„Ott van a Buckingham-palota, a Downing street, olyanok, mint egy kettős játszma. Ha valamelyikőjük bajba kerül, a másik a segítségére siet. Nálunk ilyen nincs”- panaszkodik A korona című sorozatban Lyndon B Johnson amerikai elnök, az egyetlen, akivel II. Erzsébet nem találkozott uralkodása alatt.
HIRDETÉS
Az utóbbi hetekben élesben láthattuk, milyen ez a filmbeli, Lyndon által nehezményezett folyamat, amikor a brit kormány él az uralkodó nyújtotta lehetőséggel, és beveti őt diplomáciai fronton.
Miközben London próbálja a Nyugat támogatását megnyerni Ukrajna számára, az Egyesült Államokat sem szeretné elidegeníteni. Ennek jeleként egy nappal azelőtt, hogy váratlanul kínos nyilvános vitába torkollott Donald Trump és Volodimir Zelenszkij találkozója a Fehér Házban, és már tapintható volt a feszültség a nemzetközi feszültség, az amerikai elnök kézzel írott meghívót kapott III. Károlytól állami látogatásra.
Egy ilyen meghívás eleve nagy megtiszteltetésnek számít.
Evie Aspinall, a Brit Külpolitikai Csoport nevű (British Foreign Policy Group) elemzőintézet munkatársa azt nyilatkozta az AFP-nek, hogy a meghívás gesztusa valószínűleg hatott Trump egójára. „Nagynak és fontosnak akarja érezni magát, mi pedig ezt egy állami látogatással el tudjuk érni” – összegezte. De Donald Trump nem gondolta, hogy rajta kívül mást (is) szívesen lát a király.
Két nappal az Ovális irodában lejátszódott jelenet után ugyanis III. Károly magánbirtokán, Sandringhamben fogadta Volodimir Zelenszkijt. Az, hogy a király ilyen melegen és nyilvánosan üdvözölte az ukrán elnököt, fontos üzenetet hordozott: azt, hogy országa szolidáris a megtámadott állammal, és hogy az USA-val szemben az Egyesült Királyság nem hagyta maga mögött Ukrajnát. Aspinall szerint ugyanakkor igyekeztek a látogatást nem túl nagy felhajtással megrendezni, hogy ne piszkálják fel vele a sértődékeny Trumpot.
Ez azonban bennfentesek szerint nem sikerült: a Daily Mail brit napilap írta meg washingtoni forrásokra hivatkozva, hogy az amerikai elnök megsértődött, miután meglátta a képeket arról, hogy Károly király fogadta Volodimir Zelenszkijt.
De nem csak Donald Trump ütődött meg III. Károly és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közös képeit látva. Sok kommentelőnek sem tetszett a parolázás, van, akinek csak ruházati szempontból. Ők azt firtatták, hogy az ukrán elnök miért nem öltözik fel elegánsabban, ha a királyhoz megy látogatóba, de még többen voltak, akik inkább azon nem tudtak túllépni, hogy ha a brit királyi családnak elvileg politikailag semleges álláspontot kell képviselnie, akkor miért fogadja az uralkodó Zelenszkijt egy nemzetközileg feszült környezetben, ezzel legitimálva az ukrán elnököt.
A kormány és a Korona tandemje
Hiába a felháborodás, III. Károly nem lépett túl a hatáskörén, amikor fogadta Zelenszkij elnököt - egyrészt ez jogában áll, másrészt egészen biztosan egyeztetett a hivatala és a brit kormány a találkozóról. Míg megtiltani nem tudják az uralkodónak, hogy meghívjon egy államfőt (bár miniszterelnöke tanácsolhatja, hogy ne tegye), addig a király nem fogad olyan politikust, aki a kormányával ellentétes álláspontot képvisel, vagyis Vlagyimir Putyint egész biztosan nem hívta volna meg Károly. Zelenszkij támogatása azonban egybeesik a jelenlegi brit politikai irányvonallal, sőt, mitöbb, Károly király a közös fényképekkel csak ráerősített arra, amit London szeretne közvetíteni: azt, hogy teljes mellszélességgel Ukrajna mellett áll az Egyesült Királyság.
Azt ugyanakkor jól érzékelik a kommentelők, hogy a brit királyi család (beleértve az uralkodót) ma már inkább nemzeti jelképnek, mint politikai entitásnak számít: elvileg sosem nyilvánulnak meg politikai ügyekben, és habár törvény nem tiltja, de nem járnak el szavazni sem, és kínosan ügyelnek arra a belpolitikában is, hogy az éppen kormányzó hatalommal és az ellenzékben lévő pártokkal is jó viszonyt tartsanak fenn.
