Vlagyimir Putyin a nyugati neokolonializmus elleni harcra szólít fel Afrikában, miközben az orosz védelmi minisztérium állítólag a Wagner-csoport átvételét tervezi.
HIRDETÉSAugusztus 23-án Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport ellentmondásos vezetőjének élete váratlanul véget ért. Alig egy hónappal korábban Vlagyimir Putyin Szentpéterváron, az Oroszország-Afrika csúcstalálkozón harcot sürgetett a nyugati országok neokolonializmusa ellen. Vajon Prigozsin halála veszélyeztette Moszkvának az afrikai kontinenssel kapcsolatos terveit?
Yan St-Pierre, a Keleti Körök szakértője szerint "Prigozsin vezérigazgató volt, ami azt jelenti, hogy a szervezet tőle függetlenül működik, ahogy a szervezet körüli teljes infrastruktúra is, amely számára Afrika a finanszírozás, a pénzmosás szempontjából létfontosságú. Az egész infrastruktúra még mindig a helyén van."
"Orosz katonai tisztviselők, a védelmi miniszterhelyettestől kezdve a hírszerző tisztekig, felkerestek néhány ilyen országot. A Közép-afrikai Köztársaság, Mali, Burkina Faso vezetőivel is volt kapcsolatfelvétel, és világossá tették, hogy az orosz védelmi minisztérium átveszi a Wagner-csoport irányítását" - mondta Pauline Bax, az International Crisis Group munkatársa.
Az afrikai külföldi befektetések kevesebb mint 1%-a származik Oroszországból
Mielőtt az ukrán konfliktus miatt diplomáciailag elszigetelődött volna, Putyin Oroszországa nagyra törő ígéreteket tett Afrikának. Az afrikai vezetőkkel 2019-ben Szocsiban tartott első csúcstalálkozón az orosz elnök garantálta, hogy öt év alatt megduplázza a két blokk közötti kereskedelem volumenét. Ez nemhogy nem történt meg, hanem valójában csökkent.
Valójában ugyanis Oroszország nem sok tőkét irányít Afrikába. Összességében a kontinensre irányuló közvetlen külföldi befektetések kevesebb mint 1%-át teszi ki. A kereskedelem 16 milliárd euró körül mozog, ami az európai blokk által befektetett összeg mintegy 5%-a. Az export több mint kétharmada - főként gabonafélék - mindössze négy országba összpontosul: Marokkóba, Algériába, Egyiptomba és Dél-Afrikába.
Ami a fegyvereladásokat illeti, más a helyzet. 2022-re Moszkva megelőzné Pekinget, mint Afrika fő fegyverszállítója, a teljes mennyiség közel 40 százalékát adva. A felszerelések megfizethetőbbek, mint a nyugati megfelelőik, és kompatibilisek a szovjet korszakból fennmaradt anyagokkal.
Idén nyáron, egy hónap leforgása alatt két államcsíny történt - Nigerben (július 26.) és Gabonban (augusztus 30.). Közvetlenül a szomszédban megismétlődnek a példák: Mali, Guinea, Burkina Faso, Szudán, Csád, szinte mindegyikük a szubszaharai átmeneti vonalon.
Moszkva: a Nyugat reális alternatívája
Egy olyan időszakban, amikor a hatalomváltások fegyverrel zajlanak, felmerül a kérdés: vajon pusztán geopolitikaiak Oroszország céljai?
"Oroszország és a Wagner-csoport az elmúlt két évben nagyrészt azt tette, hogy finoman szólva is felfelé tartott középső ujját mutatta Franciaországnak. Ők voltak a fő célpont. A korábbi francia gyarmatokat vették célba Afrikában. És ez meglepően jól működött. Oroszország azonban nem hajt végre beruházásokat, nem segíti a fejlődést, nem nyújt humanitárius segítséget" - mondta Pauline Bax.
"Kiemelkedő az a tény, hogy támogatják a fiatalok dinamikáját, azt mondják, hogy "támogatjuk, amit csináltok, és nem ítélkezünk felettetek, ha megsértitek az emberi jogokat." Ennek jó a fogadtatása. Amit Oroszország jól csinál, az az, hogy alternatívát kínál azzal szemben, amit a nyugati országok kínálnak vagy kínáltak az elmúlt évtizedekben"- vélekedett Yan St-Pierre.
Azzal, hogy Moszkva elveszi a befolyást a Nyugattól, olyan támogatást nyer, amely a nemzetközi színtéren kevés. Az afrikai országok 54 szavazattal rendelkeznek az ENSZ Közgyűlésében, ami az egyik legerősebb regionális blokkot jelenti.