Találgatni sem érdemes a gázai háború lezárásának időpontját, de már napirenden van a kérdés, hogy ki tölti majd be a Hamász utáni hatalmi űrt. Szilárd helyi kormányzat csak évek múlva várható, addig pedig előbújnak azok a kisebb erőcsoportok, akiket a terrorszervezet kiszorított.
Visszafelé kezd járni a történelem órája - a Hamászból múló epizód lehet pár év múlva
HIRDETÉSMég nincs 20 éve, hogy a Hamász teljhatalmat nyert a Gáza-övezetben, ami elég volt a katonai uralom megszerzésére, de a társadalom teljes átszervezésére már édeskevés. Jelenleg nincs semmilyen polgári hatóság Gázának azon a részein, ahonnan eltűnt a terrorszervezet, és a maradék területeken is alig-alig. A külföldi segélyszervezetek mozgástere minimális, és ezek amúgy sem közigazgatási céllal vannak jelen.
Izrael nem szeretné, ha a Palesztin Hatóság töltené be a kiüresedő hatalmi teret, de ez fordítva is igaz, mert Mahmúd Abbász csoportja nem akar izraeli megszállás pajzsa mögé bújva visszatérni Gázába. Annak ellenére sem, hogy jogilag hatalmában állna, hiszen a Jasszer Arafat idején megfogalmazott Palesztin Charta a PFSZ-re bízta a gázai terület igazgatását.
Ez a tartósnak látszó szembenállás kevés lehetőséget hagy maga után. Az izraeli véderó (IDF) nem intézi a gázai polgári ügyeket, ahol pedig civilek is vannak, ők általában el vannak választva a katonaságtól.
Mivel a Hamász közigazgatási rendszere megszűnt és a ramallahi vezetőség pedig még nincs jelen, milliós lakosság keres majd magának valamilyen kapcsolatot a társadalommal. (Emlékezetes, hogy 2007-ben a feltörekvő Hamász kiszorította az övezetből a legális palesztin képviseletet, és több tisztviselőjét meg is ölte, az 'ellenállás árulóinak' bélyegezve őket.)
Légüres terek, buborékok fognak létrejönni
Sok helyen, elszigetelten vagy részben összekapcsolódva új lokális központok jönnek létre, ahol a közigazgatásnak nincs gazdája. Ez elkerülhetetlen, mert valakinek gondoskodnia kell a létfeltételekről, a termelés újrakezdéséről és a minimális egészségügyről.
A The Jerusalem Post jövőképe szerint újra egymás felé gravitálnak azok a családi klánok, törzsi szerveződések és kisebb kartellek, akiket az egyeduralomra törő Hamász szisztematikusan szorított le a társadalmi térképről.
Parányi és lazán összekapcsolt területekre gondoljunk, hiszen az egész övezet hossza mindössze 41 kilométer, ami nagyjából a Szeged-Szentes vagy az Érd-Gödöllő távolságnak felel meg. A sáv legnagyobb szélessége csak 13 kilométer az egyiptomi határnál (Rafah). Ezért az újjászerveződő klánok mozgástere csak néhány négyzetkilométer lehet majd. Ezek a kartellek sem méretükben, se területi hatókörükben nem hasonlíthatók a dél-amerikai szerveződésekhez, hanem inkább csak működési rendszerükben.
Négyezer éves története van a mikrotársadalmi formáknak
A történelmi korokban sok nép és dinasztia élt itt, és adta át a hatalmat egyik kézből a másikba. (A hiedelm szerint Mohamed próféta dédapja, egy helyi kereskedő a mai Gázában halt meg). Előbb egyiptomiak, majd filiszteusok, macedónok, zsidók, rómaiak, keresztények váltották a hatalmi stafétabotot, majd hosszú arab, végül oszmán hódítás következett. Mindez a brit fennhatóságba (mandátum) torkollt az 1. világháború után, ami fennmaradt 1947-ig, amikor az ENSZ elrendelte egy zsidó és egy arab állam létrehozását a térségben.
