II. Erzsébet halálával egy korszak zárul le. De vajon mely pillanatok lesznek azok, melyet nem felejtenek el majd megemlíteni a jövő generációinak a temetéséről?
HIRDETÉSII. Erzsébet királynő szeptember 19-én tartott temetése úgy vonul majd be a történelembe, mint az a feledhetetlen esemény, amelyen évszázados hagyományokat ötvöztek a modern világ újításaival egy olyan ünnepélyes és nagyszabású ceremónián, melyben a szertartások mellett a személyes búcsúra is volt lehetőség és melyet többszáz millióan követtek világszerte.
A királynő halála egy korszak végét jelenti - nem csupán a Nemzetközösség államai és az Egyesült Királyság számára, de azoknak az embereknek is, akik végigkísérték uralkodását. A britek megadták a módját elhunyt uralkodójuk búcsúztatásának: a fél napon át tartó eseménysorozat egyszerre volt méltóságteljes és megható - és van néhány olyan pillanata, amit biztosan nem felejtenek majd el megemlíteni a történelemkönyvekben sem. Szubjektív válogatásunk következik.
1. Nagy-Britannia ismét megmutatta, milyen pompa és nagyság illet egy uralkodót
A hétfői temetés minden, sokszor jelentéktelennek tűnő részletét éveken - ha nem évtizedeken - át tartó tervezőmunka előzte meg. A katonai parádéra a kiválasztott katonák éjszakánként próbáltak, hogy mire eljön a nagy nap, biztosan ne csússzon hiba a gépezetbe.
És a nagy nap valóban hiba nélkül zajlott le, egy olyan felvonulással, amelyet még sokáig nem feled a világ. A londoni Big Ben harangja pontosan 96-szor ütött - épp annyiszor, ahány évig Erzsébet élt. A királynő koporsóját, melyet 142 tengerész húzott, skót dudások kísérték a Westminster apátsághoz. A sokféle tarka uniformis - a brit haderő és a nemzetközösség minden fegyverneme képviseltette magát - a sokezer katona, a sok csillogó ékszer, melyet az előkelő vendégek viseltek - mind arról tanúskodott, hogy az elmúlt évszázadok királyi pompája még ma is létezik.
2. A búcsúztatás minden pillanatát átszőtték a hagyományok
A pompa és a látványosság egyetlen királyi temetés esetén sem maradhat el, ezt követeli meg ugyanis az évszázados hagyomány. Az uralkodók végső nyughelyére kísérése ugyan sokszor változott az elmúlt évszázadokban, de mind a mai napig sok formalitásnak kell eleget tenni, melyek gyökere a messzi múltba nyúlik vissza.
Az a fegyverszállító jármű például, melyen a királynő koporsóját a Westminster Apátságból a Hyde Parkig vitték, ugyanaz volt, mint amin Viktória királynő vagy épp VI. György király koporsóját is szállították. A hagyomány része az is, hogy a járművet legalább 100 tengerész kíséri - ez a tradíció 1901 óta változatlan. A windsori Szent György kápolnába érve az addig a koporsón nyugvó koronaékszereket eltávolították - ez jelképezte, hogy a királynő utoljára válik meg a koronájától.
A temetés azonban maga is hagyományt teremtett: ez volt az első alkalom, hogy egy uralkodó búcsúztatásának szinte egészét nézni lehetett televízión keresztül.
3. Megható pillanatokra, személyes búcsúzásokra is sor került
A látványos - és órákon át tartó - ceremónia közben mégis sikerült csendesebb, személyes pillanatokat is beiktatni. Ilyen megható pillanat volt, mikor a királynő két kedvenc kutyája, Sandy és Muick is megjelent a windsori kastély kapujánál, hogy még utoljára tisztelegjenek elhunyt gazdájuk előtt. A királynő lovak és kutyák iránti szeretete közismert volt - élete során több, mint harminc pembroke welsh corgi kutyája volt. A két állat a továbbiakban fiánál, András hercegnél fog élni.
Ugyanitt várta egykori gazdáját Emma, a fekete póni is, amit a királynő 26 éven át tartott. Sokaknak könnybe lábadt a szeme, mikor meglátták, hogy az állat milyen türelmesen várja, hogy egykori gazdája koporsója elhaladjon előtte. Ezen pillanatok némelyikét maga a királynő tervezte meg így, másokat - például a póni felvonultatását - személyes, spontán döntések inspirálták A gyászoló tömeg is kivette a részét a búcsúzásból: erről tanúskodik a rengeteg plüssállat, búcsúüzenet, virág és zászló, vagy épp a koporsót szállító autó rózsákkal való megdobálása.
A királynő saját gyászmiséje lebonyolítását is előre megtervezte. Minden, a Szent György kápolnában hallott kórusművet maga választott ki - kivéve az utolsót, melyet fia és örököse, Károly kért a tiszteletére.
4. Kit hívtak meg, és kit nem?
A temetésre több mint 100 ország vezetői jöttek el. Az európai királyi családok - akik közül sokan rokonai voltak az elhunytnak - ugyanúgy képviseltették magukat, mint az afrikai, közel-keleti, ázsiai és óceániai uralkodók. A múlt és jelen meghatározó politikusai, a brit közalkalmazottakat, egészségügyi dolgozókat képviselő kiválasztottak, a királynő barátai és családtagjai, illetve személyzete mind megjelentek.
Árulkodó az is, kiket NEM hívtak meg az eseményre. Sem az orosz, sem a belarusz, sem a mianmari elnök nem kapott meghívót. Az ukrajnai háború miatt Oroszország még diplomáciai szinten sem képviseltethette magát. Az ukrán elnök nem tudott elmenni, de felesége, Olena Zelenszka részt vett az eseményen.
5. A temetés összehozta az embereket Nagy-Britanniában és azon kívül is
A világ minden tájáról többszáz millióan nézték a temetés televíziós közvetítését - interneten, vagy a brit közparkokban elhelyezett óriáskivetítőkön. Több városban rendeztek külön megemlékezést, kisebb csoportokban.
Sokan döntöttek úgy, hogy a helyszínen búcsúznak az egykori uralkodótól, Londonban és Windsorban. A temetési menetre való várakozás közben barátságok szövődtek, az emberek ráértek beszélgetni egymással. Egy pillanatra mindenki félretette a mindennapi problémákat, megélhetési gondokat, a félelmeket a jövőtől - helyette pedig együtt emlékeztek arra az asszonyra, aki életével oly sok ember életére gyakorolt hatást.