kontinenssé váljon, és felkészüljön az energiaátállásra és az ipar átalakulására. Ehhez sokkal több Európára lesz szükségünk, nem pedig kevesebb Európára, mert látjuk, hogy a tagállamok még mindig nagyon gyakran nem összehangoltan járnak el az iparpolitikában. Csak európai szintű beruházásokkal tudjuk megoldani az előttünk álló nagy kihívást.
Úgy tűnik, hogy Kína uralja a tisztaenergia-szektort, és megállíthatatlannak látszik. Lehet még Európa is versenyképes ezekben az új iparágakban?
Teljes mértékben hiszek abban, hogy képesek vagyunk rá, ha együttműködünk. Én a legnépesebb tagállamból jövök. Németországnak még mindig kiterjedt ipara van, de nagyon világosan látom, és a vidéki emberek, a nagyvállalatok, valamint a kis- és középvállalkozások is tudják, hogy csak európai stratégiával, csak európai modellel tudunk versenyezni Kínával és az Egyesült Államokkal. Ehhez meg kell hoznunk a megfelelő döntéseket. Alapvető fontosságú, hogy legyen egy masszív, európai szintű beruházási program, amely ösztönzi a tagállamokat, hogy ezen az úton haladjanak. És amely megkönnyítené a tervezési folyamatok egy részét is, mivel a pénz egy közös európai kasszából származna.
A csúcsra visszajutáshoz elég lehet az az évi 200 milliárd eurós beruházási program, amire javaslatot tettek?
Ez kérdéses. Óriási igény van a beruházásokra, és nemcsak az iparról beszélek, hanem az épületeink felújításáról is. Sok vitát váltott ki Európában, és nagy kérdés, hogy hogyan tehetjük az építőiparunkat klímasemlegessé. Ott a mobilitás kérdése is. Nyilvánvalóan nagyok az igények, ugyanakkor valahol el kell kezdenünk. Az állami beruházások is ösztönözhetik a magánberuházásokat, mert sok mindent, amiről beszélünk, nyilvánvalóan nem kizárólag az állam fog finanszírozni. Sok magánbefektető is erősen érdeklődik, de látniuk kell, hogy fel vagyunk készülve. Látniuk kell például, hogy készen állunk arra, hogy kiépítsük a szükséges infrastruktúrát az ipari vállalatok számára, hogy aztán zölden gyártsanak acélt, vagy chipeket készítsenek Európában. Ehhez pedig állami beruházásokra van szükség, hogy aztán a magánbefektetők is pénzt fektessenek be Európába. Nagyon erősen hiszek abban, hogy ha most meghozzuk a megfelelő döntéseket, az beindítja a hullámot.
És honnan származna ez a pénz?
Egy dolgot mondhatok. Nemrégiben a Potsdami Intézet tanulmánya is bizonyította, hogy ha most nem fektetünk be, akkor a költségek, amelyeket már most - nem 50 év múlva, hanem már a következő években - viselnünk kell, sokkal magasabbak lesznek, mint az az összeg, amelyet már most is a zöld átalakulásba kellene fektetnünk. Úgyhogy nem arról van szó, hogy egy generációra hárítjuk a költségeket. Hanem arról, hogy hitelek fenntartható felhasználásával finanszírozzuk az átmenetet, ez pedig hosszú távon olcsóbbá teszi majd az életünket. A szél- és a napenergia például nemcsak fenntarthatóvá teszi az energiaellátásunkat, hanem csökkenti is a függésünket az autokratáktól, ami komoly érdekünk. Úgy gondolom, hogy ez a helyes út. Ha viszont most visszatérnek a megszorítások Európába, akkor ez túl szűk teret fog teremteni a szükséges beruházások végrehajtásához. Ez rossz út lenne.
A programjuk az éghajlat védelmére és a klímaváltozás elleni küzdelemre összpontosít. Hogyan tud ez a program választ adni a nemzetközi biztonsági kihívásokra?
Mindig azt mondom, hogy a Green Deal és az európai biztonság kérdése ugyanannak az éremnek a két oldala. Hiszen de facto láttuk, különösen Németországban, hogy biztonsági szempontból nagyon sebezhetővé tettük magunkat, például azzal, hogy a Vlagyimir Putyin által exportált fosszilis energiahordozóktól függtünk. Tehát a Green Deal a helyes út: a szél- és napenergia használata, egy fenntartható, körforgásos, nagyobb önállósággal rendelkező gazdaság kialakítása. Azért kell végrehajtani a Green Dealt, hogy olyan energiaforrásokkal rendelkezzünk, amelyek nem függnek az autokratáktól. Ez része annak a biztonsági stratégiának, amelyre Európának égető szüksége van, mert látjuk, hogy a világ egyre bizonytalanabbá válik. Ezért nekünk, európaiaknak most az a legfontosabb, hogy együtt dolgozzunk, és olyan gazdasági rendszert építsünk ki, amely nemcsak fenntartható, hanem kevésbé függővé is tesz bennünket.
