Korábban elképzelhetetlen volt Olaszország gazdagabb, északi részén, hogy naponta ezrek álljanak sorba élelmiszersegélyért.
Egy évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, de ma már hosszú sorok állnak a milánói Pane Quotidiano civil szervezet ajtaja előtt. Az önkéntesek azoknak adnak enni, akiknek már semmijük se maradt.
Naponta 3500 embert látnak el. A legtöbben nem szeretnék arcukkal vállalnia szegénységet.
„Egy évnél tovább nem lehet munka nélkül lenni. A kevéske megtakarításomat már el kellett költenem” - mondta Aldo Ferrara.
„Ez nem élet, legalábbis nekem nem az. Nem szoktam hozzá, hogy élelmiszerért könyörögjek. Még van bennem büszkeség” - mondta Giovanni Altieri, aki korábban egy éjszakai mulatóban dolgozott.
Tavaly több int egymillió ember élt abszolút szegénységben. Relatív szegénységben pedig 5,6 millió ember, vagyis az olasz népesség 9,4 százaléka. A szegény családok száma elsősorban északon nőtt, ahol a világjárvány a legtöbb áldozatot szedte.