A nagyhatalmi versengés miatt tart az esetleg konfliktustól saját térségében. A tervet az ANZAC-napi megemlékezések előestéjén tették közzé.
A háborúkban elesettekre emlékeztek az ausztrálok és az új-zélandiak nemzeti emléknapjukon. Az ANZAC-napot minden év április 25-én tartják, a törökországi partraszállás napján, amely a két nemzet első jelentős katonai részvétele volt az első világháborúban.
Ausztráliában országszerte százezrek gyűltek össze a hajnali istentiszteleken és a veteránok utcai felvonulásain. Antony Albenese miniszterelnök a nemzeti emléknap előestéjét választotta, hogy közzétegye az ausztrál védelmi rendszer megerősítésére vonatkozó javaslatát. A nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint elsősorban a nagy hatótávolságú csapásmérő-képességet fejlesztenék, mert a földrajzi elszigeteltség már nem nyújt olyan védelmet a globális konfliktusokkal szemben, mint korábban, és az amerikai-kínai nagyhatalmi versengés a konfliktus lehetőségét hordozza magában a régióban.
Új-Zélandon a wellingtoni Nemzeti Háborús Emlékműnél tartották az ANZAC-napi hajnali megemlékezést. Chris Hipkins kormányfő az összegyűlt tömeg előtt egy tengerész világháborús visszaemlékezéseiből idézve emlékezett meg az összes új-zélandiról és ausztrálról, akik szolgáltak és meghaltak a háborús konfliktusokban a világ bármely részén.
A törökországi Gallipoliban, ahol az ausztrál és az új-zélandi hadtest 1915. április 25-én partra szállt, szintén hajnali istentiszteleten tisztelegtek a háborúban elesettek emléke előtt. A félsziget elfoglalására indult hadjárat nyolc hónapig elhúzódott, és a szövetségesek súlyos veszteségeket szenvedtek. Csak az ausztrál és az új-zélandi erők 11 ezer katonát vesztettek.
Villers-Bretonneux-ben ugyancsak megemlékeztek az ott történtekről. A franciaországi településen zajlott a világon először harckocsik közötti csata, a brit és a német tankok ütköztek meg egymással. A németek elfoglalták a falut, de az ausztrál erők még aznap éjjel visszafoglalták 1200 ausztrál katona élete árán.