A nomád népcsoportok története nehezen követhető, mert szinte semmilyen épített nyomot, és kevés tárgyi emléket hagytak maguk után. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy szinte egész Észak-Afrikát és a Közel-Keletet belakják Algériától Jemenig, még ha ritkásan és vándorolva is, beleértve Izraelt. A brit hírszerzés a tőlük szerzett információk alapján többször is megsegítette Jasszer Arafat Fatah pártját a radikális iszlamisták elleni viadalában.
A vidékre többezer éven át jellemző volt a törzsi szerveződés, a családok erős szövetsége és a belső kereskedés. A klánok egyben harci szövetségek is voltak, ami nagyon zavarta a Hamászt. Az erősebb nagycsaládokra nem mert kezet emelni, de el tudta őket zárni a hatalmi rendszertől, és le tudta orozni fő erőforrásaikat.
Ám ez nem tarthatott örökké. A londoni székhelyű Asharq Al-Awsat arab napilap szerint az IDF megkezdte a helyi klánok uralmának tesztelését az exklávéban, vajon képesek-e „humanitárius zsebeket” működtetni, és némi 'hátsó támogatással' a minimális közigazgatást és rendfenntartást biztosítani.
Vannak előképek, hogy ez részben lehetséges, és Izraelnek is vannak ilyen tapasztalatai a múltból
Irak például a Szaddám-rezsim megdöntése után az Egyesült Államok kapott törzsi támogatást egyes körzetek nyugalmának megőrzésére, sőt, 2005 és 2008 között a szélsőséges felkelések leküzdésében is segítettek.
Izrael hosszú múltra tekint vissza a helyi klánokkal vagy törzsekkel való viszonyban. Az első izraeli vezetők jó kapcsolatokat ápoltak néhány beduin törzzsel a Negev sivatagban és Galileában. Amikor Izrael az 1970-es években a Sínai-félszigetet irányította, normalizált viszonyt épített ki több sivatagi családszövetséggel.
Ezek a kapcsolatok Gázában nem tudtak kifejlődni
Annak ellenére sem, hogy több klán a kezdettől fogva ellenezte a Hamász egyeduralmát és radikális türelmetlenségét. Nem akartak olyan sorsra jutni, mint Irakban és Szíriában azok a törzsek és családok, akiket az ISIS szisztematikusan gyilkolt le, mert tartott az ellenálló képességüktől. Az Iszlám Állam egyes kisebb törzseket szinte teljesen lemészárolt, amikor hatalomra jutott olyan helyeken, mint az Eufrátesz völgye Szíriában.
Amikor 2014-ben az ISIS felbukkant Irakban, könnyen félreszorította a kisebb szunnita klánokat és törzseket, bár néhányan kitartottak, mint például a Jughayfa családszövetség Hadithában és a nagy Shammar törzs Irakban és Szíriában. Ezekkel a nyugati erők felvették és meg is tartották a kapcsolatot, felhasználva a helyi lakosok hírszerzői képességeit az ISIS mozgásairól.
A törzsek és klánok Gázában is segíthetnek a helyi kormányzásban
Esetleg kapcsolódhatnak hozzájuk a korlátozottan veszélyes és ellenőrizhető kisebb maffiák. Ezek jelenleg is működnek, és csempészetből, devizaügyletekből, esetleg kábítószerkereskedésből élnek meg. Fegyvercsempészet viszont szóba se jöhet.
Az izraeli tesztelőknek számolniuk kell azzal, hogy rendkívül nyakas és szívós népekkel lenne dolguk, akik nagyra értékelik megmaradt befolyásukat és saját méltóságukat. A nagycsaládok több száz évet töltöttek el azzal, hogy olvassák a politikai széljárást a régióban, és meghozzák saját összetett döntéseiket, melyeknek fennmaradásukat köszönhették. Szövetségesi viszonyra nem, de a fennmaradást szolgáló együttműködésre talán lehet velük számítani.
Külső hivatkozások
HIRDETÉSThe Palestine Papers
The Jerusalem Post
Aawsat London
A beduin kultúra