Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Az ukrajnai háború a Szovjetunió felbomlásával kezdődött, célja a birodalom feltámasztása

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Ukrán bányászok a Szovjetuniót kísérik utolsó útjára 1990. október 1-jén, „Kijev Moszkva ellen” – üzenték
Ukrán bányászok a Szovjetuniót kísérik utolsó útjára 1990. október 1-jén, „Kijev Moszkva ellen” – üzenték   -   Szerzői jogok  AP Photo

Az orosz-ukrán kapcsolatok Ukrajna Szovjetunióból való kilépése után kezdetek elhidegülni, és Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével érték el a mélypontot. Az orosz elnök nem nézte jó szemmel, ha Ukrajna a Nyugat felé közeledett, kivált pedig azt nem, ha az országot Nyugat-barát politikus vezette vagy próbálta vezetni. Viktor Juscsenkót egy életre megnyomorították, miután kiderült, hogy a Kreml kiszemeltjének vetélytársa lesz az elnökválasztáson. Viktor Janukovics lett végül az elnök, őt azonban a Méltóság forradalmában űzte el a Majdan felhevült tömege. Megtorlásul Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet, a kelet-ukrajnai szakadárok pedig kikiáltották két területük függetlenségét. Már ekkor világos volt, hogy a vérontás elkerülhetetlen. Putyin étvágya azóta nem csillapodott. Az amerikai elnök szerint az egykori birodalmat szándékozza feltámasztani.

Ukrajna a Szovjetuniótól való elszakadása óta Moszkva és a Nyugat befolyása között ingadozott. A botrányokat és konfliktusokat úgy vészelte át, hogy demokráciája sértetlen maradt.

A Krím félsziget 2014-es orosz annektálása azonban egyre több ukránt tántorított el Moszkvától. A Nyugat felé fordultak, és rendre nőtt azoknak a száma, akik támogatták a nyugati szövetségekhez: a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozást.

Ebben nem kis szerepet játszott, hogy Ukrajna Oroszországgal közös keleti határa mentén a Moszkva által támogatott szakadárok 2014-ben két térséget is ellenőrzésük alá vontak, ahol kikiáltották a donyecki, illetve a luhanszki „népköztársaságot”. A kelet-ukrajnai erőszak azóta több mint 14 ezer ember halálát okozta.

Moszkva Kijevet tette felelőssé a történtekért; azt állította, hogy „népirtás” folyik a Donyec-medencében; majd elismerte a két régió függetlenségét, és ezzel előkészítette a terepet ahhoz, hogy csapatai behatoljanak Ukrajnába.

A megtámadott ország óriási próbatétel előtt áll, mivel Oroszország a független Ukrajna létét fenyegeti.

Moszkva és Kijev viszálya gyakorlatilag Ukrajnának a Szovjetunióból történő kiválásával kezdődött, és Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével fokozódott.

Az orosz elnök nem titkolta, hogy menesztené a demokratikusan megválasztott ukrán vezetést. Washingtoni értelmezés szerint Putyin szándéka voltaképpen a szovjet birodalom feltámasztása.

A második világháború utáni legnagyobb kiterjedésű katonai akciót Európában néhány sarkalatos pillanat előzte meg.

1922-1944: a Szovjetunió születése

Kerek egy évszázada, 1922. december 3-án létrejött a Szovjetunió, amelynek Oroszország és Ukrajna alapító tagja volt. Az Európán és Ázsián, a Baltitól a Fekete-tengerig, keleten a Csendes-óceánig átívelő birodalom a világ legnagyobb kiterjedésű országa volt.

A sztálini korszak kollektivizálási politikája okozta éhínség tömegeket ölt meg a harmincas évek elején, mindenekelőtt azonban több millió ukránt, holott a tagköztársaságuk a Szovjetunió éléskamrájának számított. A katasztrófa holodomor (éhhalál) néven vonult be a történelembe.

MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
Emlékezők által gyújtott mécsesek világítják be a domboldalt a holodomor áldozatainak emlékművétMTI/EPA/Szerhij Dolzsenko

A náci Németország és a tengelyhatalmak a második világháború alatt megszállták az országot.

