Az iszkaszentgyörgyi Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastélyt államosították, kifosztották, majd lelakatolták, de egy finn üzletember új életet lehelt belé a 21. században.
HIRDETÉSKét évszázadnyi ragyogás után a második világháborút követően államosították, kifosztották, szolgálati lakásokat alakítottak ki benne, majd rossz állapotban lelakatolták. Eddig az iszkaszentgyörgyi kastély története nagyon hasonlít a többi magyarországi kastélyéhoz. Később, már a 21. században azonban ennek az épületnek felfelé ívelt a sorsa egy finn üzletembernek köszönhetően, aki kibérelte az épületet, és megmentette az enyészettől.
Ari Santeri Kupsus elmesélte, hogy a kastély könyvtárából mindössze két kötet menekült meg: "Több mint tízezer könyv volt itt, de sajnos a falusiak kidobták az ablakból 1945-ben az államosítás után. Eltüzelték vagy hazavitték, és vécépapírnak használták. Itt van egy könyv, ami megmaradt, pontosabban visszahozták a kastélyba, féldrágakövekkel, türkizzel van díszítve, és 18 karátos arannyal, gyönyörű rézkarcok vannak benne."
A kastély egyik utolsó lakója, Sybille bárónő minden nyár végén idelátogat.
"A bárónő elmesélte nekünk, hogy ők ezt a lépcsőt gyerekként egyáltalán nem használhatták, ezért amikor rendezvény volt a kastélyban, nagyon örültek, és az egész gyereksereg itt rohangált fel-alá" - mutatja tudósítónk, Shenouda Nóra a kastély 18. századi, fából készült főlépcsőjét. "Az iszkaszentgyörgyi Magyarország egyetlen, korhűen berendezett és látogatható magánkastélya. Bérlőjének célja, hogy a közösségnek is visszaadjon valamit általa. Hiszen egy ilyen hely lelke nem elsősorban a tárgyakban, hanem a most idelátogató emberek és a régen itt éltek személyes történeteiben rejlik."
Sybille von Manteuffel-Szoege bárónő azt mondja, nem siratja a múltat, örül, hogy egykori otthonában lehet: "Megint itt lenni, ezt a kilátást, ezt a gyönyörű óriási eget, amit itt látni, ez boldogság."
1945-ben családjának el kellett menekülnie, és egy ideig Németországban éltek. Azt is felidézi, hogy akkoriban miként értesültek a hírekről. Mivel akkoriban a szabad rádiók hallgatásáért börtön járt, és az egyik szolgálójukról, Annáról a család tudta, hogy a nácikkal szimpatizál, ezért amikor a felnőttek a BBC híreit hallgatták titokban, mindig Sybille-t küldték ki a konyhába, hogy foglalja le Annát, és csörömpöljön hangosan az edényekkel.
A bárónő egy ideig még a rendszerváltás után sem mert Iszkaszentgyörgyre látogatni, attól félt, hogy nem látják majd szívesen. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor egyszer visszatért.
"Jövünk ide be az udvarba, tele emberrel, és egy bácsi virágcsokorral üdvözöl engem. Gondoltam: ez az? Egész más, mint amit gondoltam. Ez a bácsi az állami vagyonkezelőségnek a feje, akié most ez a kastély, ez hozott nekem virágot. Mondom, ez csak Magyarországon lehetséges" - idézte fel derűsen a bárónő.
Az Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély bár nem az eredeti, de antik és korhű bútorokkal van berendezve. Bérlője gyűjtötte össze a darabokat főleg külföldről. Egy ülőgarnitúra a finn államfői palotában állt, a hozzá tartozó egyik széken még a 25 éve elhunyt Diana hercegnő is ült.
A zeneterem csillárját 10 éven át kereste, végül Stockholmban lelt rá. Ari Santeri Kupsus finn üzletember maga is kalandos úton került ide: hazájában hallott az iszkaszentgyörgyi kastélyról, ugyanis az 1920-as években zu Pappenheim grófnő, született Károlyi Erzsébet finn útlevelet szerzett, hogy ezt a birtokot ne osszák fel a földreform idején. 1944 januárjában ezért megengedte, hogy ide költözzön a finn nagykövetség. A mecénás pedig nem akarta, hogy az enyészeté legyen a barokk kastély.
"Igazából meg akartam menteni a magyar kulturális örökséget" - mondja a mecénás. "Kastélymániás vagyok, mint sok magyar is. Sok helyen jártam, láttam a romos kastélyokat. Mindig úgy fájt a szívem a romos épületek miatt. Nálunk, Skandinávában nincsenek romos kastélyok. Soha nem gondoltam arra, hogy majd beköltözöm a kastélyba, és itt majd egyedül lakom, mert ugyan mit csinálok ilyen hatalmas épülettel egyedül? Több mint 30 szoba van itt, körülbelül kétezer négyzetméter az alapterület. Én inkább a közönségnek rendeztem be ezt a kastélyt, és szívesen megmutatom."
A második világháborúban 1945 tavaszán az államosítás után a falusiak és fehérváriak kifosztották a kastélyt. A bérlő próbált a falubeliektől is visszaszerezni olyan tárgyakat, amelyek egykor a kastélyhoz tartoztak, de több bútordarabra is igen rossz állapotban talált rá. Sokan pedig nem is beszélnek róla, ha esetleg őrizgetnek otthon valamit. De azért így is visszatért néhány darab, például egy rokokó székpár, amelyet 50 éven át kerti ülőalkalmatosságként használtak. De volt, aki az ezüst étkészlet darabjait, más pedig a bárónő nagymamájának régi Bibliáját hozta vissza.
2012 szeptemberében nyitották meg hivatalosan a kastélyt, ami 1980 óta teljesen üresen állt, lakat volt rajta. Ari Santeri Kupsus 2013 óta itt lakik nyaranta.
"Az első két nyáron, amikor itt laktam, nyitvatartottam az ajtót a falusiaknak plusz a látogatóknak is. Hatalmas mennyiségű ember járt itt. Semmit nem tudtam mást csinálni az első két nyár alatt, mint túrázni a kastélyban. Érdekes volt számomra, mert amikor falusiak jöttek, csak gyűjtöttem az információt. Nem csak azoktól, akik tudtak a grófi családról, mert itt szolgáltak, vagy a szüleik itt szolgáltak, hanem azoktól is, akik itt laktak a háború után, amikor szolgálati lakásokat alakítottak ki. Számomra ez is nagyon fontos történet, ami nem sok magyar kastélymúzeumban látható."
A látogatók sokszor csodálkoznak, hogy ilyen gazdagon van berendezve ez a kastély. A bérlő célja az volt, hogy a gazdag berendezés révén megmutassa: valójában hogyan éltek a grófok régen. "Itt nincsenek utánagyártott bútorok vagy műszálas anyagok"- hangsúlyozza.
A kastély második életének részeként nyaranta festőművészek gyűlnek itt össze Európa minden sarkából, de jöttek már a bérlő meghívására balettművészek, operaénekesek, és rendszeresek a komolyzenei koncertek is. A finn üzletember a bárónő régi, gyerekkori szobáját újra berendezte korhű bútorokkal, a 96 éves hölgy itt lakik évente két hetet, és felidézi a régi, családi emlékeket...