EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

Izrael lenyeli a békát: inkább Szaúd-Arábia legyen a nukleáris hatalom, mint Irán

Sokszereplős játszma
Sokszereplős játszma Szerzői jogok AP
Szerzői jogok AP
Írta: Ferenc SzéF
Közzétéve: A legfrissebb fejlemények
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Az iráni nukleáris politikával szembeni nemzetközi tétlenség bebizonyította Izraelnek, hogy jobb, ha Rijád birtokában van az atomfegyver, mint Teheránnál.

HIRDETÉS

Naponta érkeznek hírek és híresztelések arról, hogy esetleg sikeres lehet az USA közvetítő erőfeszítése (még ha olykor lanyhának is látszik, mert a demokraták utálják a szaúdi trónörököst), és legalább valamilyen alapegyezmény létrehozható Izrael és Szaúd-Arábia között.

Az alku alapja a „az ellenségem ellensége a barátom” ősi taktikája, ami azért nem ilyen pőrén egyszerű. Mégis, mindkét országnak ugyanaz az engesztelhetetlen, és a térségben viharsebesen terjeszkedő ellensége van, és a megegyezés kivételes előnyöket kínálna mindkettőjüknek.

Ha ez megtörténne, a két fél sokat köszönhetne Teheránnak, amiért ilyen szakszerűen egymás karjaiba terelte őket, ami egyébként a gondolat síkján se merülne fel

Irán túljátszotta a szerepét, és immár semmilyen megegyezés nem képzelhető el vele. A papi vezetés és Ebrahim Raiszi elnök magabiztossága és agresszivitása meghaladja Khomeini ajatollah fénykorát, és több is a reális alapja, mint 40 éve volt.

A Teheránból naponta érkező és egyre durvább fenyegetések az iszlám köztársaság erejét jelzik. Még akkor is, ha Kína közvetítésével Szaúd és Irán újra megnyitotta diplomáciai kapcsolatait. Sőt még akkor is, ha Irán és Szaúd-Arábia hamarosan együtt ül majd a BRICS-országok klubjában. 

A megugorhatatlan akadályt az jelenti, hogy Teherán az egész térség uralkodó ereje akar lenni, többezer kilométerre is saját határaitól. Ezzel sikeresen kivívta szomszédai és tágabb környezete rettegését, kivéve talán Katart, de beleértve Azerbajdzsánt és még Törökországot is.

Irán letagadhatatlanul rendelkezik a katonai növekedés képességével, és nem csak a nukleáris fegyver felé robogásában, hanem a hordozóeszközök példátlan ütemű fejlesztésében. Mivel bombázó légiereje gyakorlatilag nincs, nukleáris csapást csak rakétákkal tudna mérni. Az évek során a sokáig lenézett és ócsárolt iráni rakétatechnika és drón-ipar a világ élvonalába emelkedett, elérve a tömegtermelés kapacitásait, amit még Oroszország is csodálattal néz. 

A perzsa állam hadiipara már sugárhajtású drónok gyártására is képes.

2019 szeptemberében húsznál több iráni drón és cirkáló rakéta sújtott le a szaúdi ARAMCO olajtársaság egyik központi telepére, amivel több hétre megbénították a kitermelést, és jelentős zavarokat okoztak a nemzetközi olajpiacokon. A támadást a jemeni húti terrormozgalom vállalta magára, de az amerikai katonai hírszerzés egyértelműen kimutatta, hogy a fegyverek nem Jemenből csaptak le, hanem iráni hajókról indították őket.

Irán óva inti a szaúdiakat az egyezségtől, és ezt fenyegetésekkel támasztja alá

A kemény figyelmeztetések nem alaptalanok. A jelenlegi katonai erőviszonyokat látva egy Szaúd-elleni iráni agresszió kivédése - reálisan - csak izraeli segítséggel volna eredményes. Noha a királyságban többezres amerikai haderő és nagy fegyveres kapacitás van jelen, jelenleg nem vehető biztosra, hogy az USA bele akarna keveredni egy szaúdi-iráni konfliktusba. 

Izrael számára viszont ez szinte kötelezettség, mert ő nem mehet innen sehova. 

Az Egyesült Államok 5 katonai bázist és három aktív repülőteret működtet a királyságban, melyek közül a Prince Sultan nevű komplexum a Közel-Kelet legnagyobb légierő-koncentrációja. Mégis, nem véletlen, hogy a szaúdiak egyik legerősebb feltétele egy izraeli békeegyezmény megkötésére az, hogy az USA adott esetben védje meg egy külföldi agressziótól (Irán, Jemen, esetleg az Irán-barát Irak), mert ez ma még nem garantált. 

