A Havanna-szindróma megtévesztő. Az első áldozatot ugyanis nem a kubai fővárosban, hanem két évvel korábban a frankfurti amerikai konzulátuson azonosították 2014-ben. Traumás agysérülést szenvedett. A környéken az erőszakos műveletekhez alkalmazott orosz 29155-ös egység egyik tisztje bukkant fel.
HIRDETÉSA férfi magas volt, kétségtelenül magasabb Joy szomszédainál, és azoknál a grúzoknál is, akiket a nő a Tbiliszi előkelő negyedében töltött nyolc hónap alatt megismert. A fiatalember karcsú, szőke és jól öltözött volt – mintha színházba vagy esküvőre készülne.
Percekkel korábban, 2021. október 7-én Joy, az amerikai ápoló és az Egyesült Államok egyik követségi alkalmazottjának a felesége kikapta a ruhát a szárítógépből, amikor egy állhatatos csengés szólalt meg a fülében. Utóbb azzal az érzéssel hasonlította össze, amit egy robbanás után tapasztalnak a filmekben. „Mintha az ablakon keresztül érkezett volna, és behatolt a bal fülemen át” – emlékezett vissza. Szúrós fejfájás környékezte. Átmenekült a fürdőszobába, és nyomban hányni kezdett.
A tüneteket, a jelenséget, a következményeket és az előzményeket az Insidernek, a CBS 60 minutes című adásának és a német Spiegelnek az oknyomozó riporterei térképezték fel kitartó, egy évig tartó kutatásuk során.
Joy és az egyik attaséi tisztséget betöltő férje, Hunter (álnevek személyazonosságuk védelme érdekében) a koronavírus-járvány kezdetén, 2020 februárjában érkeztek Tbiliszibe. A „mindent felemésztő” zaj ellenére Joy haladéktalanul tárcsázta férjét. Kiküldetésük előtt túlélési képzésen vett részt, és élénken emlékezett, hogy baj esetén azonnal el kell menekülnie a „helyszínről”. Első lépésként leellenőrizte a bejárati biztonsági kamerát.
A kapuval, egyben a mosókonyhával szemben egy fekete Mercedes, egy városi terepjáró parkolt. A nő kiment az utcára, és akkor nézett először farkasszemet a férfival, aki „tudta, mire készülök”. Beült a Mercedesbe, és elviharzott. Joy telefonjával lefotózta az autót és rendszámát. A férfit három év elteltével látta újra, amikor megmutatták neki Albert Averjanov, a GRU elhíresült 29155-ös egysége tisztjének fotóját.
A nyakigláb gyanúsított
Albert nem egy hétköznapi ügynök. Amikor Joy először látta Tbilisziben, csupán 23 éves volt. Az apja Andrej Averjanov tábornok, a 29155-ös egység alapítója, az orosz Felderítő Főcsoportfőnökség, a GRU igazgatóhelyettese, aki a Kreml afrikai külpolitikáját irányítja – egyszóval átvette Jevgenyij Prigozsin Wagner-zsoldosainak az irányítását is. Tavaly szeptemberben például egy orosz küldöttség tagjaként Maliba látogatott, amint arról az ottani tévé is beszámolt.
A fiának a múltját nem volt nehéz felgöngyölíteni. A Moszkvai Állami Egyetemen a „migrációs folyamatok menedzselésében” szerzett mesterfokozatot. Karrierje szokatlanul meredeken ívelt felfelé. Mindössze 20 évesen, 2019-ben már Genfben volt gyakornok. Apja számára annyira fontos volt a gyermek pályafutása, hogy a kedvéért még a GRU elemi szabályát is felrúgták, miszerint az ügynököknek feltűnés nélkül kellett beleolvadniuk környezetükbe. Albertnek ez 188 centis magasságával sehol sem sikerült, a legkevésbé Tbiliszi külvárosában.
„Határozottan kijelentem, hogy ezt az embert láttam házunkkal szemben, az utcán” – mondta Joy, miután megmutatták neki Albert Averjanov fotóját.
Az akusztikus fegyverek
Az tényfeltáró kutatás során tárták fel azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy a megmagyarázhatatlannak tűnő, a Havanna-szindrómaként ismert egészségügyi rendellenességeket a 29155-ös egység tagjai által használt, célzott energiájú fegyverek váltják ki.
Az alakulat vezető beosztású tagjait kitüntették és előléptették a „nem halálos akusztikus fegyverek” kifejlesztéséért. Az orosz tudományos-katonai irodalomban így nevezik azokat az energiatovábbító eszközöket, amelyek akusztikus tüneteket okoznak az áldozat agyában.
