Az USA koncentrált hadereje képes és hajlandó is megvédeni Izraelt az északról fenyegető támadásoktól és ezáltal a kétfrontos háborútól. Amerika viszont tart attól, hogy Gáza teljes megszállása lerombolná a közel-keleti békefolyamat eddigi eredményeit. Ezt más nyugati hatalmak is így gondolják.
Az USA megadta a garanciát, hogy elhárítja a Hezbollah második frontos támadását. Ezért Izrael számára most a fő kérdés az, hogy mi lesz a Hamásznál fogva tartott túszok sorsa, és ezért is óvatos a totális lerohanás megkezdésével
HIRDETÉSA Hamász Izrael elleni terrortámadása több zsidót ölt meg egyetlen nap alatt, mint a holokauszt óta bármely más napon. Egy olyan országban, amely megfogadta, hogy "soha többé", a brutális gyilkosságok és a videóval dokumentált emberrablások sokkoló hatást jelentettek a nemzeti pszichére.
A túszok ügye lesz a legnehezebben eldönthető kérdés, amikor azt kell megvitatni, hogy Izrael meddig menjen el a Hamász elleni háborújában. A túszokat vissza kell kapnia, de ha a Hamász nem hajlandó békés megoldásra, annak katonai ára nagyon magas lesz.
Ha Izrael ebben enged, akkor örökre ki lesz téve annak, hogy akár a területén, akár a világ más pontjain elrabolt polgárainak sorsa fölött szemet kell hunynia, vagy súlyosan hátrányos alkukba kell bocsátkoznia, ahogy a gázai háború régebbi szakaszában is történt. Ez teljesen ellentétes a zsidó állam eszmerendszerével, és merev ellenállásba ütközik az izraeli társadalomban is.
Újra felidéződik a 2011-es fogolycsere leckéje, amikor Gilad Shalitot – az öt évig gázai fogságban tartott katonát - ezernél több palesztin fogolyra cserélték ki, majd megfogadták, hogy Izrael soha többé nem fizet ilyen súlyos árat egy izraeli állampolgár szabadon bocsátásáért.
Képesnek kell lenni a túszok tovább hurcolásának megakadályozására is. Ellenkező esetben akár évekig is elhúzódó túsz-háborúra kell számítani
Ezt a sürgősséget és aggodalmat bizonyítja, hogy Izrael negyedmillió dolláros jutalmat ígér azoknak a gázaiaknak, akik információval tudnak szolgálni a túszok hollétéről. Az üzenetet Gáza-szerte terjesztik.
Ha már megtörtént a baj (ami mély kivizsgálásra és struktúraváltásra szorul), akkor most a túsz-szabadítás kényesebb hírszerzési és katonai feladata következik. Ezt sebészi pontossággal kell intézni, amikor a legkisebb hiba is végzetes lehet. Bombázással és páncélosokkal ez a probléma nem rendezhető el.
A terrortörténelem túszdrámái több esetben is vérengzésekbe torkolltak, de a mostani helyzet még a korábbiaknál is veszélyesebb. Azért, mert Izraelnek – az ismert tények alapján – nincs biztos tudomása az elfogottak hollétéről, szétszórtságáról, sőt pontos számától sem.
Ráadásul a mentőakciókat ugyanabban az időpontban és mélyen az ellenséges területen belül kell végrehajtani, azaz a biztonságos kivonásról is gondoskodni kell.
Az egyik pénteken közzétett Hamász videó azt bizonyítja, hogy a terroristák képesek zsarolásra és fenyegetésre használni a világhálót, mintegy sugallva azt, hogy a túszokhoz nem lehet egykönnyen hozzáférni.
A felvételen az látható, hogy elrabolt izraeli kisgyerekek állig felfegyverzett Hamász-katonák társaságában vannak, akik kedvesen játszanak és beszélgetnek velük, de a helyzet világossá teszi, hogy bármilyen beavatkozás esetén ezeknek a gyermekeknek azonnal végük.
A legrosszabb forgatókönyv az, ha nem sikerül kimenteni a túszokat és általános támadásba kell lendülni
Egy olyan háború támogatása, amelynek célja a Hamász katonai képességeinek felszámolása és vezetőinek likvidálása lenne, széles körű támogatottságot élvez Izrael politikai spektrumában – beleértve a palesztinokkal leginkább szimpatizáló liberálisokat is. "Izrael államot azért hozták létre, hogy a zsidóknak ne kelljen védtelenül szekrényekben és pincékben bujkálniuk" - írta Yuval Noah Harari, a Jeruzsálemi Héber Egyetem történelemprofesszora az Ynet-en.
Egyes békeaktivisták, akik korábban gyakran hangoztatták aggodalmaikat, hogy Izrael korlátozza a palesztinok jogait és gazdasági lehetőségeit Gázában és 1967 óta megszállva tartja Ciszjordániát, most azt mondják, hogy megértik a gyors megtorlásra irányuló felhívásokat. "Még Izrael vitatható magatartása és vétkei sem tompíthatják azt, ami történt, vagyis az irántunk táplált és szított gyűlölet mélységét” – írta David Grossman író és békeaktivista a Haaretz liberális újságban.
Az még kezelhető volna, ha a Hamász nyílt katonai támadást intéz Izrael ellen, amire a hadviselés szabályai szerint lehet reagálni. De a terrorcsoport nem úgy próbált területet elfoglalni, mint egy hadsereg a háborúban. A megölt Hamász parancsnokainál talált titkos parancsok arra utalnak, hogy a támadás célja az volt, hogy minél több civilt megöljenek és elraboljanak. Nem területet akartak szerezni vagy a függetlenséget visszaállítani, hanem félelmet kelteni, és ezt szokás terrorizmusnak nevezni.
