A táborban csaknem 50 ezer deportáltat kényszermunkára fogtak; ma átfogó kutatási és felújítási program zajlik a lágervilág mindennapjainak bemutatására. A munkálatok után a helyszín emlékhelyként nyílik meg a nagyközönség előtt.
Mi lenne, ha a falak még beszélni tudnának? Az elzászi Vogézekben a Natzweiler-Struthof egykori náci koncentrációs táborának konyháját jelenleg régészek tárják fel.
1941 és 1944 között 50 ezer foglyot kényszerítettek itt kényszermunkára. Ebben a hosszú, 1942-ben maguk a deportáltak által épített fa barakkban készültek az ételek.
Ma az épületet kutatják és restaurálják, hogy a jövőben megnyithassák a nagyközönség előtt.
„A cél az, hogy a látogatók beléphessenek ebbe az épületbe, megismerjék a történetét, és jobban megértsék a deportáltak mindennapi életét, mindennapos túlélését.” – magyarázza Michaël Landolt, a struthofi Európai Deportált Ellenállók Központjának igazgatója.
Mivel a konyhablokkot a háború után kifosztották, belül alig maradt valami. A kevés előkerült tárgy között egy kis üvegfiola, gombok és egy fésű is volt. Levéltári dokumentumokból az is kiderült, hogy a foglyok tárgyakat rejthettek el a falakban.
„Most itt tartunk: ezen a héten kezdtük el a munkát, eddig csak a válaszfalak egy részét bontottuk meg, és még semmit sem találtunk. De elképzelhető, hogy valamelyik helyiségben, az egyik fal mögött rejtett tárgyakra bukkanunk. Ez az ásatás egyik nagy várakozása, és a következő hetekben derül majd ki, mi kerül elő.”
A barakk falait alkotó deszkalapokat aprólékos munkával kiszedik és megszámozzák, hogy restaurálni tudják őket. Ezután eredeti helyükre kerülnek vissza.
„Ma, amikor az utolsó tanúk, az utolsó deportáltak is eltűnnek, ezek a nyomok, ezek a helyszínek, a túlélés helyei, ahol a deportáltak éltek, fogják túlélni őket. Rendkívül fontos, hogy ezeket megőrizzük a jövő nemzedékei számára, hogy továbbadhassuk nekik ezt a történetet” – emlékeztet Michaël Landolt.
A helyszín felújítása várhatóan 2027 végéig tart, ezt követően emlékhelyként nyílik meg a látogatók előtt.