1992: a Szovjetunió összeomlása

A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején Közép- és Kelet-Európában a kommunistaellenes tüntetések hulláma söpört végig. Ukrajnában 1990 januárjában több mint négyszázezren fogtak össze egy emberi láncban, és több mint 500 kilométert gyalogoltak Ivano-Frankivszktól a fővárosig, Kijevig. Sokan a szovjet uralom alatt betiltott kék-sárga ukrán zászlót lengették.

A Rada, a korábbi szovjet törvényhozásból kivált új ukrán parlament 1990. július 16-án megszavazta a kiválást a Szovjetunióból, és kikiáltotta Ukrajna függetlenségét. Az ukrán katonákat hazarendelték a Szovjetunió más részeiből, és leállították a csernobili atomerőművet.

AP Photo/Sergei Chuzavkov
A nemzeti lobogó ünnepe Kijevben, 2010. augusztus 23-ánAP Photo/Sergei Chuzavkov

A Gorbacsov elleni sikertelen moszkvai puccsot követően az ukrán parlament 1991. augusztus 24-én másodszor is kikiáltotta az ország önállósulását. A mai napig Ukrajna hivatalos függetlenségi napjaként ünneplik. Decemberben az ukránok a szavazatok elsöprő többségével elfogadták a függetlenségi nyilatkozatot. Ugyanabban az évben, december 26-án a Szovjetunió hivatalosan is felbomlott. Élt 69 évet, és néhány napot.

1992-2004: Ukrajna megvált a nukleáris arzenáltól, cserébe garantálták szuverenitását

Miközben a NATO-szövetségesek először fontolgatták a közép- és kelet-európai tagok felvételét, Ukrajna 1992-ben hivatalosan is felvette a kapcsolatot a szövetséggel, de nem csatlakozott.

A Szovjetunió összeomlása után Ukrajnában maradt a világ harmadik legnagyobb nukleáris arzenálja. Az 1994 decemberében kötött szerződéssel, a Budapesti memorandummal Ukrajna megvált interkontinentális ballisztikus rakétáitól, a robbanófejektől és egyéb nukleáris felszerelésétől, cserébe az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Oroszország szavatolta, hogy „tiszteletben tartja Ukrajna függetlenségét és szuverenitását, valamint meglévő határait”.

AP Photo/Denis Paquin
Bill Clinton amerikai, Borisz Jelcin orosz és Viktor Kravcsuk ukrán elnök 1994-ben a Kremlben aláírta az ukrán nukleáris fegyverek leszereléséről szóló egyezménytAP Photo/Denis Paquin

Leonyid Kucsma elnökként 1994 és 2004 között Ukrajnát a szovjet tagköztársaságból kapitalista társadalommá igyekezett átalakítani, és privatizálta a vállalkozásokat. Noha egy hangfelvétel szerint 2000-ben parancsot adott egy újságíró meggyilkolására, túlvészelte a botrányt, és még négy évig maradt hatalmon.

2004-2011: ingadozás a Nyugat és Oroszország között

A 2004-es elnökválasztáson a Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatásával, a Kucsma által személyesen kijelölt utód, Viktor Janukovics ellenfele a népszerű, demokráciapárti ellenzéki vezető, Viktor Juscsenko volt.

A kampány utolsó hónapjaiban Juscsenko rejtélyes módon megbetegedett, és arcra mindörökre eltorzult. Az orvosok megerősítették, hogy megmérgezték.

AP Photo/Efrem Lukatsky
Viktor Juscsenko 2004. július 4-én jelöltette magát (b), majd öt hónappal később megjelent egy sajtóértekezleten (j)AP Photo/Efrem Lukatsky

A választásokat a Kreml kiválasztottja, Janukovics nyerte, miközben a szavazást manipulációval vádolták. Az ezt követő tömeges tüntetések, a közfelháborodás, azaz a narancsos forradalom a legfőbb politikai erő, a Mi Ukrajnánk mozgalom narancssárga jelképéről kapta a nevét. A megismételt szavazáson az ellenzék borsot tört Moszkva orra alá: Juscsenko győzött.

A következő év elején, 2005 januárjában Juscsenko átvette az elnöki tisztséget, és Julija Timosenko lett a miniszterelnök.

Ők ketten három évvel később, 2008 januárjában hivatalosan kérték a NATO ún. „tagsági cselekvési tervét”, az első lépést a szövetséghez való csatlakozás folyamatában. George W. Bush amerikai elnök támogatta Ukrajna felvételét, Franciaország és Németország azonban – Oroszország nemtetszése miatt – ellenezte.