Izrael egyre nehezebben birkózik meg azzal a jelenséggel, hogy egy terrorhadsereget nemzeti ellenállónak tartanak sokfelé a világon
Ennek a jelenségnek ékes példája az a tévévita is, amiben egy szélsőbaloldali képviselő Danièle Obono nyilvánosan "ellenállási mozgalomnak" nevezte a Hamászt, és emiatt a francia belügyminiszter a terrorelhárítási ügyészségtől kért intézkedést.
Korábban említettük azt a példát is, hogy a Harvard egyetem egyik tekintélyes támogatója visszavonja adományait, amiért az egyetem nem határolódott el a terrormozgalmat éltető diákcsoportoktól.
A jelenség tehát világméretű. Sok palesztin – köztük a gázai övezetben élők – korábban nem támogatta a Hamászt, de a mozgalom támogatottsága folyamatosan nőtt az elmúlt években. Egyre több palesztin tekinti szabadságharcosnak a Hamaszt, ami visszavág az izraeli elnyomásnak, noha Izrael nem is tartja megszállva a területet.
A puccs után Izrael és Egyiptom is blokádot rendelt el Gázában, ami azonnali humanitárius következményekhez és forrongó haraghoz vezetett. A Hamász - Irán segítségével - mára többmilliárd dollárt halmozott fel katonai képességeinek kiépítésére, beleértve több tízezer rakétát, valamint árucsempészetre és támadások indítására alkalmas alagútrendszert. A szervezet katonai beépültsége a gázai társadalomba teljesnek mondható, és egy offenzíva során nagyon nehéz lesz megállapítani, hogy ki a terrorharcos, és ki az ártatlan polgár.
A Hamász katonai és hírszerző infrastruktúrájának nagy része lakónegyedekben található, ami sokszorosára növeli az invázió során bekövetkező polgári veszteségek mértékét. Ahogy az áldozatok száma nő, úgy lesz elkerülhetetlen a harc a világ közvéleményének megnyeréséért is, és szélesedik majd a vélemény, hogy Izrael visszacsapása aránytalan.
HIRDETÉSNem elég a bevonulási terv - kell egy kivonulási forgatókönyv is, különben bekövetkezhet az "Irak-szindróma"
Az aligha kétséges, hogy Izrael le tudja győzni a Hamász Gázában, és képes felszámolni katonai infrastruktúráját is. A távlati kérdés az, hogy mi történik azután, hogy az újabb terrortámadások lehetőségét a minimálisra szorították le, éd hosszú időre megszüntetik a Hamász csapásmérő kapacitásait?
Az izraeli várható reakció, ha a túszokat megölik, csak egyike azoknak a kihívásoknak, amelyekkel az IDF-nek és a kormánynak szembe kell néznie a kampány következő szakaszában. Túl nagyot vállalt a politikai vezetés azzal, hogy a „Hamász leveréséről és megsemmisítéséről” beszélt. Ez azt jelentené, hogy megölik a szervezet teljes vezetőségét (eddig négyet sikerült), valamint begyűjtik az összes fegyvert, ami jelenleg tízezrek kezében van.
További átláthatatlan nehézséget jelent, hogy a Hamász tagjai és szimpatizánsai nem reguláris és azonosítható katonák, hanem jórészt civilek, akik a szervezet alkalmazásában állnak, ahonnan fizetést, megélhetést kapnak. Ezzel a jelenséggel az Egyesült Államok már a 2003-as Szaddám-elleni háború után is szembe került, és ezt nevezik "Irak-szindrómának". George W. Bush elnök adminisztrációja azt remélte, hogy „megtisztítja” Irakot Szaddám Huszein elnök Ba'ath pártjától – nemcsak a hadseregben, hanem a polgári szektorban is –, és új Irakot hoz létre. Kolosszális kudarc volt a vége.
Az elgondolás az volt, hogy teljesen szétkergetik, feloszlatják vagy súlytalanítják a szaddámi rendszer minden intézményét, a politikai szervezetektől kezdve a hadseregen és a titkosszolgálatokon át a közigazgatásig és a bíróságokig. Ennek eredménye több százezer szélnek eresztett, sértett és egzisztenciájában megrendült ember lett, akik rá néhány évvel az ISIS egyik oszlopává álltak össze.
Az elbocsátottak között egyetemi oktatók, bírák, tanárokat és orvosok is voltak, akiket talán meg lehetett volna nyerni egy moderált rendszer támogatására, de ehelyett ellenséget faragtak belőlük. Hasonló veszély Gázában is fenyegetne, ha Izrael tartós megszállás alá kívánná helyezni.
HIRDETÉSLegalább 40 ezer közhivatalnok, tanár, rendőr, orvos, óvónő, imám vagy mérnök van ebben a tömegben, akik eddig ellátták a körzet napi működtetésének feladatát. Ha ezt a társadalmi közeget szétkergetnék azért, mert Hamász-szimpatizáns, az övezet működésképtelenné, és talán még ellenségesebbé válna, mint amilyen jelenleg.
Az Egyesült Államok és Izrael stratégiai egyeztetésének célja ezért elsősorban az,hogy szükséges-e a szárazföldi invázió egyáltalán, és ha igen, akkor milyen következményekkel kell számolni a jövőben nem csak Gázára, hanem az egész Közel-Keletre nézve. Súlyos veszélybe kerülne a 2020-ban tető alá hozott Ábrahám-egyezmény-csomag, ami 1977 óta a legnagyobb diplomáciai előrelépés volt a térségben. Szinte lehetetlenné válna a békefolyamat Szaúd-Arábiával, és kétségessé válna seregnyi kormány magatartása, akik eddig nem foglaltak egyértelműen állást a konfliktusban.