Olaszország „jeleket ad le”, hogy ki fog lépni az ’Egy Övezet Egy Út’ világkereskedelmi programból, ami pedig a kínai elnök elsőszámú és kedvenc globális programja. Georgia Meloni miniszterelnök kézen-közön már jelezte szakítási szándékát Kína felé, de Hszi elnökkel még nem tudott erről tárgyalni.
A bizonytalanságot növeli, hogy Hszi nem tette tiszteletét a G20-csoport legutóbbi csúcstalálkozóján
HIRDETÉSMeloninak be kellett érnie azzal, hogy kínai kollégáját tájékoztatta egy soron kívüli megbeszélésen Új-Delhiben. Bár Li Csiang kínai miniszterelnök reakciója nem ismert, a kínai álláspontot nem nehéz megjósolni, mivel római nagykövetük már korábban jelezte, hogy Olaszországra nézve „negatív következményekkel járna”, ha kilépne a megállapodásból.
A kínai pártlap szerint Li miniszterelnök a kétoldalú kereskedelem bővítésére szólított fel, és megígérte, hogy Peking több lehetőséget fog teremteni az olasz minőségi termékek számára a kínai piacokon.
Az olasz kormányfő kezdettől fogva erős ellenzője volt a 2019-es kínai-olasz megállapodásnak, hangsúlyozva, hogy nem nézi jó szemmel Kína befolyásának túlzott növekedését az európai gazdaságokra. (Ennek a tervnek a keretében építenék meg a Budapest-Belgrád vasútvonalat is.)
Melonit sürgeti az idő – decemberig ki kell mondani Olaszország döntését
Az olasz kormányfőt főként az idő szorítja. Hivatalos kilépését mielőbb közölnie kell, mert a szerződés 2024-ben lejár, és ha az egyik fél legalább három hónappal korábban nem tájékoztatja a másikat a szakításról, akkor az egyezmény automatikusan meghosszabbodik.
Meloni azt reméli, hogy decemberig még összefut a kínai elnökkel, valahol, valamikor. Az viszont nem remélhető, hogy Peking olyan garanciákkal áll elő, amik rábeszélik Rómát a megállapodás fenntartására.
Olaszország rosszat húzott 2019-ben?
A G7 országok közül Olaszország az egyetlen, amely csatlakozott a kínai globális programhoz, kiváltva ezzel az USA és az uniós központ rosszallását. A megállapodást még Giuseppe Conte miniszterelnök írta alá, aki ezzel lehetővé tette a kínai kikötőépítési programok és a bankszektor terjeszkedését, valamint szélesebbre tárta az áruimport kapuját.
„Sok Made in China érkezik Olaszországba, és túl kevés Made in Italy megy Kínába” – mondta akkor a koalíciós kormány tagja, Luigi Di Maio, de remélte, hogy az olasz export jelentős növekedési lehetőségekhez jut, kiiktatva a kereskedelmi egyensúlytalanságokat.
A várakozások nem váltak be
2019 és 2022 között a két ország kereskedelmi mérlege 50%-os többletet mutatott Kína javára. A fejlett műszaki termékek terén a kínai többlet már háromszoros, miközben Olaszország komplex gazdasági fejlettségi szintje (ECI) 20 százalékkal magasabb, mint Kínáé.
Olaszország csak a 21. helyen áll Kína kereskedelmi partnerei között, messze leszakadva Tajvan, Japán és Dél-Korea mögött, miközben Kína az olasz gazdaság 3. partnere, megelőzve több uniós országot. A képlet minden tekintetben hátrányos és aránytalan Olaszország számára.
Az adatokkal természetesen Kína is tisztában van, ezért is sürgeti Olaszországot, hogy Róma egyezzen bele a megállapodás meghosszabbításába, és maradjon meg a jelenlegi állapot.
Nem nagyon látszik visszaút
Szeptember elején Pekingben Vang Ji kínai külügyminiszter kifejezte örömét, hogy egyre több kínai termék kerül az olasz családokhoz, valamint „ezeréves barátságról” beszélt olasz partnerének. (Nem világos, hogy ezt hogyan számolta ki, hacsak néhány kósza követ és kereskedő látogatásait nem tekintjük nemzetek közti barátságnak. Formális államközi kapcsolat a két ország között 1866 óta létezik, a Kínai Népköztársasággal pedig csak 53 éve.)
Antonio Tajani olasz külügyminiszter (a képen), aki korábban az Európai Bizottság alelnöke volt, visszafogottan válaszolt. Szavai szerint a kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer jóval súlyosabb kérdés, mint az Út és Övezet program. „A stratégiai partnerségnek minden ágazatot érinteni kellene, ezért az fontosabb, mint a BRI-program, ami jelenleg nem kielégítő az export és a befektetések szempontjából” – mondta.
A jelen állás szerint az valószínűsíthető, hogy Olaszország felmondja a Selyemút-megállapodást, de ezt úgy kell megtennie, hogy a kínai fél ne értékelje agresszióként. Ezért van feltétlenül szükség arra, hogy a két vezető személyesen és nyíltan tárgyaljon az együttműködés további útjairól.
Kapcsolódó hivatkozások:
Meloni májusi nyilatkozata
A China Daily beszámolója
Tajani Pekingben