Yoon Suk-yeol koreai elnök tavalyi hatalomra kerülése óta egyre több szó esik Dél-Korea nukleáris felfegyverkezéséről. Japán ehhez nem kíván csatlakozni, hanem elsősorban a haditengerészet, a közös légvédelmi, hírszerzési és logisztikai kapcsolatok érdeklik.
Véres és viharos történelem után felgyorsult közeledés - egyre több a közös érdek és a fenyegetettség
HIRDETÉSKisida Fumio japán miniszterelnök most kezdődő szöuli látogatása viszonzása a koreai elnök márciusi látogatásának a szigetországban. A két ország politikai és gazdasági együttműködése már korábban is emelkedő trendeket mutatott, de leginkább a közös katonai programok és egyeztetések mutatnak látványos gyorsulást az elmúlt egy évben.
Észak-Korea tornyosuló árnyéka mellett mindkét fél erősen érzékeny a Dél-kínai-tengeren és a Tajvani-szorosban látott kínai fenyegetésekre, és összehangoltan kíván részese lenni az Egyesült Államok vezette katonai rendszernek a tágabb térségben.
A két ország és nemzet viszonya a történelem során többnyire ellenséges és drámaian véres volt. Japán többször is megkísérelte a félsziget elfoglalását, főként a Sógunátust közvetlenül megelőző években a 16. század végén, amikor Hidejosi Tojotomi hadúr rajta keresztül tervezte megtámadni Kínát. A több éves hadjárat borzalmas vérengzésekkel tizedelte a koreai népet, de végül japán vereséggel zárult.
Japán 1905-ben, az Oroszországgal vívott győztes háborújának évében érezte magát kellően erősnek, hogy annektálja Koreát. A félsziget akkor a Japán Császárság protektorátusa, azaz gyarmata lett. A tokiói kormány jelentős fejlesztéseket vitt végbe a protektorátusban, de ehhez többnyire koreai közmunkásokat alkalmazott, akikkel igen kegyetlenül bánt, jószerivel a rabszolgatartás szintjén.
Az 1952-es San Franciscói szerződésben a világháborús vesztes Japán 1952-ben hivatalosan is lemondott koreai fennhatóságáról, sőt kisebb szigeteket a saját felségterületéből is kénytelen volt átengedni. Az 1953-as koreai háborúban Japán közvetlenül nem vehetett rész, mivel még amerikai megszállás alatt állt. Viszont jelentős logisztikai támogatásokat nyújtott Északkal szemben, aki mögött Kína és a Szovjetunió sorakozott fel.
Nem sima ügy a történelem tisztázása
A japán-koreai viszony ezután is billegő maradt, de a közvetlen ellenségeskedés megszűnt, mivel mindketten az Egyesült Államok katonai és politikai rendjéhez sorakoztak fel. A '60-as évektől fellendültek a kereskedelmi kapcsolatok is, majd megjelentek az első koreai-japán vegyesvállalatok. A közeledést táplálta az észak-koreai rezsim fokozódó agresszivitása és nukleáris kapacitásainak kiépítése, melyek mindkét országot fenyegetik.
2018-ban a fejlődés némi törést szenvedett, amikor dél-koreai bírósági határozatok arra köteleztek több nagy japán iparvállalatot, hogy pénzügyileg kompenzáljanak 85 öregedő egykori koreai alkalmazottat, akiket a gyarmati korszakban kényszermunkára hajtottak el. A kártérítésre kötelezettek között olyan globális óriások is voltak, mint a Nippon Steel, a Mitsubishi és a Nissan.
Az ítéletek feldühítették Japánt, aki azt állította, hogy a kompenzációs kérdések már rég rendeződtek a két ország 1965-ös megállapodásai szerint, melyekben normalizálták kapcsolataikat. A vita hevében mindkét ország visszavett a kereskedelmi kapcsolatokból, sőt Szöul a katonai hírszerzői kapcsolatok korlátozását is belengette. Olaj volt a tűzre, hogy dél-koreai civiljogi aktivisták kampányokat indítottak a japán termékek bojkottálására.
Tavaly Yoon elnök azzal vágta át a gordiuszi csomót, hogy átvállalta a japán cégektől a kárpótlások megfizetését, ami viszont odahaza váltott ki ellenérzéseket. Jelenleg is erősek azok a hangok, melyek a kapcsolatok bővítése ellen tiltakoznak, és a nacionalista csoportok - Yoon liberális ellenfeleivel azonosan - a japán uralom burkolt visszatérését és az elnök kapituláns magatartását harsogják.
Mégis, egy távol-keleti katonai konfliktusból egyikük sem maradhatna ki
Yoon koreai elnök tavalyi hatalomra kerülése óta egyre több szó esik Dél-Korea nukleáris felfegyverkezéséről, bár a stratégiai viszonyok ezt nem követelik meg. Japán ehhez nem kíván csatlakozni, hanem elsősorban a haditengerészet, és a közös légvédelmi, hírszerzési és logisztikai kapcsolatok érdeklik.
Az Egyesült Államok vezette QUAD hadászati csoport, melyben India, Ausztrália és Japán sorakozik fel az USA oldalán, hamarosan megnyílhat Dél-Korea számára is. Ehhez a négyszöghöz kapcsolják a "Távol-Keleti angolszász NATO"-nak is nevezett AUKUS-társulás, amiben az USA, az Egyesült Királyság és Ausztrália egyezteti stratégiáit. Japán ebbe a csoportba már kapott nem hivatalos meghívást, és a mostani látogatás egyik fő témája Dél-Korea bevonása lesz.
Az AUKUS társulás kebelében fog lezajlani Ausztrália felfegyverzése amerikai nukleáris tengeralattjárókkal az évtized végéig.
Peking növekvő aggodalommal és haraggal figyeli a körülötte szerveződő több szálból álló katonai hálózatot, és gyakran figyelmeztet ennek veszélyeire. Az aggodalom részben jogos, mert a kínai katonai stratégia jelenleg a Tajvani-szorosra összpontosul, és a konfliktus kiszélesedése a tágabb térségre rendkívül veszélyes a számára.
Ennek ellenére az amerikai külpolitikai rendkívül aktív maradt a térségben, igazodva az elnökváltás után meghirdetett új Pentagon-stratégiához, ami kizárólag Kínát említette név szerint a potenciális katonai ellenfelek között. Noha ez még az ukrajnai háború kirobbanása előtt történt, jelenleg sem látszik jele annak, hogy az USA visszakapcsolna távol-keleti aktivitásából.
Mi több, a május 19-21. között Hirosimában rendezendő éves G-7 konferenciára Dél-Korea is kapott vendégmeghívót. A világ legfejlettebb ipari hatalmainak értekezletén tehát a távol-keleti feszültségek főszerepet fognak játszani, így ezekről az Európai Uniónak, Németországnak, Kanadának, Olaszországnak és Franciaországnak is nyilatkoznia kell. Közülük Giorgia Meloni olasz miniszterelnök állásfoglalása lehet a legérdekesebb, aki korábban élesen kikelt a kínai külpolitika ellen, de megválasztása óta enyhített hangnemén, és meghívást is kapott Pekingbe Hszi Csin-ping kínai elnöktől.