Nehéz munkakörülmények, rossz szervezés, hosszú munkaidő, alacsony fizetés: a tényezők halálos keveréke árnyékolja be az orvosi hivatás vonzerejét.
Olaszországban naponta átlagosan 7 orvos mond fel kórházi munkahelyén, többségük sürgősségi osztályokon dolgozik.
Nehéz munkakörülmények, rossz szervezés, hosszú munkaidő, alacsony fizetés: a tényezők halálos keveréke árnyékolja be az orvosi hivatás vonzerejét, ami a múltban nagyon népszerű volt a fiatalok számára, akik izgalmas, pörgős, egyedülálló tanulási lehetőséggel járó munkát kerestek.
"Idén, akárcsak tavaly, a sürgősségi orvoslásban betöltetlenül maradt a pozíciók közel fele” - mondta el a kórházi orvosok szakszervezetének titkára, Pierino Di Silverio. “De azok közül is, akik ezeket a pozíciókat betöltik, sokan végül úgy döntenek, hogy távoznak. Ilyen körülmények között a sürgősségi orvosok hamarosan kimérává, ritka árucikké válnának."
"Felejtsük el a népszerű kórházi tévésorozatokat” - halljuk az Euronews szerkesztőjétől. “Az olaszországi kórházi sürgősségi osztályok rideg valósága éles ellentétben áll a tévéképernyőkön ábrázolt valósággal. A fiatal ambuláns orvosok türelmetlenül keresik a lehetőséget, hogy máshová menjenek: más kórházi osztályokra, más városokba vagy akár külföldre, bárhová, ahol úgy érzik, megkaphatják azt a tiszteletet, amire orvosként vágynak."
A gyermekorvos Angela Mauro 4, nápolyi sürgősségi osztályon eltöltött év után úgy döntött, hogy Milánóba, egy másik kórházi osztályra költözik.
"Mióta otthagytam az ambulanciát, teljesen megváltozott az életminőségem és a munkám, mind a stressz, mind az elégedettség tekintetében. Most már valóban elég idő és energia jut a betegeimre, és ez azt jelenti, hogy a lehető legjobb módon kezelem és gyógyítom őket: ez az elégedettség egy orvos számára."
Az egyik probléma a sürgősségin jelentkező betegek megítélése és a megfelelő szűrés hiánya a kezeléshez. Manapság az emberek már enyhe lázzal, más, enyhébb tünetekkel is a sürgősségire mennek.
"A sürgősségi ellátásnak a tényleges vészhelyzetekkel kellene foglalkoznia, az életveszélyes esetekkel, olyan súlyos állapotú betegekkel, akiket a háziorvosok nem tudnának ellátni. Sajnos ez az egyik oka az ambuláns orvosok elégedetlenségének" – állítja Angela.
A fizetés mellett ott van a szakmai elismerés kérdése, valamint egy, a Covid által súlyosbított probléma: a munka és a magánélet egyensúlya.
"Az orvos nem gép, ő is ember. És manapság már nincs idejük apának, anyának lenni, nem jut idejük a családra és a barátokra. A munkaidőt nem tartja tiszteletben a munkáltató: heti 38 órát kellene dolgoznunk, de a legutóbbi felmérésünk szerint az átlagos heti munkaidő náluk 65 óra" – sorolja a szakszervezeti vezető.
Mindezek ellenére a kórházi orvosok és ápolók kemény munkája jelenti a fő kapcsolódási pontot az emberek és az állami egészségügyi szolgálat között.