rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A járvány miatt még inkább szükségük van a kórházaknak a tévéadományokra

Access to the comments Kommentek
Írta: Magyar Ádám
euronews_icons_loading
Televízió a Szent László Kórházban
Televízió a Szent László Kórházban   -   Szerzői jogok  MTI/Árvai Károly/kormany.hu
Betűméret Aa Aa

A "Ne dobd ki" alapítvány azzal foglalkozik, hogy feleslegessé vált televíziókat adományoz a hazai kórházaknak. Ellenbacher Attila alapító az elmúlt években több ezer készüléket adott már át az egészségügyi intézményeknek, munkája pedig csak még fontosabb lett a koronavírus-járvány miatt. Ha egy kórteremben van tévé, azzal csökkenteni lehet az orvos és a beteg közötti találkozások számát.

Sokan kidobják a már nem működő, vagy feleslegessé vált tévékészülékeiket, Ellenbacher Attila viszont éppen ezeket gyűjti, hogy megjavítsa, majd egészségügyi és szociális intézményeknek adományozza őket. A tévészerelő 2012 óta dolgozik azért, hogy egy kicsit jobb legyen a kórházakban fekvő betegek élete. Alapítványa tavaly óta már antennahálózat-kiépítéssel is foglalkozik, és halad a korral.

„A 2019-es évben már azt vettük észre, hogy a képcsöves tévéket az intézmények, kórházak nem szívesen fogadják, ezért áttértünk az LCD-tévék adományozására. 2019-ben 190, 2020-ban közel 370 tévét, ezen kívül pedig nagyjából olyan 3 ezer képcsöves tévét adtunk át eddig adományként" - foglalta össze az elmúlt nyolc év eredményeit Ellenbacher. A hálózatépítésről pedig így mesélt az Euronewsnak:

„2019-ben találkoztunk olyan intézményekkel, amelyeknek hiába ajánlottunk volna fel televíziókat, sajnos antennahálózattal sem rendelkeztek. Kitaláltam, hogy mi antennahálózattal is fogunk tudni segíteni. 2019-ben három intézmény, 2020-ban szintén három budapesti kórház antennarendszerét sikerült kiépíteni. Mindig olyan antennarendszert építünk ki, aminek nincsen havidíja."

A kórtermi televízió nem csak a szórakozásról szól

Az egyházi fenntartású Budapesti Szent Ferenc kórházba került nagyjából 30 tévé nem csak a szórakoztatást szolgálja. A koronavírus-járvány miatt a gyógyításban is fontos szerepe van a kórteremben lévő televíziónak.

Egy izolációban lévő beteg a televízión keresztül anélkül tudhatja meg, hogy mi történik Magyarországon és a kórházban, hogy találkoznia kellene egy egészségügyi dolgozóval. A Szent Ferenc Kórházban létrehoztak egy csatornát, amin az aktuális információkat látják a páciensek, például az érvényben lévő járványügyi korlátozásokat, vagy azt, hogy a hozzátartozóik látogathatják-e őket. Sőt, a televízión rehabilitációs videókat, gyógytorna-gyakorlatsorokat is tudnak vetíteni a betegeknek, akiknek így elég ritkábban találkozniuk az egészségügyi dolgozókkal, és a fertőzés átadásának veszélye is csökken.

A kórház főigazgatója, Dr. Toldy-Schedel Emil szerint a technológiai eszközök beszerzése nehéz feladat a kórházak számára, amelyek sokszor jelentős hátrányból indulnak:

„A magyar egészségügyi intézmények legnagyobb része a múlt század szocialista érájában, vagy még előbb, akár száz évvel ezelőtt, pavilonos rendszerben épült fel, és ezekben a komfort még egészen mást jelentett. Akkor 6-8-10 ágyas kórtermek voltak, a mosdó adott esetben a folyosó végén volt. Ebből a helyzetből kell elindulnunk, amit most már senki nem fogad el.

Civilek nélkül nem megy

A főigazgató úgy véli, a technológiai eszközök teljessé tudják tenni a testi-lelki gyógyulást, de a kórházaknak kevés lehetőségük van ezek beszerzésére. Ezért óriási szükség van az olyan civil szervezetekre, mint a Ne dobd ki alapítvány:

„Ha ezekre az igényekre nem ad választ egy nonprofit szervezet, akkor ezeket a sor legvégén tartjuk, hiszen mindig lesz előtte valami más. Az egészségügy mindig az egészség területére fókuszál, és nem annyira a komfort fokozására. Holott a betegeink azt nem feltétlenül látják, hogy sokkal jobb vérnyomásmérőt használtak az ápolók, de azt igen, hogy van tévé a szobában."

Dr. Toldy-Schedel Emil a hazai egészségüggyel kapcsolatban megosztott még egy gondolatot az Euronews-zal:

„Az egészségügy mindig fókuszban van, de sosincs fókuszban. Ha betegek vagyunk, vagy a családtagjaink betegek, akkor elvárjuk a megfelelő gyógyítást, és a megfelelő komfortot. De ha nem vagyunk betegek, akkor nem akarunk érintkezni az egészségüggyel. Ami tulajdonképpen Magyarországon inkább betegségügy, mert nem annyira a megelőzésre fókuszál, hanem a már beteg emberek ellátására."