Nem Joy volt az egyetlen áldozat, aki azonosította az orosz osztag környéken ólálkodó tagját.
Az első támadás hét évvel korábbra vezethető vissza, és nem a névadó kubai fővárosban történt 2016-ban, hanem vélhetően még 2014-ben, a frankfurti amerikai konzulátuson.
Vélhetően egy erős energianyaláb következtében elájult az egyik alkalmazott. Később traumás agysérülést diagnosztizáltak nála. Ugyanakkor a környéken azonosították a 29155-ös egység egyik, a genfi rezidentúrán ténykedő tagját. Az incidenst hónapokkal a Krím orosz elcsatolása után regisztrálták.
Azóta több mint száz amerikai diplomatánál és kémnél, illetve néhány kanadai tisztviselőnél jelentkezett a Havanna-szindróma.
A 29155-ös egység nem ismeretlen az amerikai hírszerzés előtt. „Általános feladatuk közé tartoznak a végzetes kimenetelű műveletek és a szabotázsakciók” – mondta a CIA egyik korábbi, magas rangú műveleti vezetője, aki szerint az osztag küldetése „Vlagyimir Putyin birodalmi álmainak támogatása”.
Az alakulat tagjai mérgezték meg Szergej Szkripal kettős ügynököt és lányát; ők mérgezték meg Emilian Gebrev bolgár fegyverkereskedőt; szerb zsoldosokkal sikertelen puccsot szerveztek Montenegróban; robbantottak Bulgáriában és Csehországban.
A csapat nem kémkedik. Kizárólag úgynevezett kinetikus, azaz erőszakos műveletekhez vetik be őket, hasonlóan a KGB egykori, „különleges feladatokkal” megbízott osztályához.
A Havanna-szindróma
A Havanna-szindrómáról régóta feltételezik, hogy egy egyedi fegyver kiváltotta biológiai hatás. A tünetek változatosak: az áldozatoknál fejfájást, szédülést, fülzúgást, álmatlanságot, hányingert, tartós pszichofiziológiai károsodást, sőt bizonyos esetekben vakságot és halláskárosodást azonosítottak. Többen arról számoltak be, hogy az egyik percben jól érezték magukat, majd a következőben heves fájdalom vagy nyomás gyötörte őket, általában a fej egyik oldalán, mintha egy koncentrált energianyalábba kerültek volna.
HIRDETÉSEgyesek olyan súlyos, hosszú távú kognitív és vesztibuláris, egyensúlyvesztéssel járó utóhatásokat szenvedtek el, hogy napi szinten már tudtak dolgozni, ezért nyugdíjba kényszerültek.
Joyt az elmúlt három évben minden nap fejfájás gyötörte. Eddig kétszer műtötték, miután üregesedni kezdtek a belső fülét körülölelő csontos falak. A harmadik beavatkozásra azért lesz szükség, mert gyorsan romlik halántékcsontjának állapota. Az idegsebésze nem tud magyarázatot adni állapotára.
A Havanna-szindróma először 2017-ben keltett közfigyelmet azok után, hogy csaknem két tucat amerikai CIA-alkalmazottnál és diplomatánál jelentkeztek a rejtélyes tünetek. Azért küldték őket Kubába, hogy a hidegháború után segítsék az amerikai-kubai kapcsolatok rendezését.
A tünetek és kiváltó okai az eltelt években heves vita tárgyát képezték. Egyesek tömeghisztériának nevezték, az amerikai hírszerzés szakértői testülete pedig megállapította, hogy „az alapvető jellemzők egyedülálló kombinációja nem magyarázható ismert környezeti vagy egészségügyi állapotokkal, és külső ingerekre sem vezethető vissza”. Az Országos Hírszerzési Igazgatóság tavalyi jelentése szerint „nagyon valószínűtlen”, hogy az AHI, az Anomalous Health Incidents, vagyis a rendellenes egészségügyi események tüneteit ellenség okozta.
Az értékelés sokkolta az áldozatokat és családjukat, akik úgy vélik: jelentős és gyakran visszafordíthatatlan egészségügyi következményeket szenvedtek el. Sokan úgy érzik, hogy a kormány elárulta őket a tettes azonosításában.
HIRDETÉSA bizonyítékok
A védelmi hírszerzésen, a DIA-n belül az amerikai sereg egyik alezredese létrehozott egy munkacsoportot, amely a Havanna-szindróma okait kutatta. „Ha tévedek abban, hogy Oroszország áll az AHI hátterében, bemegyek a műsorba, és megeszem a nyakkendőmet” – mondta nyomozásáról Greg Edgreen.
