NIncs mindenki meggyőzve arról, hogy a rövidtávú pozitív hatások megérik a hosszútávú kockázatokat.
HIRDETÉSKomoly szakmai és társadalmi vitákat kavart, hogy az Egyesült Államokban júniusban engedélyeztek egy új gyógyszert az Alzheimer-kór kezelésére. Az aducanumab elnevezésű anyag csökkenti a betegségre jellemző agyi fehérjelerakódást, a szakemberek azonban nincsenek róla meggyőződve, hogy a rövidtávú pozitív hatások megérik a hosszútávú kockázatokat.
Az érintett családok azonban - akikre rettenetesen nagy terhet rak egy ilyen beteg ápolása - reménysugárként tekintenek az új szerre.
„Jelenleg szinte semmilyen gyógyszer nem létezik az Alzheimer-kórra. Ez is csak a korai stádiumban ér valamit, ami viszont sokak számára már nem segítség. Nem igazságos ennyire óvatosnak lenni egy olyan betegség esetén, ami egész családok életére van hatással" - mondta Emily Allen, akinek az édesanyja a kórral küzd, az egyébként hosszas klinikai vizsgálatokról.
Pedig épp ez az, amit hiányolnak a tudósok. A tudományos világ jelentős részét nem győzték meg az új gyógyszerről készült tanulmányok, mert túl hamar és túl kevés klinikai adat alapján kapta meg a szer az engedélyt.
„A vita arról szól, hogy az agyi fehérjelerakódás csökkentése a későbbiekben valóban javít-e a betegek kognitív állapotán, azaz az emlékezetvesztésen és a gondolkodáson" - magyarázza egy brit neurológus, Jonathan Schott.
Amíg ez nem derül ki egyértelműen, addig a családtagoknak tisztában kell lenniük vele, nem biztos, hogy érdemi javulást várhatnak hosszú távon. Az új gyógyszer ráadásul rendkívül drága, havi egymillió forint fölötti kiadással jár.
A világon több mint 30 millió ember szenvedhet Alzheimer-kórban, többségük 65 éven felüli.