Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Indiában a szén használata még jó ideig élet-halál kérdése

Access to the comments Kommentek
Írta: SL
Szénnel fűtő asszony egy kelet-indiai faluban. "Ha van szén, élünk, ha nincs, nem élünk" - mondja.
Szénnel fűtő asszony egy kelet-indiai faluban. "Ha van szén, élünk, ha nincs, nem élünk" - mondja.   -   Szerzői jogok  AP Photo/Altaf Qadri

Az indiai miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy 2070-re csökkenti nullára széndioxid-kibocsátását. A döntést bírálják, a COP26 csúcs egyik legfontosabb célja ugyanis, hogy az országok 2050-re érjék el ezt a célt. Indiának azonban több nyomós oka is van a halogatásra.

Narendra Modi a glasgow-i csúcstalálkozón először tett ígéretet zéró kibocsátásra, tehát arra, hogy nem növeli az üvegházhatású gázok mennyiségét a légkörben. A bejelentés azonnal kritikát váltott ki, Modi azonban azzal indokolta a döntést, hogy országa a világ népességének 17 százalékát képviseli, de "a globális kibocsátásoknak csak 5 százalékáért felelős".

Mint elmondta, India az "egyetlen nagy gazdaság a világon, amely teljesítette párizsi kötelezettségvállalásait", ráadásul széndioxid-mentesítette az indiai vasúti rendszert, és növelte a nem fosszilis energia felhasználását. India még így is a negyedik legnagyobb CO2-kibocsátó a világon Kína, az Egyesült Államok és az EU után.

Hatalmas népessége folytán azonban India egy főre jutó kibocsátása sokkal alacsonyabb a világ más nagy gazdaságaihoz képest: a BBC adatai szerint India 2019-ben 1,9 tonna CO2-t bocsátott ki egy lakosra vetítve, míg az USA 15,5 tonnát, Oroszország pedig 12,5 tonnát.

A szakadék szélén

Ha azt nézzük, hogy India energiaellátása 70 százalékban szénfüggő, akár bátornak is nevezhetjük Modi miniszterelnök elköteleződését (országa eddig semmilyen konkrét dátumhoz nem volt hajlandó kötni karbonsemlegességét).

Hiába állítja ugyanis António Guterres, az ENSZ főtitkára, hogy "a szakadék szélére sodorja az emberiséget a függés a fosszilis üzemanyagoktól", hiába jelenti ki Ursula von der Leyen bizottsági elnök, hogy "az országoknak kell fizetniük a szén-dioxid-kibocsátásért, nem a természetnek", Indiában már az is óriási vállalásnak számít, hogy 2030-ig a szükséges energia 50 százalékát megújuló forrásokból fogja fedezni, és ugyanarra az évre egymilliárd tonnával csökkenti a teljes tervezett széndioxid-kibocsátást.

Sokan már a COP26 első napjai után megállapítják, hogy a glasgowi csúcs csalódást keltő, mivel az eddigi vállalások messze elmaradnak a várakozásoktól, és erre Indiával is példálóznak. 

Az ázsiai ország azonban szegénységi szempontból már most is a "szakadék szélén" van, nem csoda, hogy - Kínához hasonlóan - mindent felhasznál, amit csak lehet: főleg szenet, gázt és atomenergiát, elvétve szél- és napenergiát. Ráadásul épp mostanában van folyamatban negyven új szénbánya kiaknázása.

Kínához hasonlóan India is úgy érzi, joga van arra a gazdasági fellendülésre, amelyet a Nyugat számára is főként a fosszilis energia felhasználása tett lehetővé. "Míg az iparosodott országok némelyike könnyen elbúcsúzhat a széntől, a fejlődő országok számára ez nem olyan egyszerű" - állapítja meg a Die Welt német lap helyszíni riportja, amely szerint az indiaiak jogot formálnak egyfajta "szén-térre", amely biztosítja számukra a gazdasági felemelkedést.

A szénövezetben még nem téma a jövő

Egy tipikus amerikai átlag tizenkétszer több áramot használ, mint egy átlag indiai - emlékeztet a német lap, akárcsak arra, hogy Indiában több mint 27 millió embernek egyáltalán nincs áramellátása. A következő két évtizedben a növekvő gazdaság, az egyre szélsőségesebbé váló hőség, így a légkondicionálás iránt is növekvő kereslet miatt természetesen az energia iránt is gyorsabban nő majd a kereslet Indiában, mint bárhol máshol a világon.

A Coal India, amely a világ legnagyobb bányavállalata, éppen erre készül: célja, hogy 2024-re évi több mint egymilliárd tonnára növelje kitermelését. A szén utáni jövőről szóló tárgyalások csak Párizsban, Glasgow-ban vagy Újdelhiben folynak, India szénövezetében még alig kezdték meg - mondta a lapnak D.D. Ramanandan, a Centre of Indian Trade szakszervezet munkatársa. 

A szén száz éve tartja magát. A dolgozók abban hisznek, hogy ez folytatódni fog.

Jharkhand-ban, az egyik legszegényebb indiai szövetségi államban 300 ezer ember megélhetése függ a széntől, ennyien dolgoznak közvetlenül az állami tulajdonú bányavállalatoknál, fix béreket és juttatásokat kapnak. Sandeep Pai, egy washingtoni intézet energiabiztonsággal és éghajlatváltozással foglalkozó szakértője szerint azonban Indiában közel négymillió olyan ember él, akinek a megélhetése közvetlenül vagy közvetve a szénhez kapcsolódik - írja a Die Welt.

India szénövezetében számos olyan iparág található, amely tüzelőanyagot igényel, az acélgyártástól a téglagyártásig. A szakértő szerint az ország legnagyobb munkaadója az indiai vasút, bevételeinek fele pedig a szénszállításból származik, ez teszi lehetővé számára, hogy támogassa a személyszállítást. "A szén egy ökoszisztéma" - fogalmaz Sandeep Pai.