Albert Averjanov tbiliszi látogatását két amerikai kormánytisztviselő is alátámasztotta. A riporterek emellett repülőjegyekkel, híváslistákkal bizonyították, hogy utazásai nem turisztikai jellegűek voltak.
Amikor közvetlenül Alberttól tudakolták: járt-e Grúziában az amerikaiak elleni feltételezett támadások idején, idegesen visszakérdezett: „Állj! Ki keres?” Miután közölték vele, hogy az Insider főszerkesztője, azonnal bontotta a vonalat.
Hét évvel korábban, 2014-ben Frankfurtban két támadást regisztráltak egymás után. Mark Lenzi akkoriban a konzulátus biztonsági tisztje volt, amikor két kollégája rendellenes egészségügyi események következtében elhunyt.
Az egyik áldozat – az Insider álnéven Taylornak nevezi – gyorsan a konzulátus közelében levő kórházba került, ahol a német orvosok vestibularis neuronitist, hirtelen fellépő szédülést diagnosztizálták, amely hányingerrel, hányással és vérnyomás-emelkedéssel járt. Miután visszatért az Egyesült Államokba, Taylornál traumás agysérülést diagnosztizáltak.
HIRDETÉSA támadást megelőző hetekben Taylor egy magas, kigyúrt férfira figyelt fel, aki az amerikai, diplomáciai rendszámú autókat fényképezte. Taylor számonkérésére érezhető orosz akcentussal válaszolt, majd gyorsan odébb állt.
Taylornak utóbb mutattak egy fényképet Jegor Gordienkóról, a GRU ezredeséről, aki később Albert Averjanov mentora lett.
„Igen, ő volt az, aki a konzulátussal szemben őgyelgett” – igazolta Taylor. „Most libabőrös leszek, ha ránézek.”
Lenzi azért tudta felidézni a történteket, mert évekkel később, 2018-ban ő is Havanna-szindrómás lett a kínai Kantonban. A 29155-es különítmény tagjai egy raliverseny álcázásában indultak a Kínában dolgozó amerikaiak levadászására. Lenzi mellett még heten élték át a Havanna-szindrómát. Őt egész családjával kimenekítették. Több mint egymillió dolláros kártérítést kapott az amerikai kormánytól „traumatikus agyi sérüléseiért”.
Taylorral egyébként egy hármas különítmény végzett, amelynek Gordienko volt a felderítője.
HIRDETÉSA birodalom feltámasztása
A kijevi főtéren, a Majdanon 2014-ben elkövetett mészárlás után – amikor a karhatalom nagyjából száz Európa-párti tüntetővel végzett –, majd a Méltóság forradalma során a CIA szorosra fonta kapcsolatait az ukrán katonai hírszerzéssel. A HUR Washington egyik legfontosabb szövetségese lett a Kreml elleni harcban – írta a New York Times.
Moszkva érzékelte az együttműködés fenyegetését. Válaszul felrobbantották Makszim Sapoval ezredest autójával együtt. A 2245-ös, a kommandós egység parancsnoka CIA tisztekkel készült találkozni.
Két amerikai ügynök, egy harmadiknak pedig a felesége viszont az AHI, a rendellenes egészségügyi események tüneteit mutatta. A Havanna-szindrómás esetek halmaza a kijevi amerikai követség soraiban akkora riadalmat keltett, hogy többen inkább otthagyták a CIA-t, semmint hogy egészségüket kockáztassák.
Ráadásul egy évtized elteltével az orosz elnök már az amerikai hírszerzést hibáztatta az Euromajdan vérontásáért. „A CIA fejezte be puccsot” – mondta Putyin a Tucker Carlsonnak adott interjúban.
Vlagyimir Putyinnak érdeke az amerikai hírszerző tisztek semlegesítése, hisz őket tartja felelősnek a szovjet birodalom egyes alkotóelemeinek, mindenekelőtt Ukrajnának az elvesztéséért.
HIRDETÉSAz áldozatok egyike Marc Polymeropolus, egy kitüntetett egykori CIA-tiszt, aki az ügynökség európai és eurázsiai missziós központjának hadműveleti vezetőjeként több mint negyven országban felelt minden titkos tevékenységért. Polymeropoulost pályafutása csúcsán, 2017-ben, Moszkvában érte akusztikus támadás, ami után nyugdíjba vonult a – mint fogalmaz – „hárombetűs szervezetből”. Azóta a Havanna-szindrómával sújtott kollégáinak az egyik leghangosabb szószólója.