Ahogy mondta is, a világ egyre bizonytalanabb. Hogyan tudjuk megvédeni az EU-t, amikor látjuk, hogy Oroszország megszállja Ukrajnát? Úgy nem tudjuk megerősíteni Európa biztonságát, ha fegyvereket gyártunk vagy vásárolunk, a forrásokat pedig közös adósságvállalással teremtjük meg?
Tudja, jelenleg, amikor a védelmi iparról beszélünk, nagyon gyakran beszélünk arról, hogy többet kell befektetni. Ha viszont megnézzük Európa mostani befektetéseit, azt mondhatjuk, hogy először inkább hatékonyabban kellene csinálni. Egyes tanulmányok szerint ha összehasonlítjuk a védelmi kiadásainkat az Egyesült Államokéval, akkor azt látjuk, hogy nemcsak kevesebbet költünk, hanem nagyon alacsony hatékonysággal is, mivel a tagállamok nagyon gyakran még mindig nem működnek együtt. A tagállamoknak megvan a saját védelmi iparuk, amit támogatni próbálnak. Ebben a helyzetben pedig nem úgy fektetjük be a pénzt, ahogyan értelme lenne, hogy Európa egy támadás esetén készen álljon a cselekvésre. Több koordinációra van szükség Brüsszelből.
Hogyan támogathatjuk még Ukrajnát?
De azt is gondolom, hogy kell egy politikai út, egy politikai perspektíva az ukrán emberek számára. Hiszen ez a háború már évek óta tart, és az embereknek látniuk kell, hogy képesek egy demokrácián és a szabadságon alapuló országot építeni, ami majd az Európai Unióba is integrálódhat. Tehát annak ellenére, hogy ez a háború még tart, szerintem rendkívül fontos, hogy Ukrajna csatlakozási folyamata is előrehaladjon.
Ami a Hamász és Izrael közötti újabb háborút illeti: mit tehet az EU? Látszik, hogy a közösség megosztott, mit tehet így a 27 tagállam?
Nos, mindenekelőtt az a nagyon pozitív fejlemény, hogy az Európai Unió ezúttal egységesen és sokkal erőteljesebben szólít fel a tűzszünetre. Sürgősen fegyverszünetre van szükség, természetesen a túszok kiszabadítása mellett. Remélem, hogy hamarosan pozitív fejleményeket fogunk látni ezügyben. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a gázai humanitárius helyzet az elmúlt hónapokban jelentősen romlott. Az Európai Unió már eddig is sok humanitárius támogatást nyújtott, de biztosítanunk kell, hogy ez a segítség valóban eljusson az emberekhez. Élelemről, vízről, alapvető orvosi szükségletek kielégítéséről beszélünk. És úgy gondolom, hogy ehhez most döntő fontosságú lenne, hogy mind a tagállamok, mind az Európai Bizottság részéről erőteljesebb nyomást gyakoroljunk. Ugyanakkor, ha még hozzátehetem: nyilvánvaló, hogy ez a konfliktus nem oldható meg pusztán humanitárius segélyek küldésével. Szükségünk van egy politikai folyamatra, vissza kell térnünk arra az útra, hogy a kétállami megoldásról tárgyaljunk, és hogy mindkét fél kész legyen megvalósítani azt.
Szankcionálni kell Izraelt?
Megoldást kell találnunk. Szerintem vannak módok arra, hogy önmérsékletre szólítsuk fel őket, például most a gázai háború további eszkalálódása miatt. És nyomást gyakorolhatunk a humanitárius segélyek beengedése érdekében is. Ugyanakkor, és ezt megismétlem, nagyon fontos, hogy hosszú távú terveink is legyenek. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió egyedül nem lesz elég ehhez. Szükségünk lesz az arab államokra is. Szükségünk lesz arra, hogy az USA is pozitív szerepet játsszon ebben a folyamatban, mert máskülönben nem látom, hogy van út a hosszú távú, fenntartható, békés megoldás felé.
Az új migrációs paktumot a Zöldek a szolidaritás kudarcának nevezték. Ugyanakkor intézkedéseket, folyamatokat hoz létre, és ezért egyesek szolidaritási mechanizmusnak is nevezik.