Például amikor tavaly tavasszal előrehozott választásokat hirdettek meg, és az uralkodónak fel kellett oszlatnia a parlamentet (ez a mai napig az ő kizárólagos joga), III. Károly minden, korábban betervezett programját azonnal lemondták, hogy nehogy kampányeseményként lehessen bármelyik megjelenését is értelmezni egyik vagy másik politikai erő mellett.
Habár politikai hatalma valóban nem sok maradt a brit uralkodónak, a királyi család még mindig nagy befolyással bír a közhangulatra és III. Károlynak alkotmányos szerep is jut - az Egyesült Királyságban a végrehajtói hatalmat a kormány gyakorolja, a kétkamarás parlament hozza a törvényeket, a bírák tartatják be azokat, a Korona (Crown) fogalma pedig az államot testesíti meg.
Az alkotmányosság egyik legfontosabb pillanata, amikor általában évi egyszer az uralkodó megnyitja a parlament ülésszakát. Az egész aktus szimbolikus, és jól mutatja a törvényhozás függetlenségét a Koronától: az uralkodó kizárólag a felsőházba, vagyis a Lordok Házába léphet be azóta, hogy 1642-ben I. Károly önmagáról megfeledkezve betört az alsóházba (House of Commons), és öt képviselő letartóztatását követelte. Emiatt az ülésszak ünnepélyes nyitányakor az uralkodó az úgynevezett Black Rod nevű tisztségviselőt szalajtja a Commons-ba, hogy áthívja annak tagjait a Lordok Házába.
Először azonban mindig teátrálisan a tisztségviselő arcába csapják az alsóház ajtaját, ezzel is mutatva annak függetlenségét az uralkodói hatalomtól. Ezután a Black Rod háromszor kopogtat az ajtón pálcájával, amelyről nevét is kapta, és ekkor már bebocsátást nyer. Invitálására a „közrendű” képviselők átvonulnak a Lordok Házába, ahol az uralkodó trónjára ülve olvassa fel a kormány programját (ezt hívják a király beszédének), amit a miniszterelnök és miniszterei írtak, és amivel egyáltalán nem biztos, hogy egyetért. Tavalyelőtt például rezzenéstelen arccal olvasta fel III. Károly azt a részt, ami arról szólt, hogy újabb olajfúrási engedélyeket adnak ki az Északi-tengeren, pedig mindenki tudja róla, hogy híres környezetvédő.
Az uralkodónak a törvényalkotásban sincs szerepe, bár a jogszabályokat a mai napig alá kell írnia, ugyanakkor 1708 óta nem tagadta meg beleegyezését (assent) ehhez. Habár a hatalmi ágak egyértelműen el vannak egymástól választva, Károlytól ugyanakkor nem áll távol a politikai aktivizmus: emlékezetes, hogy még walesi hercegként sok bírálat érte amiatt, hogy számos ügyben hangoztatta sarkos véleményét, és levelekkel bombázta a brit parlament alsóházának tagjait, amelyben ki is fejtette gondolatait bizonyos törvénytervezetekről.
Jellegzetes kézírása miatt ezek a levelek „Fekete Pók” levélként vonultak be a brit sajtótörténelembe, és óriási felháborodást keltettek. Amikor kiderült a walesi herceg lobbizása, sokan attól tartottak, hogy uralkodóként ellép majd II. Erzsébet óvatos stílusától, és politikai tevékenységet fog kifejteni királyként, ezért meg is kérdőjelezték alkalmasságát. Tény, hogy Károly erőteljesebben, mondhatni bátrabban nyilatkozik bizonyos ügyekben, mint anno II. Erzsébet, de nem szabad elfelejteni, hogy édesanyja trónra lépése óta eltelt 73 év.
A királynő valószínűleg nem adott volna ki olyan közleményt sem, mint amilyet Károly Ukrajna lerohanásának első évfordulóján: egy brit uralkodótól szokatlanul éles fogalmazású közleményben hivatkozott Oroszország „leírhatatlan agressziójáról” és "ki nem provokált" támadásáról.