Centcom
Amerikai és szaúdi katonai vezetők egy közös hadgyakorlatonCentcom

Nyilvánvaló az is, hogy ha a legerősebb szunnita állam nyílt partner lenne a zsidó állam legnagyobb ellenségével szemben, akkor megszerezné az ezzel járó hírszerzési hozzáféréseket is. Ez már jelenleg is létezik, de nem verik nagydobra. Az izraeli katonai hírszerzés - fű alatt - sűrűn ad információkat Rijádnak a belső terrorista csoportokról és a Jemen felől fenyegető veszélyekről. 

Biznisz is van az asztalon

Szaúd-Arábia szuverén tőkéje, azaz a szabadon felhasználható és tehermentes készpénze az egyik legnagyobb a világon. Jelenlegi mérete meghaladja a 800 milliárd dollárt, amit a PIF nevű vagyonalapban tartalékolnak. Ez a roppant pénztömeg (ami nyolcszorosa Oroszország jövő évre tervezett katonai kiadásainak), párosulva az izraeli innovációs és technológiai képességekkel, mindkét országnak ugrásszerű fejlődést biztosíthatna. 

Benjamin Netanjahu miniszterelnök óriási politikai hasznot is remélhet az egyezményből. Az izraeli politika fókusza eltolódna a katasztrofális igazságügyi átalakításról és az ő személyes ügyeiről, és áttevődne a legjelentősebb arab-békemegállapodásra az Egyiptommal kötött több mint négy évtizedes szerződés óta.

"Jóindulatú" nukleáris program?

Azt túlzás lenne állítani, hogy Izrael az "áldását adta" Szaúd-Arábia polgári nukleáris fejlesztéseire, de jelezte, hogy nem emel rá kezet. Ez nagy újdonság, hiszen az izraeli biztonsági szolgálatok öt évtizeden keresztül lázasan dolgoztak azon, hogy megzavarják a Közel-Keleten bármilyen nukleáris infrastruktúra építését (például Irakban), most viszont rábólintanak. 

A beleegyezés nem hitbéli kérdés, hanem tiszta pragmatizmus. Jelenleg Rijád a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos terveit Teheránra szabja, nem pedig Izraelre. „Ha Irán bombához jut, akkor nekünk is lépnünk kell egyet” – mondta erről Mohammed bin Szalmán koronaherceg a Fox Newsnak a múlt hónapban. A trónörökös tudja, hogy az amerikai és a nemzetközi ellenkezés jelentős lesz, és jóindulatra (vagy akár támogatásra is) szinte csak Izraeltől számíthat. 

MBS a Fox News-on

Ugyanebben az interjúban a koronaherceg (MBS) beszélt attól is, hogy nem büszke országa minden törvényére, és tisztában van azzal is, hogy az iszlám jogrend szélsőségei ellenszenvet keltenek iránta a nyugati közvéleményben. 

Ugyanakkor az is világos, hogy egy ezeréves gyökerű kultúra és egy alig 100 éves monarchia ellenségeskedése nagyon rossz véggel kecsegtetne a számára. Ezért jóindulatot kér céljai mielőbbi teljesítéséhez, és megjegyzi, hogy az ideológiamentes kapcsolatfelvétel Izraellel napról-napra közeledik. 

HIRDETÉS

Ez gyakorlatilag totális paradigmaváltást jelentene a Közel-Kelet történetében, ami évszázadokon át a muszlim-zsidó ellentétre épült

Egy hónapon belül már a harmadik izraeli miniszter léphet szaúdi földre. Ezúttal a környezetvédelem a megbeszélések tárgya, amiről hatalmas terveket szőnek Szaúd-Arábiában.

Izrael szemszögéből nézve a Közel-Kelet már amúgy is jóideje nukleáris fegyverkezési versenyben van. Az iráni atomprogram ellen vívott titkos háború késleltette a terv előrehaladását, de mint minden rejtett hadviselésnek, ennek is megvannak a határai. A nemzetközi közösségnek nincs már gyomra újabb közel-keleti háborúhoz, és Irán tudja ezt. Ezért játszotta el Teherán Obama elnök idején a békére hajló partnert, és ezért vett részt a megújított bécsi tárgyalásokon is, amelyekről pontosan tudta, hogy nem vezetnek sehova, de nyert vele további két évet a zavartalan fejlesztésekhez. 

