Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A Kremlnek már kényelmetlen Putyin ámokfutása – interjú Székely Árpád volt moszkvai nagykövettel

Access to the comments Kommentek
Írta: Anna Flori
Vlagyimir Putyin
Vlagyimir Putyin   -   Szerzői jogok  Thibault Camus/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved.

Az orosz elnök elveszítette realitásérzékét – mondja Székely Árpád, Magyarország korábbi moszkvai nagykövete, akit legutóbb február elején kérdeztünk arról, milyen stratégiát lát Vlagyimir Putyin Ukrajnával kapcsolatos lépései - akkor még csak diplomáciai offenzívája - mögött.

Euronews: Ön é_rti-e, hogy mit akar az orosz elnök az Ukrajna elleni offenzívával, amelyet ő csak speciális katonai akciónak nevez?_

Székely Árpád: Nem, ez nem világos. Én egészen hétfőig értettem, mi történik. Még a szakadár régiók, a magukat Donyecki és Luhanszki Népköztársaságnak nevező, önhatalmúlag kikiáltott államok szuverenitásának elismerése is beleillett a képbe, Putyin emelte a tétet a NATO-val folytatott tárgyalásokon. A katonai offenzíva azonban arról árulkodik, hogy az orosz elnök elveszítette a realitásérzékét.

Ahogy a múltkor azt mondtam, hogy a Krím annektálásával Putyin elveszítette Ukrajnát, most azt mondom, hogy Ukrajna megszállásával elveszíti Európát.
Székely Árpád
volt moszkvai nagykövet

Európa jóindulatának, partnerségének elveszítése azt is jelenti, hogy Moszkva választott, vagyis nem kérdés többé, hogy Európához vagy Ázsiához tartozik. Azzal, hogy beveti a hadsereget Ukrajnával szemben, Oroszország egyértelműen Ázsia részévé válik.

Euronews
Székely Árpád, volt moszkvai nagykövetEuronews

Euronews: Nem lehet-e demonstratív célja ennek a hadműveletnek? Vagyis megmutatni a határos államoknak, hogy kritikus helyzetben nem számíthatnak a Nyugatra.

Székely Árpád: Nem, az biztosan nem, mert a NATO-tagság egy nagyon kemény dolog. Az vitán felül áll, hogy ha Oroszország megtámad egy NATO-tagot, legyen az valamelyik balti állam vagy Lengyelország, arra az Észak-Atlanti Szövetségnek lesz válasza. De Ukrajna esetében a NATO nem léphet, ahhoz ENSZ-felhatalmazás kellene, a Biztonsági Tanácsé, amit nem kap meg, hiszen az oroszok megvétózzák. Nem, itt egyértelműen arról van szó, hogy Vlagyimir Putyin már nem érzékeli, meddig mehet el.

Nagyon érdekes és sokatmondó az a felvétel, amelyet a Spiegel Online tett közzé az orosz nemzetbiztonsági tanács üléséről. Maga az „ültetés” is tükrözi a belső hatalmi struktúrát, vagyis, hogy a tagoknak mennyire nem volt választásuk abban, megszavazzák-e a támadás megindítását. Putyin ül a Kreml ovális termében, annak egyik oldalán és tőle jó 10-15 méterre foglalnak helyet két sorban – mint a tanító bácsival szemben - a nemzetbiztonsági tanács tagjai. Amennyire ki tudtam venni a képekből: Lavrov külügyminiszter, Sojgu hadügyminiszter, Nariskin, aki a polgári hírszerzés főnöke, Patrusev, a tanács titkára, Misusztyin miniszterelnök, a Duma és a Felsőház elnökei, az FSZB vezetője, a pénzügyminiszter és mások. Amikor szavazni kellett, aki nem jól vagy egyértelműen fogalmazott, mint Nariskin, akkor Putyin jó tanító módjára kijavította, illetve felszólította a javításra. Ez az orosz tévé eredeti felvétele, nyilvánvalóan előre megtervezett volt, de egyúttal a résztvevők számára eléggé megalázó is. Kiderült, hogy mindannyian bábok.

Euronews: Ez azt jelenti, hogy a támadás nem politikai célt, hanem Putyin személyes ambícióját szolgálja?

Székely Árpád: Legalábbis nem látni, miféle reális politikai célt szolgálhatna egy ilyen offenzíva, amelynek egyetlen eredménye az lehet, hogy a két, már elismert szakadár államot Oroszországhoz csatolja. Ehhez nem volt szükség katonai akcióra, ez anélkül is megtörtént volna. Az egyértelmű, hogy Putyin nem hétfőn este döntött erről a hadműveletről, és nem tudni, mennyire lojálisak a közvetlen alattvalók.

A lakosság körében viszont egyértelműen nyoma sincs annak az eufóriának, ami a Krím elfoglalásakor volt tapasztalható. Ellenkezőleg, Oroszország sok városában vannak, voltak már az első nap folyamán spontán tüntetések. Vagyis Putyin nemcsak a nemzetközi helyzetet, hanem törekvéseinek belföldi támogatottságát is elkezdte rosszul érzékelni. Arról van szó, hogy sem a politikai, sem a gazdasági elitnek nem érdeke, hogy olyan mértékben el legyen vágva a Nyugattól, amilyen mértékben ez mostantól várható. Azt ugyanis nem lehet mondani, hogy minden orosz oligarcha Putyin szoros szövetségese, még úgy sem, hogy az elmúlt évtizedek azt mutatták, börtönbe került, aki szembe ment vele. Ez tehát egy nagy kérdés most, hogy lesz-e olyan erő a környezetében, amely meg tudja állítani ezen az úton.

