rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Menekülő sportolók emlékezetes eltűnései az olimpiákon

Access to the comments Kommentek
Írta: Gábor Ács
Négy sportoló, négy emlékezetes olimpiai történet
Négy sportoló, négy emlékezetes olimpiai történet   -   Szerzői jogok  AP Photo & Twitter
Betűméret Aa Aa

A szabad világ országaiban rendezett olimpiai játékok mindig is menekülési lehetőséget jelentettek a diktatúrákból vagy élhetetlen országokból érkező sportolók számára.

A belarusz atléta, Kriszcina Cimanouszkaja sorsának alakulására figyel most a világ. A sprintert akarata ellenére vitték ki a repülőtérre, és tuszkolták volna fel a hazájába tartó egyik repülőgépre a belarusz sportvezetők, de a futó még időben segítséget tudott kérni a japán rendőröktől. A 24 éves nő úgy érzi, hogy veszélybe kerülne a Lukasenka elnök által irányított Belaruszban, ezért nem akar visszatérni hazájába. Már több ország menekültstátuszt ajánlott neki.

Magyarországon nem csak a sportrajongók követik a belarusz sprinter történetét. A magyar kollektív tudat élénken őrzi a kommunista diktatúra évtizedeinek fojtogató emlékét, amikor a vasfüggöny szinte áttörhetetlen volt. A nyugati világba vezető egyik szökési lehetőség a magyarok számára is az olimpia volt. Az egész világ felfigyelt arra, amikor 1956-ban a magyar olimpiai delegáció körülbelül háromtucatnyi tagja nem volt hajlandó visszatérni Melbourne-ből Magyarországra. Legtöbbjük az Egyesült Államokban kapott menedéket az új élet elkezdésére.

Az 1956-os olimpia azért is emlékezetes, mert a magyar sportolók a világsajtóban megjelent cikkekből értesültek a magyarországi eseményekről. Már tudták, hogy mi zajlik odahaza, amikor sor került a magyar-szovjet vízilabda mérkőzésre. A meccs annyira eldurvult, hogy félbe kellett szakítani. A véres arcú magyar sportoló képe bejárta a nemzetközi sajtót.

AP Photo/1965 AP
Zádor Ervin vízilabdázó véres arcú fotója szinte mindenhol megjelent a világonAP Photo/1965 AP

A legkeményebb diktatúrákból azonban az olimpia sem jelent menekülési lehetőséget, hiszen az elnyomó hatalmak keményen sakkban tartják a sportolókat is. Kontinensektől és évtizedektől függetlenül bevált módszer, hogy a sportolókat szeretteik nélkül engedik csak utazni, és otthon maradt rokonaik, barátaik biztonságával zsarolják őket. Ez a legfőbb indoka annak, hogy például az észak-koreai sportolók körében szinte alig akad ilyen próbálkozás.

A diktatúrák államvédelmi szervei általában nem érik be a zsarolással, egyszerre több módszert alkalmaznak, hogy biztosan megakadályozzák a disszidálást. A sportolókat egy-egy álcázott ügynök kíséri, aki csak látszólag fáradozik a sportteljesítmény elérésén, valójában annyi a dolga, hogy ne veszítse szem elől a célszemélyt, és hazavigye az anyagországba.

A 2012. évi londoni nyári olimpiai játékok idején az egész világ arra számított, hogy számos diktatúra vagy kilátástalan helyzetű ország sportolói számára szökési kísérlet a nemzetközi esemény. A várakozások beigazolódtak, néhány ország olimpiai küldöttségéből többen is kihasználták az alkalmat. Hamar felkapta a világsajtó, hogy a kameruni delegációból heten folyamodtak menedékjogért, hárman a szudáni csapatból, egy sportoló pedig Etiópiából.

Még tartottak a londoni játékok, amikor David Wallechinsky, az olimpiák történetének neves szakértője már azt magyarázta, hogy túl hosszú az ötkarikás események alkalmával menedékjogot kérők listája ahhoz, hogy név szerint, a teljesség igényével számba lehessen venni.

AP Photo/Murad Sezer/AP2008
Thomas Essomba kameruni ökölvívó a pekingi olimpiánAP Photo/Murad Sezer/AP2008

A Londonban maradt hét kameruni játékosból öt ökölvívó, egy úszó és egy labdarúgó volt. Közülük Thomas Essomba esetét emelte ki a szakértő, hiszen a sportoló már a pekingi olimpia alkalmával is megpróbált új életet kezdeni, de rájött, hogy Kínában nem kezdhet olyan életet, mint amire vágyik. Visszatért a közép-afrikai Kamerunba, ahonnan ismét kiküldték versenyezni, és ő a második olimpiáján is megszökött.

Az olimpiai játékok idején elmenekülő sportolók eltűnésében gyakran azonos vonásokat fedezhetünk fel. Leggyakrabban éjszaka távoznak észrevétlenül az olimpiai faluból, és az idegen országban tett első lépéseiket az anyaországból származó helyi közösség tagjai segítik.

Eltérő, hogy az eltűnni vágyó sportolót csak gyakorlati tanácsokkal, a menedékjog intézésének segítésével karolja fel a hozzá hasonló származású helyi közösség, vagy akadnak olyanok, akik bújtatják a menekülő sportolókat, amíg "túl forró a levegő". Ez jelentheti az első napokat, illetve akár a teljes olimpia idejét, amíg az adott ország küldöttsége vissza nem utazik.

Egy ugandai sportoló eltűnése riadalmat keltett Tokióban

Egy ugandai súlyemelő, Julius Ssekitoleko eltűnése nagy riadalmat keltett a most zajló játékok idején Japánban. Elsősorban nem a sportoló személyéért aggódott a helyi közvélemény, hanem a koronavírus-járvány miatt kereste a rendőrség. Az ugandai olimpiai csapatnak akadt olyan tagja, akinek pozitív lett az olimpiai faluban végzett tesztje. A súlyemelőt néhány nap múlva, sértetlenül találták meg, és a rendőrségi közlemény azt is hangsúlyozta, hogy a 20 éves Ssekitoleko nem követett el bűncselekményt. Nála volt útlevele, amivel igazolta magát, és elmondta, szeretne munkát vállalni. Az ő sorsának alakulását is követik sokan, a mellette való kiállást a twitterezők a #StandWithSsekitoleko (kiállunk Ssekitoleko mellett) hashtaggel jelölik.

A diktatúrákból és az élhetetlen országokból kitörni vágyó sportolók kísérletei rendszeresen sikeresek, viszonylag könnyen szereznek menedékjogot. Az esetek többségében az élsportolók szinte válogathatnak, hogy hol szeretnének új életet kezdeni.