Az Iránnal szembeni szankciók, a nukleáris program gyakori kudarcai, a kellemetlenül sikeres izraeli szabotázs-akciók és célzott likvidálások ellenére is az iráni rezsim elszántan haladt a "nukleáris küszöbállam" pozíciója felé, ahol már csak a kilincset kell lenyomnia. A papi rendszer politikai ereje és az őt kiszolgáló félelmetes belbiztonsági hálózat megengedte, hogy az iráni nép érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyva törtessen e cél felé.

A tavaly kirobbant polgárjogi lázadás és a nemzetközi harag közepette is a rendszer tapodtat sem hátrált. Észlelte, hogy a Trump-adminisztráció kilépése a nukleáris megállapodásból (JCPOA) sem hozott eredményt, mert már elkésett Irán megfékezésével. A teheráni rendszer addigra kellő erőt gyűjtött ahhoz, hogy újrakezdje a nukleáris programot (amit mellékesen le sem állított), és világosan látta, hogy a Nyugat megosztott és erőtlen abban, hogy az útját állja.

Irán bebizonyította, hogy az atomsorompó-szerződésre többé nem lehet támaszkodni, és az nem fog egyetlen nemzetet sem megvédeni attól, hogy egy felelőtlen szomszéd nukleáris katonai fejlesztésekbe kezdhessen

Ezért a szaúdi polgári atomprogramot sem lehet civilként kezelni. Ez is katonai célú lesz, de nem olyan robosztus, mint az iráni. A terv kicsiben indul, és az összes infrastruktúra szaúdi földön lesz, ami lehetővé teszi a királyságnak, hogy elkezdjék kifejleszteni a hazai szakértelmet és a megfelelő háttérgépezetet.

HIRDETÉS
IDF
Izraeli F-35 vadászgépek kísérnek egy amerikai B-52 bombázótIDF

Az összképet tekintve nagy bajban van az a szaúdi kormány, amely hajlandó felvállalni az Izraellel kötött békét, mert sokkal nagyobb nyugtalansággal figyeli az iráni terveket, mint azt a nyugati döntéshozók látják. Hatalmas olajkészletei birtokában elvileg semmi szüksége nem lenne a gyors nukleáris fejlesztésekre, tehát nyilvánvaló katonai célok vezetik. 

Az amerikai kormányzat - egyelőre még -  ragaszkodik ahhoz, hogy a szaúdi program örökre amerikai ellenőrzés és felügyelet alatt maradjon. Továbbra is uralkodó szemlélet Washingtonban, hogy Irán racionális és elrettenthető, az izraeliek viszont ezt másként látják. Egy forradalmi rezsimmel szinte lehetetlen a megegyezés lehetősége, mert az ideológiai célok érdekében bármilyen áldozatra képes, különösen akkor, ha a világon elsőként nukleáris esernyő alól teheti meg mindezt. 

Ezért az izraeliek, akik gyakorlatilag lemondtak a 2. világháború utáni Pax Americana eszméjéről, a kérdést csakis racionális és önvédelmi alapon szemlélhetik. Számukra a saját csapásmérő képességeik párosítása a szaúdi kapacitásokkal egy hosszú távú stratégia része. Tömörebben: az ország túléléséről van szó, mielőtt megszórnák olyan nukleáris rakétákkal, amelyeket nem tud teljes számban elhárítani. Ezt a pillanatot nem szabad kivárniuk.

A szaúdiak is nyilván tudják, hogy Izraelnek több tucat vagy akár száz feletti nukleáris robbanófeje van, amelyek jókora része hordozható, értve, hogy akár át is adható Szaúd-Arábiának. A koronaherceg tudhatja azt is, hogy Izraelnek semmilyen hódító vagy agresszív célja nincs vele szemben. 

Optimális esetben létrejöhet egy olyan közel-keleti nukleáris háló, amely éppúgy biztosítja a mérsékelt arab rendszerek fennmaradását, mint Izrael túlélését. 

HIRDETÉS

Kapcsolódó hivatkozások:

Szaúdi katonai igény az USA felé
Az amerikai Békekutató Intézet prognózisa
A békekötés feltételei
A békekötés közelsége
Az ARAMCO-támadás

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Izraelt okolják a közel-keleti országok a konfliktus eszkalálódásáért

A nemzetközi közösség elítéli a Hamász támadását Izrael ellen

52 fokos hőség: már több mint 900 halottja van a mekkai zarándoklatnak