Az izraeli légvédelem többrétegű, mivel az országot eltérő erejű és típusú eszközökkel támadják. A már működő Vaskupola mellett a Dávid Parittyája leginkább a nagyobb hatósugarú, iráni gyártmányú föld-föld rakéták elhárítására fog szolgálni. Ezek első éles bevetésére a hét elején került sor.
A fegyverrendszernek állítólag már volt egy éles bevetése, de azt nem hozták nyilvánosságra. Tegnap viszont már tudható és látható volt a fegyver indítása egy rakéta elfogására - sikerrel. Az izraeli fejlesztésű Parittya a korábbi amerikai MIM-23 Hawk ütegek felváltására szolgál.
A komplex izraeli rendszer a Vaskupola és a Parittya mellett tartalmazza az izraeli Arrow- és az amerikai Patriot típusú eszközöket is. Ezek együttese mintegy 98%-os védelmet biztosít az ország egész területére. A Parittya is alkalmas cirkáló repülőgépek elfogására, melyek leginkább Szíria, esetleg Irak felől érkezhetnek.
A rendszer újdonsága (a Vaskupolához hasonlóan) az, hogy nem kell feltétlenül eltalálnia a célpontot, hanem elegendő, ha annak közelében nagy erejű robbanást okoz, ami "kilövi", letaszítja az égből a támadó eszközt. Ez a lehetőség nagy mozgásteret és biztonságot kínál a fegyver alkalmazóinak.
A parittyával gondosan kell bánni, és a támadó fegyver kilövése után több szemszögből is meg kell győződni a célpont fontosságáról, mivel egy-egy töltet kilövése egymillió dolláros kiadást jelent. Miként a Vaskupola esetében is, az operátorok dönthetnek úgy, hogy nem lövik le az eszközt, mert röppályája és adottságai szerint nem jelent komolyabb veszélyt (például a tenger vagy lakatlan hely felé tart).
A veszedelmesebb támadó eszközök elsősorban Északról, Libanon felől várhatók, ahol a Hezbollah nagy mennyiségben halmozott fel minőségi fegyverzetet - Irán jóvoltából. A Gáza felől érkező fenyegetések elhárítására a Vaskupola is elegendő.
Tegnap Tel Aviv felé tartott két szíriai gyártmányú M-302 rakéta is, amiket szintén a Parittya állított meg.
A Dávid Parittyája 15 éves fejlesztés után jutott el arra a szintre, ami már messze meghaladja a '90-es évekből származó orosz S-400 rendszer képességeit. A célzóradar nagyobb pontosságú, mint az orosz, a Stuner elfogó rendszer radarja pedig nagyobb távolságról jelez, mint az orosz eszközöké. Szemben az S-400-zal, a Parittya rakétája akkor is képes manőverezésre, amikor a motor már nem ég.
A Parittya hatótávolsága 180 km felett van, míg ez az S-400 esetében 40 km.
A Dávid Parittyája nem fordítja meg a Közel-Kelet stratégiai viszonyait, de mindenképpen enyhíti az Izraelre nehezedő külső nyomást, aminek következtében kevésbé szükségesek a túlzott méretű, aszimetrikus visszacsapások.