Betty Garcés: Afro-kolumbiai lírai hang, amely a Csendes-óceáni erőszakból emelkedett ki, hogy meghódítsa a világot.
HIRDETÉSBetty Garcés Kolumbia csendes-óceáni partvidékének egyik nyomorgó kikötőjében nőtt fel a dobok, marimbák és az erőszak visszhangjának ritmusára. Bár Buenaventurában még csak nem is hallott az operáról, ma már Latin-Amerika egyik legjelentősebb szopránja.
Gyeremekkorában sokat zaklatták. A nagyszülői ház volt a menedéke. 10 éves volt, amikor elveszítette a nagymamáját. A határtalan fájdalom teremtette meg benne a kommunikáció új formáját, a zenét.
“ Gyermekkoromban magamban sírtam. Csendesen. Sírtam a nagymamámért, és egy ilyen érzelmes pillanatban a sírásból, egy nyögés tört elő. Majd a nyögésből dallamok szólaltak meg, szavak nélkül. A lelkem keresett kiutat a sok fájdalomnak és érzelemnek”
Ez volt az első emléke a tudatos éneklésről. Ettől a pillanattól kezdve énekelt. Később a tanára is felfigyelt a tehetségére, és kijárt a kislánynak egy németországi ösztöndíjat. 2009 óta Németországban él. A most 39 éves művész soha nem törekedett a sikerre, ma mégis több mint 20 ország színpadán énekel.
“ Minden nehézség ellenére az ajtók valahogyan mindig megnyílnak. Csak ott kell állni és elfogadni. Akarni kell. Dolgozni, dolgozni, dolgozni, ameddig már képtelen vagy tovább csinálni" - teszi hozzá a kolumbiai művész.