Meglepően sok orosz adja meg magát a fronton, főleg azok közül, akiket nemrég soroztak be - mesélte egy Heroszonnál harcoló kárpátaljai magyar katona.
HIRDETÉSAz ukrajnai orosz háborúnak még nem látni a végét. A fronton egyre ádázabb harcok folynak egy-egy település visszafoglalásáért, illetve megtartásáért. A hétköznapok valóságártól egy kárpátaljai magyar katona mesélt az Euronews-nak.
A mozgósítás folyamatosan zajlik, hívják be a 60 év alatti hadra fogható férfiakat, de a frontra még nem küldtek újakat. Talán a kiképzésük folyik. A fronton egyelőre csak a "régiek" vannak - meséli István, egy kárpátaljai magyar katona, aki jelenleg Herszon megyében van.
Herszon visszafoglalásáért heves harcok dúlnak, ez a déli front. István körülbelül 3 kilométerre állomásozik a frontvonaltól, feladata a felderítés és a támadás. Az Euronews telefonon érte utol. Az István nem az igazi neve, az igazi nevét és a rangját nem árulhatjuk el a családja biztonsága érdekében.
István már tapasztalt katona, 2014-ben hívták be először, amikor két keleti-ukrajnai terület, Luhanszk és Donyeck oroszbarát vezetése bejelentette elszakadási szándékát Ukrajnától. Akkor még csak katonai konfliktusról beszélt a világ, habár akik ott éltek, illetve odaküldték őket harcolni, már háborúként említették.
"Szerettem volna most is azzal az kárpátaljai egységgel lenni, akikkel 2014-2015-ben harcoltam Donbaszban. Amikor elkezdődött a háború, megbeszéltük, hogy hetente felvesszük egymással a kapcsolatot valahogy. Ez így is ment sokáig. Át akartam kérni magam hozzájuk. Aztán egyszer nem válaszoltak. Két hétig kerestem őket, mire sikerült kideríteni, hogy majdnem mind meghaltak. Épp egy támadást készítettek elő egy falu visszafoglalására, amikor a harckocsijukat kilőtte egy orosz tank. Csak ketten élték túl, de nagyon súlyosan megsérültek, kórházban vannak" - meséli.
Amikor február 24-én Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, István számára nem volt kérdés, hogy ismét fegyvert fog hazája védelmében.
A fronton ez nagyon más, naponta látni, ahogy megsérülnek, meghalnak emberek. A veszteséget, a traumát mindenki másképp dolgozza fel. István azt mesélte, néha úgy érzi, már megszokta a látványt, de ez nem igaz, ezt nem lehet megszokni. Akiket ismert, azoknak a 80 százaléka már nem él.
"Igyekszem olyanokkal együtt lenni, akiknek van katonai múltjuk, vagy harcoltak már 2014-2015-ben. Persze sok a civil is azok között, akikkel együtt vagyok. Van itt tanár, taxis, szakács, szinte minden szakmából találkoztam már emberekkel. Vannak kárpátaljai magyarok, külföldi önkéntesek, itt van a grúz légió, de főleg ukránok.
Fogtunk el olyan orosz katonákat, akiket a mostani oroszországi mozgósítás alatt soroztak be. Alig 5 napot töltöttek az orosz seregben, gyorsan megadták magukat. Ez általában két módon történik, vagy valami fehér vásznat, trikót, amit találnak, ráhúznak a járműre, ágyúcsőre és úgy jönnek felénk, vagy telefonálnak előtte, hogy várjuk őket. Vannak forródrótok, tudják kit kell hívni, ha dezertálni akarnak."
István elmesélte, amikor hallották, hogy Csehországban közösségi finanszírozás keretében vettek Ukrajnának egy tankot, nagyon jól esett nekik. Örültek, de közben kicsit mosolyogtak is. Azokban a napokban ugyanis nyolc orosz tankot fogtak el, tökéletesen működőket. Mégis, egy-egy ilyen civil gesztus nagyon sokat jelent számukra érzemileg.
Istvánt arról is kérdeztük, a hírek eljutnak-e hozzájuk, például a magyar kormány kommunikációjáról az ukrajnai orosz háborúval kapcsolatban. Azt mondta, hogy csak minimálisan, de amúgy sem számít. A politika nem téma a fronton. És mi kell ahhoz, hogy véget érjen a háború?
.