Euronews: Azt magyarázta legutóbb, hogy komoly gazdasági érdekek mozgatják ezt a konfliktust mindkét oldalon. A nyugati szankciók nyilván nem érték váratlanul a Kremlt, de vajon hosszú távon meddig bírja Oroszország az európai piac nélkül?

Székely Árpád: Egyáltalán nem véletlen, hogy az orosz elnök elutazott Pekingbe a téli olimpia megnyitójára. A kínai elnök őt fogadta először személyesen a koronavírus-járvány kitörése óta, ami gesztusértékű, és nyitottságot mutat. Azt nem tudom, Putyin mennyire volt explicit a kínai elnökkel, de szerintem eléggé. Vélhetően felajánlotta, hogy Oroszország kész ellátni földgázzal a Távol-Keletet, illetve kielégíteni Kína nyersolaj-szükségletét. Cserébe pedig egyértelműen támogatást várt az éppen aktuális biztonságpolitikai törekvéseihez. És ezt láthatóan meg is kapta, hiszen Peking nem nevezi agressziónak az Ukrajna elleni orosz offenzívát. A kínai külügyi szóvivő csütörtöki tájékoztatóján többszöri kérdésre sem volt hajlandó elítélni az orosz katonai akciót. Ehelyett az Egyesült Államokat vádolta azzal, hogy szítja a feszültséget Ukrajna körül, illetve felszólította a szembenállókat, hogy tanúsítsanak önmérsékletet. Majd azt is bejelentette, hogy Kína mostantól búzát fog importálni Oroszországból.

Egyértelmű tehát, hogy az orosz elnök már akkor döntött erről a katonai akcióról, amikor Hszi Csin-pinggel tárgyalt február elején, és az is, hogy Kína politikai és gazdasági támogatásával akarja átvészelni a nyugati büntetőintézkedéseket.
Székely Árpád
volt moszkvai nagykövet

Kínából akarja biztosítani azokat a technológiákat, amelyek létfontosságúak az orosz gazdaságnak. Oroszország sok hiányzó számítástechnikai alkatrészt, berendezéseket, info-technikai eszközöket tud Kínától beszerezni, a Huawei eddig is nagy szállító volt. Nyilván úgynevezett kettős felhasználású (polgári és katonai) eszközöket a Nyugattól ezentúl nem importálhat, de részben hazai gyártásból és kínai importból sok mindent meg tud oldani Oroszország. A Kínai Népköztársaság éppen a napokban indította el hivatalos kriptovalutája kibocsájtását. Ezzel könnyen megoldhatják a hitelezés kérdését is. Az orosz belső SWIFT már ma is működik. Szóval azt mondhatjuk, Oroszország eléggé felkészült a szankciókra.

Euronews: Eszerint ezt reálisan mérte fel az orosz elnök, mármint, hogy Kína támogatására számíthat. De még mindig kérdés, hogy mit akar elérni. Sosem látott következményekkel fenyegette meg azt, aki beavatkozik most Ukrajnában, de vajon meddig megy el?

Székely Árpád: Továbbra is azt mondom, hogy nem képes reálisan felmérni a helyzetet. Húsz éve van hatalmon, és hozzászokott ahhoz, hogy bármit megtehet. Én számos európai politikussal találkoztam az elmúlt évtizedekben, a teljesség igénye nélkül: Willy Brandt, Helmut Schmidt, Helmut Kohl, Giulio Andreotti, Felipe Gonzalez, Margaret Thatcher, Mihail Gorbacsov, Michel Rocard, Simon Peresz, Franz Vranitzky. Közelről láthattam a pályájuk alakulását, és ennek alapján azt mondhatom, hogy egy európai típusú demokráciában a politikusoknak tenniük kell azért, hogy 4-5 évente újraválasszák őket, ami segít abban, hogy megőrizzék a tisztánlátásukat.

Amikor valaki húsz éven át teljhatalmat élvez, akkor idővel óhatatlanul elszakad a realitástól.
Székely Árpád
volt moszkvai nagykövet

Euronews: A realitás felől nézve megvan-e annak a veszélye, hogy az orosz hadsereg megszállja Ukrajnát?

Székely Árpád: A legreálisabb szcenáriónak az tűnik számomra, hogy Putyin egy ütköző bábállamot akar létrehozni a mai Ukrajna területén, és ezzel „távol tartani” a NATO-t az orosz határoktól. De ezzel, hangsúlyozom, teljesen elveszti az eddig Oroszország irányában megértő francia és német politikát.

Euronews: A magyar kormány először óvatosan fogalmazott, de pár órán belül rákényszerült, hogy határozottan állást foglaljon Oroszországgal szemben. Ez új helyzet ahhoz képest, amit a magyar kormánypolitika eddig képviselt. Ön szerint ez érdekel bárkit Moszkvában?

Székely Árpád: Putyint nyilván nem érdekli, erre bizonyíték az, hogy Orbán a február elsejei látogatása után – és nem Moszkvában, hanem miután hazaért – még „békemisszióról” regélt, miközben az orosz elnök kínai partnerével sokkal behatóbb eszmecserét folytatott, sőt véleményem szerint meg is állapodtak, ahogyan azt az előbb ki is fejtettem. Orbánra most már nincs szüksége Putyinnak, miután a kocka el lett vetve.