rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Az izraeli-palesztin konfliktus előzményei és okai

Írta: Pásztor Máté
1993, a békemegállapodást aláírása: Simon Peresz és Jichák Rabin (Izrael), illetve Jasszer Arafat (PSZF) részéről Clinton elnök jelenlétében
1993, a békemegállapodást aláírása: Simon Peresz és Jichák Rabin (Izrael), illetve Jasszer Arafat (PSZF) részéről Clinton elnök jelenlétében   -   Szerzői jogok  fotó: Ron Edmonds/AP1993
Betűméret Aa Aa

Izrael az utóbbi évek egyik legsúlyosabb időszakát éli. Kiújult az évtizedes ellentét a palesztinok és zsidók között, és félő, hogy az indulatok elszabadulásával visszafordíthatatlanul egy újabb véres háborúhoz vezetnek ezeknek a napoknak az eseményei.

A konfliktus első jelei már áprilisban, sőt jóval korábban is látszottak. Kelet-Jeruzsálemet többségében palesztinok lakják, sok család évtizedek óta él itt. A Sejk Dzsarra negyed ingatlanjait viszont az utóbbi időben zsidók kezdték vásárolni, míg mások az itt élő palesztin családok kilakoltatását akarják elérni arra hivatkozva, hogy évtizedekkel ezelőtt jogtalanul szereztek meg lakásokat, amelyekben előttük zsidók éltek. A kérdés az Izraeli Legfelsőbb Bíróságig jutott, bár az egyelőre nem hozott döntést a feszült helyzet miatt.

A negyedben élő palesztinok a szélsőjobboldali zsidó csoportok fenyegetésétől is tartanak. Ezek a szervezetek több alkalommal szerveztek felvonulásokat, legutóbb szombaton mentek utcára „Halál az arabokra” felkiáltással és több alkalommal is összecsaptak a palesztinokkal.

A palesztinok az ellen is tiltakoztak, hogy az izraeli rendőrség keményen korlátozta a gyülekezést a ramadán ideje alatt (a vallási hagyományok egyik fontos eseménye a böjti hónapot lezáró iftár, azaz a napnyugta utáni étkezés, ami a barátok és családtagok társaságában zajlik).

A palesztinok a vallási előírások betartása miatt csak napnyugta után tüntettek, ezeket a tiltakozásokat azonban a rendőrség szerintük brutálisan leverte. Az ellentét múlt szombaton éleződött ki, amikor palesztinok tízezrei gyűltek össze a kelet-jeruzsálemi Templom-hegyen. Később sokan csaptak össze az izraeli rendőrséggel és több mint százan sérültek meg. A palesztin Hamász ezután bejelentette, hogy amennyiben az izraeli erők nem vonulnak vissza a Templom-hegyről, akkor rakétákkal támadja Izraelt, és – mivel az izraeliek maradtak – be is váltotta a fenyegetést. Az elmúlt napokban sok száz rakétát lőttek ki izraeli településekre, a legtöbbet elhárította a Vaskupola nevű légvédelmi rendszer, de a konfliktus nem enyhül, az áldozatok száma pedig mindkét oldalon nő.

Az előzmények felelevenítése könnyíti a helyzet megértését, ugyanakkor azt is megmutatja, hogy minél tovább haladunk vissza az időben, annál összetettebb a kép. Néhány fontos esemény azonban segíthet:

1947: az elszalasztott kétállami lehetőség

1947-ben a második világháborúban győztes nagyhatalmak nyomására az ENSZ kidolgozott, és el is fogadott egy megosztási tervet, amely egy zsidó és egy palesztin állam kikiáltását tartalmazta.

A döntést az Arab Liga nem fogadta el, mert úgy látták, hogy nincs min osztozni, számukra csak egyetlen, a palesztinok által kontrollált ország léte volt elfogadható.

Háborúk sora az első évtizedekben

A hetvenes évekig öt arab-izraeli háború zajlott, és erre az időszakra esik a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) létrejötte is. A szervezetet sokáig a világ legbefolyásosabb vezetőivel tárgyalásos viszonyt ápoló Jasszer Arafat irányította.

Több tényező mellett a PFSZ tevékenysége is hozzájárult az 1967-es arab-izraeli, más néven hatnapos háborúhoz.