Azon ritka áldozatok közé tartozik, aki részletesen leírta, mit élt át az „akusztikus támadás” során. Riadtan ébredt fel ötcsillagos moszkvai szállodájában, 2017 decemberében. A szoba forgott vele, a szédülés nem szűnt meg, a füle pedig rettenetesen csengett. Nem tudott felkelni anélkül, hogy a padlóra zuhant volna. Korábban a Közel-Keleten, Dél-Ázsiában és Kelet-Afrikában szolgált, de sehol sem érezte magát annyira tehetetlennek, és nem rettegett, mint Moszkvában.
A hullámfegyverek
Az impulzusos mikrohullámú sugárzás, illetve az akusztikus zaj a Havanna-szindrómát kiváltó két lehetséges forrás – tudósok szerint. Mindkét módszerrel az áldozat hallható hangokat, zümmögést, sőt kattanásokat érzékel. A jelenséget Frey-effektusnak nevezték el arról az amerikai kutatóról, akik először írta le a mikrohullámú hanghatásokat.
Oroszország évtizedek óta kísérletezik mindkét eljárással.
A tudományos irodalomban a kibocsátó eszközöket az úgynevezett hullámfegyverek kategóriájába sorolják.
HIRDETÉSOroszországban már 1974 sikeresen teszteltek, majd szabadalmaztattak egy olyan, nem végzetes eszközt, amely rádióhullámok segítségével „elaltatta a célpontot”. Az orosz kutatók 1991 és 2012 között egy egész sor tanulmányban foglalkoztak az ultramagas frekvencián történő jelek továbbításával. A 29155-ös egység tagjai között is volt képzett mérnök. Egyikük Ivan Terentijev ezredes, aki – ha nem volt éppen elfoglalt katonai raktárak felrobbantásával – a „víz alatti tűzpárbaj hatékonyságát” vizsgálta, és akusztikus fegyvereket fejlesztett.
Kutatásaiért megjutalmazták: pénzben nem sokat, alig százezer rubelt, nap árfolyamon még 400 ezer forintot sem, viszont befolyásos politikai posztot kapott. Ő lett Oroszország távol-keleti, szahalini térségének a felügyelője, ami befolyásban a kormányzó felett áll.
A Reduktor-művelet
Az „elektromágneses sugárzás” fegyvereit a szovjet időkben, még 1984-ben Harkivban kezdték fejleszteni. A Reduktor akkoriban az űrkutatást felügyelő Gépgyártási Minisztérium, ma az utódszervezet, a Roszkozmosz illetékességébe tartozik.
Az intézetben 1984-ben szigorúan titkos programot indítottak egy külön erre a célra létrehozott osztályon, a 8. fiókban. Nagyjából háromszáz tudós és katona alkalmazottjának munkáját még a kollégák elől is titkolták. Elektromágneses energiával kísérleteztek patkányokon és majmokon. Az állatok egy része elpusztult a hősugárzásától, a többiek agykárosodást szenvedtek. A cél – az egyik Reduktor-dokumentum szerint – az „információbefolyásolás stabil mechanizmusának létrehozása volt”, azaz bizonyos aktivitás kiváltása az agy stimulálásával.
A Szovjetunió szétesése után a Reduktort Moszkvába költöztették. Az eszköz ekkor még méretes antennaszerűség volt, amit csak autón lehetett szállítani, a szakértők azonban egy mobil, legalább száz méteres hatótávolságú eszköz kifejlesztésében bíztak.
HIRDETÉSPár évvel később, 2010-ben már megépült egy ultrahangos, nem halálos akusztikus eszköz prototípusa, amelyet haszonjárműn is lehetett szállítani, hatótávolsága pedig 10-12 méter volt.
Az akusztikus támadások végrehajtása mind a mai napig nem tisztázott. Az akusztikus fegyverek korlátozó tényezője ugyanis a távolság. Az eszközt nagyon közel kell juttatni a célszemélyhez.
Az irányított nyaláb másik formája, az impulzusos mikrohullámú energia ezzel szemben távolabb is képes kifejteni hatását, miközben szilárd anyagon, például falon halad át.
A Reduktor-műveletben Oroszország mindkét „energiafegyverrel” hosszú évek óta kísérletezik.
– írta tavaly szeptemberben az egykori KGB-tiszt Nyikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács titkára, az SZVR, az orosz külföldi hírszerzés szolgálati magazinjában.
HIRDETÉSMár úgy tűnt, hogy a Havanna-szindrómás esetek megszűntek, tavaly júliusban azonban a Pentagon egyik magas rangú tisztviselője vált célponttá a NATO vilniusi csúcstalálkozóján.