A világ második legnagyobb gazdaságát 2030 után fékezheti a népességfogyás, ha marad a jelenlegi tendencia.
HIRDETÉSHat évtized után, 1961 óta először csökkent Kína lakossága, de elemzők szerint ez nem feltétlenül káros az ország számára, persze egy bizonyos mértékig.
Ha állandósul a tendencia, a népességfogyás 2030 után fékezheti a világ jelenleg második legnagyobb gazdaságának növekedését.
Majdnem milliárdos nagyságrendű a fogyás, 850 ezer fővel, 1 milliárd 419 millió főre csökkent a kínai népesség. Míg a XX. században a népességszabályozás az egygyerekes családmodellt népszerűsítette a hagyományosan nagycsaládos életformát élő kínai társadalom számára, ma egy sor hatósági intézkedéssel ösztönzik a több gyermek vállalását.
A szakértők annak megfelelően látják árnyaltan az összképet, hogy gazdasági vagy demográfiai prioritások mentén vizsgálják a helyzetet.
Abban mindkét szakértői csoport álláspontja megegyezik, hogy nehéz a folyamatot hatékonyan befolyásolni, mert az évtizedeken át tartó családpolitika miatt megnőtt az egygyermekes családok aránya, elkezdett elöregedni a társadalom.
Leegyszerűsítve, mielőtt a gyermekvállalás hosszú időn át tartó visszafogásának eredményeként meggazdagodhatna a kínai társadalom, elöregszik.
Rövid távon, ami néhány évben mérhető, a jelenlegi fogyási tendencia még nem káros a gazdasági növekedésre, de utána a munkaképes lakosság arányának csökkenésével fékezi a folyamat a gazdasági növekedést.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a népesség csökkenése 2018-ban kezdődött, és a becslések pontatlanok. Annyi bizonyos, hogy Kína munkaképes népessége 2012 óta hanyatlóban van.
A ráta, ami a nyugdíjasokat és a gyermekeket eltartók arányát mutatja a népességen belül, 7 százalék körüli mértékben romlott.
Az ENSZ becslései szerint a 15 és 64 év közötti kínaiak száma több mint 60 százalékkal fog csökkenni ebben az évszázadban.
Az olcsó vidéki munkaerő egy átmeneti időszakban segíthet pótolni a városi területeken fellépő hiányosságokat az ipari és szolgáltató szektorban, de ez is csak néhány évig lehet megoldás.
A feldolgozóiparban és az építőiparban még mindig lehet tartalék, a munkavállalók egyharmada alulfoglalkoztatottnak mondható, ami azt jelenti, hogy kevesebbet termelnek, mint amennyit potenciálisan tudnának.
Az ilyen jellegű tartalékok engednek egy bizonyos átfutási időt a demográfiai kihívás kezelésére, illetve a folyamatot már megjárt országok, mint Japán és Szingapúr példája modellértékű lehet a jövő alakításra.