A NATO kompromisszumos megoldással válaszolt: ígéretet tett, hogy Ukrajna egy napon a szövetség tagja lesz, de nem szabott meg határidőt.

A következő év elején, 2009. január 1-jén a Gazprom váratlanul leállította a gázszállítást Ukrajnába, miután hónapokig tartó, politikailag feszült tárgyalások folytak az árakról. Mivel a kelet- és közép-európai országok az ukrajnai vezetéken át kapták a gázt Oroszországból, a válság gyorsan átlépte a határokat. Nemzetközi nyomásra Timosenko új megállapodást kötött Putyinnal, és a gázszállítás január 20-án újraindult. Európa nagy része ma is az orosz gázra támaszkodik.

Viktor Janukovicsot második próbálkozásában, 2010 februárjában megválasztották államfőnek. Azt hirdette, hogy Ukrajnának „semlegesnek” kell maradnia, amely együttműködik Oroszországgal és a nyugati szövetségekkel, köztük a NATO-val.

Az ukrán ügyészség 2011-ben – korrupció és a kormányzati forrásokkal való visszaélés vádjával – büntetőeljárást indított Timosenko ellen. Októberben a bíróság a gázválságról 2009-ben Oroszországgal folytatott tárgyalások során kifejtett, a „hatalommal való visszaélése” okán bűnösnek találta, és hét év börtönre ítélte.

AP Photo/Ukrafoto
Julija Timosenko a rácsok mögül üdvözli híveit Kijevben, 2011. november 4-énAP Photo/Ukrafoto

A Nyugaton aggodalmat váltott ki, hogy az ukrán vezetők politikai ellenfeleket üldöznek.

2013-2014: Ukrajna Európát választotta

Néhány nappal az aláírás előtt, 2013 végén Janukovics bejelentette, hogy mégsem hajlandó szignálni az Európai Unióval kötendő társulási megállapodást. Moszkvai nyomásra hivatkozott.

Álláspontja hatalmas tüntetéseket váltott ki Ukrajnában, a narancsos forradalom óta a legnagyobbakat. Janukovics lemondását követelték. A tüntetők a Méltóság forradalmában a kijevi Majdan, más néven a Függetlenség téren táboroztak, kormányzati épületeket foglaltak el, köztük a kijevi városházát és az igazságügyi minisztériumot.

A rendőrség és a tüntetők összecsapásának 2014 februárjában 130 azonosított áldozatát temették el. Ez volt Ukrajna posztszovjet történelmének legvéresebb hete.

A február 22-re tervezett alkotmányos vádemelési eljárás megindítása előtt Janukovics végül Oroszországba menekült. Az ukrán parlament leváltotta, engedélyezte Timosenko szabadlábra helyezését, és ideiglenes kormány nevezett ki, amely bejelentette, hogy aláírja az uniós megállapodást.

Az új kormány Janukovicsot a Majdan tüntetőinek tömeges megöletésével vádolta meg, és elfogatóparancsot adott ki ellene.

Moszkva szerint azonban az ukrán kormányváltás illegális puccs volt. Szinte nyomban fegyveresek jelentek meg a Krím-félszigeten. Putyin először tagadta, majd elismerte, hogy orosz katonák.

2014: a Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai szakadár mozgalmak

Miután a félszigetet orosz csapatok tartották ellenőrzésük alatt, a krími parlament 2014 márciusában megszavazta az Ukrajnából való kilépést és az Oroszországhoz való csatlakozást. A döntést népszavazás is megerősítette. A szavazók 97 százaléka támogatta az elszakadást, bár az eredmény vitatott.

Putyin március 18-án a Dumában véglegesítette a Krím orosz annektálását. Válaszul az Egyesült Államok és európai szövetségesei szankciókat vezettek be Oroszországgal szemben. Soha nem ismerték el Oroszország annektálását. A második világháború óta ez az az első és egyetlen eset, amikor egy európai nemzet katonai erővel elfoglalta egy másik ország területét.

Egy hónappal később az Ukrajna keleti határán összegyűlt negyvenezer orosz katona miatt feszültség alakul a Donyec-medencében. A villongás a mai napig tart. Az oroszok által támogatott szakadár erők megrohamozzák a kormányépületeket két keleti régióban, Donyeckben és Luhanszkban, majd Donyecki Népköztársaság és Luhanszki Népköztársaság néven kikiáltották függetlenségüket, bár nemzetközileg továbbra is Ukrajnához tartoztak.