Izraeli megszállás

Izrael 1967-ben olyan területeket (Ciszjordánia, Gázai övezet, Golán-fennsík, Jeruzsálem egy része, Sínai-félsziget) vont ellenőrzése alá, amelyek eredetileg a palesztin államhoz tartoztak volna a kezdeti ENSZ-féle koncepció szerint.

Ezekről a területekről a zsidó állam később részben kivonult, ám azóta az úgynevezett „megszállt területek” visszaszerzése és Jeruzsálem fővárossá válása az önálló palesztin állam létrehozásának feltétele a palesztinok részéről.

Az USA erős szövetséges, de most hirtelen érték az események Washingtont

A folyamatosan feszült légkörben és a megosztott geopolitikai viszonyok miatt Izrael léte nem képzelhető el erős szövetségesi támogatás nélkül. Netánjáhu izraeli miniszterelnök ugyanakkor nem könnyíti meg legfontosabb partnere, az Egyesült Államok dolgát.

Közvetlenül Joe Biden beiktatása előtt, januárban azzal növelte a feszültséget az izraeli miniszterelnök, hogy zöld utat engedett több száz új zsidó otthon felépítésének Ciszjordániában. Ez a nemzetközi jog szerint megszállt területnek számít.

Ekkor már várható volt, hogy az új amerikai vezetés (a Trump-adminisztrációval ellentétben) elítéli majd a lépést, amit a nemzetközi jog megsértésének tekint. Ebben a kérdésben egyébként nemzetközi konszenzus alakult ki, a meghatározó hatalmak a palesztin szervezetekkel együtt úgy látják, hogy a lépés a békefolyamat ellen hat.

Az USA a jelek szerint időt akar nyerni, mivel a korábbi közvetítői szerepét ezúttal nem látja célravezetőnek. A Biden-adminisztráció jelenleg azon dolgozik, hogy visszafordítsák Trump egyes döntéseit, így például újra támogatják a palesztinokat, és ismét felvették a kapcsolatot vezetőikkel.

Donald Trump tavaly bemutatott béketerve ugyancsak komoly felháborodást váltott ki a palesztinok körében, az arab világban, és megosztotta a nemzetközi közösséget. Egyik legvitatottabb pontja értelmében a Jordán-folyó völgyét Izrael kapta volna meg.

Elemzők: amerikai nyomás segítene most

A témára rálátó szakértők egy része szerint a helyzet megoldásához most arra lenne szükség, hogy Amerika nyomást gyakoroljon Izraelre, ugyanakkor erre egyelőre nem látnak lehetőséget.

Izrael részéről a konfliktus kezelését bonyolítja a tartós belpolitikai válság, két éve négy választás sem vezetett stabil kormány megalakításához. Az izraeli vezetés következetesen azt kommunikálja, hogy a nyugalom helyreállítása érdekében a palesztin akciókra kemény választ kell adni.

Palesztin részről sem látszik valódi akarat a helyzet megoldására. A mérsékeltebb Fatah és a radikálisabb Hamász egyaránt erősödhet ebben a helyzetben, bár utóbbi egyértelműen többet profitálhat belőle.

A tekintély őrzése növeli egy háború kockázatát

A Trump-kormányzat (különösen Jared Kushner főtanácsadó, Donald Trump veje) munkájának eredményeképp többek között az Egyesült Arab Emírségek is felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, ami értelemszerűen gyengítette a palesztin szervezet tekintélyét, egy komoly konfliktus viszont visszaadhatja azt a követői szemében.

A Palesztin Hatóságot Arafat halála óta irányító Mahmud Abbász szintén időt nyer: a palesztinok tizenöt éve nem tartottak választást, amit a most 85 éves vezető a helyzetre való tekintettel tovább halaszthat azzal az érvvel, hogy Kelet-Jeruzsálem lakói nélkül nem lehet választást rendezni. Ebben a Hamász is egyetért, de nem felejti el hozzátenni, hogy Abbász ezzel is csak el akarja odázni csúfos bukását.

Az események gyorsulása, a mindkét oldalon véres veszteségekkel járó akciók, lépések és válaszlépések félő, hogy egy újabb háborúhoz vezetnek.