Először is hadd mondjam el, hogy a migrációs paktumnak vannak olyan részei, amelyeket megszavaztunk, és vannak olyan részei, amelyeket nem támogattunk. Árnyalt álláspontot képviselünk. Ha azonban megnézzük az előttünk álló nagy kihívásokat, nem látom, hogy a paktum megoldaná a felmerülő problémákat. Igaz, hogy vannak pozitív, kezdeti lépések. De amire valójában szükségünk lenne, az egy megfelelően működő szolidaritási mechanizmus. Egy olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a tagállamok közötti felelősségmegosztást. Ez nem egy kikényszeríthető eleme a mostani paktumnak. Ráadásul, ha szabad megjegyeznem, nemrég például döntés született arról, hogy táborokat hozzanak létre az EU határain kívül, azért, hogy azokban képesek legyenek gyermekeket, családokat is fogva tartani. Úgyhogy szerintem ez a paktum semmiképpen sem az a megoldás, amire égető szükségünk lenne. Az igaz, hogy az Európai Unió külső határainál elviselhetetlen, elfogadhatatlan a helyzet. De ennek megoldásához egy jobb, fenntarthatóbb és rugalmasabb menekültügyi rendszerre lesz szükségünk.
A felmérések szerint a Zöldek húsz parlamenti mandátumot veszítenek majd a választáson. Aggódik, hogy a háttérbe szorulnak?
Nos, beszélhetünk a közvélemény-kutatásokról, de a valóságról is. Legutóbb például a választás legvégéig nem volt egyértelmű, hogy ilyen nagy sikert fogunk aratni. Ezért most kampányüzemmódban vagyunk. Harcolunk. A szlogenünk: bátorság. Ezzel a hozzáállással megyünk bele a választásokba. Az elmúlt években a Green Deal-jogszabályokkal, de a szociális jogszabályokkal és a jogállamiság védelmével is megmutattuk, hogy készek vagyunk a javaslatainkat előterjeszteni, és hogy sok tekintetben sikeresek vagyunk. Valamint azt is megmutattuk, hogy vállalni akarjuk a felelősséget.
A következő parlamenti többség még inkább jobbra, akár a radikális jobboldalra is tolódhat. Készen állnak a programjuk egy részének feláldozására, hogy a következő Parlamentben Európa-párti többség legyen?
A viták és a tárgyalások a választások után jönnek. De azt már most is elmondhatom, hogy a választások napján, a választások napjain, hogy pontos legyek, az uniós polgárok dönthetnek, hogy akarnak-e jobboldali többséget az Európai Parlamentben, és hogy a jobboldali, tekintélyelvű, szélsőjobboldali erők befolyásolják-e az Európai Bizottság programját. Ez nemcsak a Green Deal és a szociálpolitika tekintetében jelentene visszalépést, hanem abban is, hogy az Európai Parlamentben bármilyen, cselekvésre kész döntéshozatal legyen. Vagy pedig úgy döntenek - és ez az, amelyet én szorgalmazok -, hogy progresszív, zöld, előremutató, jövőorientált politikákat akarnak. Én mindent bele fogok tenni ebbe a kampányba a következő hetekben, hogy az emberek az utóbbi lehetőséget válasszák. Mert úgy gondolom, hogy nemcsak Európa, hanem az egész világ számára döntő fontosságú, hogy egy olyan szereplő maradjunk, amely a határokon belül és kívül is küzd az értékeiért, a szabadságért, a demokráciáért.
Hogyan értékeli Ursula Von der Leyen munkáját?
Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem küzdött nagyon pozitív dolgokért. Ebben az öt évben ott volt a Green Deal-jogszabály. A belső égésű motorok kivezetése, a kibocsátáskereskedelem reformja helyes döntés volt.
Számomra tehát teljesen világos, hogy jót tett, hogy ebben a ciklusban ő előrevitt bizonyos dolgokat, de az teljesen bizonytalan, hogy ezt a továbbiakban is folytatni fogja-e. Ha az emberek azt akarják, hogy a jelenlegi program folytatódjon, akkor a Zöldekre kell szavazniuk, mert mi vagyunk az egyetlenek, akiknek van egy nagyon világos stratégiájuk, és mi küzdeni fogunk azért, hogy a jelenlegi úton maradjunk.
A Green Deal túlélheti ezt a választást?
Én energiát fogok fektetni abba, hogy ez így legyen. Továbbra is szilárdan hiszem, hogy az európaiak nagy többsége megérti, hogy személyes érdeke, hogy a klímasemlegességért folytatott harcban az élen járjunk. Azért, hogy ez a bolygó élhető maradjon az emberek számára. És mindenkinek a gazdasági érdeke is, hogy az Európai Unió ne maradjon le Kína, az Egyesült Államok, vagy más globális szereplők mögött a zöld iparban, a zöld gazdaságban. És a Green Deal kulcsfontosságú eleme annak a kirakósnak is, amellyel Európát biztonságosabb kontinenssé tudjuk tenni. Ez az az érv, amely szerintem sok embert meggyőz. Különösen akkor látom így, amikor Kelet- és Közép-Európában kampányolok.