Oroszország ezúttal is tagadta, hogy csapatai ukrán területen tartózkodtak.

2014: Moszkva politikája újra a Nyugat felé terelte Ukrajnát

Petro Porosenko nyugatbarát politikust, korábbi minisztert, a jegybank vezetőjét választották meg 2014 májusában Ukrajna elnökének. Reformokat szorgalmazott, a többi között a korrupció elleni fellépést, valamint Ukrajna Oroszországtól való energia- és pénzügyi függőségének mérséklését.

Ukrajna, Oroszország, Franciaország és Németország képviselői Fehéroroszországban találkoztak, hogy megoldást találjanak a donbaszi erőszak megfékezésére. Az első minszki megállapodást a tűzszünetről 2014. szeptember 5-én írta alá Kijev és Moszkva. A tűzszünet nem sokkal később megszakadt, és a harcok folytatódnak.

Az ún. minszki csoport nem sokkal később ismét összeült, majd aláírták a második megállapodást is. Ez sem állította meg a vérontást: 2014 óta több mint 14 ezer ember halt meg, több tízezren megsebesültek, és több mint egymillióan kényszerültek elhagyni otthonukat.

A Krím annektálása, az oroszok által támogatott keleti erőszak közösen a Nyugat felé terelte az ukrán közhangulatot, és fokozta a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás iránti szándékot.

2016-2019: katonai helyett kibertámadások; Zelenszkij színre lép

Miközben a donbaszi harcok folytatódtak, Oroszország kibertámadások sorozatával támadta Ukrajnát: 2016-ban a kijevi elektromos hálózatot ostromolták meg, ami kiterjedt áramkimaradással járt. Egy évvel később, 2017-ben a kulcsfontosságú ukrán infrastruktúrát, köztük az Ukrán Nemzeti Bankot és az ország elektromos hálózatát szorongatták meg. Az orosz kibertámadások napjainkban is folytatódnak: legutóbb a katonai támadás előtt a kormányzati weboldalakat célozták meg.

Volodimir Zelenszkij 2019 áprilisi elnökválasztáson elsöprő fölénnyel utasította maga mögé Porosenkót. A volt komikus és színész kampányában azt ígérte, hogy békét köt Oroszországgal, és véget vet a donbaszi háborúnak.

Az erőszak leállítására irányuló korai erőfeszítéseit Donald Trump amerikai elnök lassította, aki egy rövid időre még az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai segélyt is leállította. Az amerikai elnök azt javasolta Zelenszkijnek, hogy inkább Putyinnal működjön együtt a válság megoldása érdekében.

A Trumppal 2019 júliusában folytatott telefonbeszélgetésben Zelenszkij azt kérte, hogy a Fehér Házban találkozhasson az elnökkel, és személyesen kérje fel az oroszok kiszorítására irányuló ukrán erőfeszítések amerikai támogatására. Trump cserébe „egy szívességet” várt el Zelenszkijtől: rendeljen el vizsgálatot a Burisma energetikai vállalat és az ott dolgozó Hunter Biden, politikai riválisa fiának ügyében. A Fehér Ház egyik bennfentese panaszt tett, ami után 2019 decemberében Trump ellen megindították az első alkotmányos vádemelési eljárást.

Több amerikai tisztviselő szerint Zelenszkij közel állt ahhoz, hogy elindítsa a vizsgálatot, amit végül mégis visszautasított.

2021: a helyzet elmérgesedik

Oroszország 2021 áprilisában százezer katonát vezényelt Ukrajna határaihoz – állítólag hadgyakorlatra. Noha az elemzők zöme nem számított még invázióra, Zelenszkij sürgette a NATO-t, Ukrajna tagságát szerepeltesse ütemtervében. Moszkva közölte, hogy kivonja csapatait, de több tízezer katona állomáshelyén maradt.

Tavaly augusztusban Zelenszkij a Fehér Házban találkozott az amerikai elnökkel. Joe Biden szerint az USA elkötelezett „Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett az orosz agresszióval szemben”, ugyanakkor megismételte, hogy Ukrajna még nem teljesítette a NATO-csatlakozáshoz szükséges feltételeket.

