Több forrás szerint izraeli tisztviselők felvetették azt az ötletet, hogy lehetővé tegyék Jahja Sinwarnak, hogy eltűnjön Gázából. Cikkünk második felében egy izraeli javaslatról lesz szó, hogy nemzetközi együttműködésben számolják fel a Hamász alagútrendszerét.
Az elgondolást száműzetésként emlegetik, de nincs garancia arra, hogy később ne keressék meg a világban az októberi terrortámadás fővezérét és más felelőseit
HIRDETÉS42 évvel ezelőtt a Fatah vezérét, Jasszer Arafatot is engedték kimenekülni a libanoni polgárháborúból, aki akkor Tunéziába költözött át a palesztin vezérkarral.
Hat évvel később egy izraeli csapat megtalálta és megölte a szervezet radikális szárnyának vezéralakját, akit Abu Dzsihád néven ismert a világ (a képen). A rajtaütésben további hat terrorparancsnokkal is végeztek. A kommandósok gumicsónakon érkeztek az észak-afrikai partra.
A menekülés eltűrése egy csereügylet lenne a gázai övezetben még mindig fogva tartott 136 izraeli túsz szabadon bocsátásáért, jelentette csütörtökön az amerikai NBC, hat izraeli tisztviselőre és magas rangú tanácsadóra hivatkozva.
Arafat menekülését annak idején az Egyesült Államok garantálta, hogy hajóval biztonságosan átjuthasson Észak-Afrikába. Az izraeli források úgy tudják, hogy Sinwar hasonló kilépésre készül a Gázai övezetből, de az még nem világos, hogy ki gondoskodna épségéről és biztonságáról azután, hogy távozott az exklávéból.
„Azt javasoljuk, hogy engedjük ezt megtörténni, feltéve, ha az összes túszt elengedik" - mondta Benjamin Netanjahu miniszterelnök egyik vezető tanácsadója. Izrael hajlik más terrorvezérek száműzetése felé is, vagyis Sinwar mellett esetleg Mohamed Deif és néhány további főkolompos is távozhatna, meg nem határozott helyre.
Egyelőre az sem világos, hogy Sinwar melyik országot választhatná búvóhelyéül, mert extrém radikalizmusa miatt a legtöbb arab kormány nemkívánatosnak tartja a személyét, és azt sem szeretnék, ha hívei utána szivárognának
Szaúd-Arábia például, hátában a jemeni lázadókkal, már korábban is elutasította a kapcsolatépítést a Hamásszal, aminek vallási és politikai okai egyaránt vannak.
Kizártnak tartható az is, hogy a Palesztin Hatóság (Ciszjordánia) fogadja be a gázai parancsnokokat, mivel a Fatah párt 2005 óta véres ellentétben áll a Hamásszal. Rövid ideig látszott megbékélési szándék, de miután a Ciszjordániába áttelepült Hamászosok és Iszlám Dzsihádisták akciói fokozott izraeli ellenlépéseket váltottak ki, Mahmúd Abbász palesztin elnök inkább szavakban fejezi ki szolidaritását a gázai néppel. Még akkor is, ha egyes tisztviselői elfogadóan nyilatkoztak az októberi terrortámadásról.
Ami pedig Egyiptomot illeti, Sziszi elnök nyílt álláspontja az, hogy egyetlen palesztin menekülőt sem hajlandó átengedni a gázai határon, és Sinwart biztosan a legkevésbé sem.
A terv másik nehézsége az, hogy állítólag Sinwar kapcsolata a Hamász helyi parancsnokaival már hetek óta megszűnt (a katari politikai vezérkarral is), pedig biztonságos menekülésének alapfeltétele, hogy tudjanak a hollétéről. Ez megerősíti azt a korábbi feltételezést, hogy a katonai vezető nem vett részt a Hamász és Izrael közti egyeztetésben sem, valamint azt is, hogy a Hamász nem tudta volna garantálni az egyezség végrehajtását.
A hét elején Jeruzsálem és Washington egyeztett a száműzetési opcióról is, és a megbeszélésbe a jordán, a katari és az egyiptomi hírszerzés vezetői is bekapcsolódtak. A felek a Hamásszal megkötendő tartós fegyverszünet és túszegyezmény részleteiről tárgyaltak, de mint tegnap kiderült eredménytelenül, mivel Izrael nem fogadta el a terrorsereg egyetlen követelését sem.
William Burns, a CIA helyszínen tárgyaló igazgatója nem volt hajlandó erről részleteket elárulni, de az izraeli miniszterelnök belső köréhez tartozó tisztviselők kiszivárogtatták, hogy a száműzetési (evakuálási) terv kedvező lehetőség lenne Izrael számára, mert ezzel megszűnne a Hamász katonai befolyása a gázai körzetben, és szélesebb út nyílna egy polgári adminisztráció előtt.
Ebben az esetben újra terítékre kerülhetne az IDF csapatainak fokozatos kivonása Gázából.
Sinwar helyszíni elfogását még mindig akadályozza a Hamász alagútrendszere
Két héte a The Wall Street Journal arról számolt be, hogy az IDF a Hamász alagúthálózatának mindössze 20-40%-át semmisítette meg vagy hatástalanította a gázai invázió három hónapja alatt. A hadvezetés ennél sokkal gyorsabb eredményre számított, és a késlekedés miatt a hadjárat továbbra is elhúzódik.
Arról sincs megbízható hírszerzési adat, hogy a túszok közül hányat tartanak fogva az alagutakban, ezért a megsemmisítés eszközeivel nagyon óvatosan kell bánni.
Ennek nem csak katonai, hanem humanitárius következményei is súlyosak, mert Izrael kénytelen fenntartani a szigort a körzeten belüli szállítások felett, beleértve a segélyrakományokat is. Mindez egyre tűrhetetlenebb helyzetbe sodorja az övezet középső és déli részén tömörülő lakosságot.
A The Jerusalem Post úgy tudja, hogy Izrael globális együttműködést fog javasolni a gázai alagútak lerombolásának befejezésére, amivel fel lehetne gyorsítani a folyamatot, és le lehetne rövidíteni a lakosság szenvedésének idejét.
Az elképzelésnek katonai céljai is vannak, mert Izrael nem akar addig távozni Gázából, amíg az alagútrombolás véget nem ér. A felvetést azért nem tárgyalják nyilvánosan, mert a nemzetközi közvéleményben feltétlenül rossza hatása lenne, ha több ország is bekapcsolódik a gázai műveletekbe, és ezáltal kvázi hadviselővé válik.
November közepén az izraeli hadsereg már átvette az irányítást Gáza északi része felett, de még abban a körzetben is hátra van legalább 20% alagútleágazás felszámolása. Ez alapjaiban nehezíti meg a gázavárosi lakosok visszatérését otthonaikba vagy annak maradványaiba.
HIRDETÉSA közép és déli régióban jószerivel legfeljebb 20%-ot semmisítettek meg. December már azt mondták az IDF forrásai, hogy ebben az iramban évekbe is telhet a teljes hálózat elpusztítása.
Külső hivatkozások
Az NBC jelentése
Abu Dzsihád meggyilkolása
A Hamász alagútjai
Szaúdi nézetek a Hamászról