De a királyi család többi tagja sem óvatoskodik úgy, ahogyan az tőlük korábban megszokott volt: Vilmos herceg és Katalin hercegné 2022 szeptemberében találkoztak Zelenszkij feleségével, Olena Zelenszkával, valamint Károly legfiatalabb testvére, Eduárd herceg felesége, Zsófia járt is Kijevben, ahol jótékonysági munkát végzett. Ugyanakkor vananak vörös vonalak, amelyeket nem lépnek át ők sem, és nyilvánvalóan a király határozza meg a többi dolgozó családtag mozgásterét, nem járhatnak el az ő jóváhagyása nélkül, az uralkodónak pedig a saját kormánya által meghatározott irányvonalak mentén kell mozognia.
Miképp döntenek a királyi család külföldi útjairól?
Nem csak akkor kell óvatosan eljárnia a királyi család tagjainak, amikor ők fogadnak állmi vezetőket, hanem akkor is, amikor külföldi útra indulnak, amit általában a külügyminisztérium kérésére és szintén a kormánnyal egyeztetve tesznek. A célpontokat az alapján választják ki, hogy mit kívánnak az Egyesült Királyság érdekei: mely területekkel kell javítani a gazdasági-politikai, esetleg kulturális kapcsolatokat, hol jártak túl régen a királyi család tagjai a Nemzetközösség államai közül.
Az, hogy ki mehet ilyen útra, számos szempont dönti el: függ attól, kinek nincs egyéb kötelezettsége, egészségügyi szempontból vállalható-e számára az út (közbeszólhat terhesség, betegség), mennyire fontos az adott terület meglátogatása, mennyire szívügye az adott királyi személynek egy ország vagy régió, beszéli-e a nyelvét. Anno Harry-t és Meghant amiatt is küldték Ausztráliába és Óceániába, mert úgy vélték: a színesbőrű hercegné jobb kapcsolatokat tud majd kialakítani az ott élő, többségében színesbőrű lakosokkal.
Diplomataként tehát kitűnően bevethetőek a királyi család tagjai- ha a brit kormány megszorul, az általuk jelentett vonzerő még mindig munícióként szolgálhat. Egész más hangulata van ugyanis annak, ha egy politikus az elvileg semleges és dicsfénytől övezett királyi család tagjaival találkozhat, mint egy tisztán politikai jelleggel terhelt invitálásnak.
II. Erzsébetnek egyetlen vendége volt, aki elől elbújt
Ugyanakkor nincs kétség afelől, hogy a királyi család tagjainak is megvan a maguk véleménye, amely a leggyakrabban nem szivárog ki, de azért bizonyos mozzanatokból lehet következtetni arra, melyikőjük mit gondol.
Még walesi herceg korában Károly például nem ment el egy 2005-ös állami bankettre, amelyet az akkori kínai elnök, Hu Csin-tao tiszteletére adtak a Buckingham -palotában, és bojkottálta a 2008-as pekingi olimpiát is, szakértők szerint Kína Tibettel szembeni politikája miatt. Államfőként természetesen már nem tehetné meg, hogy ne menjen el egy elnök fogadására, hiszen eleve ő lenne a vendéglátó, de trónörökösként még volt némi mozgástere.
Harry herceg felesége, Meghan pedig akkor nem jelent meg a palotában, amikor a republikánus amerikai elnököt, Donald Trumpot fogadták – a sussexi hercegnéről tudni lehet, hogy a demokratákat támogatja, és Trump nőkkel kapcsolatos megszólalásaival kapcsolatban lesújtóan nyilatkozott, amikor még színésznőként dolgozott a házassága előtti időkben.
A ritka esetek egyike, amikor II. Erzsébet nem értett egyet azzal, kit hívott meg a kormánya, 1978-ban volt, a romániai diktátor, Nicolae Ceaușescu esetében. Ez a közvélemény előtt sem volt titok, és napokon át minden arról szólt a brit sajtóban, hogy a külügyminiszter hogyan hívhatta meg ezt a "szörnyeteget".
Egy 2020-as dokumentumfilmben Robert Hardman királyi szakértő felfedte, hogy II. Erzsébet királynő annyira utálta Ceaușescu-t, hogy amikor ő és felesége a Buckingham-palotában vendégeskedtek, ő pedig éppen a kutyáit sétáltatta a kertben, elrejtőzött előlük, amikor látta őket közeledni.
"Nem volt képes rá, hogy beszéljen velük” – mondta Hardman, hozzátéve: az uralkodó életében ekkor először és utoljára fordult elő, hogy egy bokorba bújt a saját vendégei elől.