Három hónappal később, 2021 novemberében Oroszország újra katonákat telepített a határ közelében, ami riadalmat keltett az amerikai hírszerzésben. A helyzetről a NATO-szövetségeseket is tájékoztatták.

„Nem tudjuk pontosan, hogy Putyin mire készül, de ezek a csapatmozgások mindenképpen felkeltik a figyelmünket” – mondta Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter.

Biden decemberi telefonbeszélgetésében arra szólítja fel Putyint, hogy ne szállja meg Ukrajnát, és annak a „tényleges árára” figyelmeztet, ha Oroszország mégis meglépi.

Putyin vitatott biztonsági követeléseket fogalmaz meg. Arra kéri a NATO-t, hogy véglegesen zárja ki Ukrajna felvételének lehetőségét, és vonja ki a szövetséghez 1997 után csatlakozott országokból – köztük Romániából és a balkáni országokból – erőit. Putyin írásbeli választ követel az Egyesült Államoktól és a NATO-tól is.

Január elején Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes közli amerikai tisztviselőkkel, hogy Oroszország nem tervezi Ukrajna lerohanását.

Az Egyesült Államok és a NATO képviselői január 26-án adták át írásos válaszukat Putyin követeléseire. Arról tájékoztatták, hogy nem tudják megakadályozni Ukrajna NATO-csatlakozását, ugyanakkor jelezték: hajlandóak tárgyalni más kérdésekről, például a fegyverzetellenőrzésről.

2022: kitör a háború

A diplomáciai erőfeszítések nem tudják megingatni Putyint, hiába ingázott a francia elnök a német kancellár Moszkva és Kijev között. Biden amerikai katonákat vezényelt Romániába, Németországba és Lengyelországba.

A közelgő háború biztos jele volt, hogy február 7-én Putyin Graceful (Méltóságteljes) névre keresztelt, 87 millió eurós (32 milliárd forintos) jachtját a javítások befejezése előtt a hamburgi kikötőből hazai vizekre, Kalinyingrádba hajóztatták át. Az orosz elnök már jó előre felkészült az esetleges szankciókra.

Oroszország és Belarusz február 10-én közös hadgyakorlatba kezdett Fehéroroszországban. Mintegy harmincezer orosz katona állomásozott Ukrajna északi határa mentén, Kijevtől nem messze.

Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság február 11-én felszólította állampolgárait, hogy haladéktalanul hagyják el Ukrajnát. Washington újabb katonákat vezényelt Lengyelországba.

Február közepén kiéleződtek a harcok az oroszok által támogatott szakadárok és az ukrán erők között a két keleti térségben, Donyeckben és Luhanszkban. A szakadár vezetők evakuálást sürgettek.

„Ami ma a Donyec-medencében történik, az valójában népirtás” – jelentette ki Putyin február 15-én. A Nyugat szerint koholt váddal teremtett ürügyet az invázióra.

Oroszország ezzel egyidejűleg növelte csapatai számát az ukrán határon. A becslések szerint 150-190 ezer katona állomásozik a térségben. Biden arra figyelmeztetett: Oroszország eltökélte az inváziót.

Február 21-én Putyin hivatalosan elismerte a Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság függetlenségét – beleértve a szakadárok által követelt, de az ukrán fegyveres erők által ellenőrzött területeket is. Oroszországon kívül Kuba, Venezuela, Nicaragua, Szíria, és a Grúziától elszakított Dél-Oszétia, illetve Abházia ismerte el a két „népköztársaság” önrendelkezési jogát.

Donyeckben mind a mai napig áll Lenin 13,5 méter magas szobra, és a két „államképződményben” az utóda, Sztálin korszakában elfogadott alkotmányról törölték le a port. Idegenek számára szinte megközelíthetetlen a térség, akik ott jártak, valódi Gulagként írják le.

Az orosz hadsereg parancsot kapott, hogy „békefenntartó” küldetés ürügyén átlépje a határt.

Biden szerint a lépés „egy orosz invázió kezdete”. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és az Európai Unió – néhány más országgal együtt – széles körű szankciókat léptetett életbe az orosz bankok és oligarchák ellen.

Február 24-én az orosz erők pusztító támadást indítottak Ukrajna ellen. A második világháború óta ez a legnagyobb katonai műveletet Európában.