rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Koronavírus-válság és menekülthelyzet: elkerülhető a katasztrófa?

euronews_icons_loading
Koronavírus-válság és menekülthelyzet: elkerülhető a katasztrófa?
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

A koronavírus-járvány a mindennapi életet oly módon alakítja át, amit el se tudtunk volna képzelni. Néhány embernél azonban a dolgok nem változtak - a menedékkérők továbbra is menekülnek a háborúból és az üldöztetés elől. Sokan zsúfolt menekülttáborokba kerülnek, ahol hiányzik minden, a megfelelő szállástól kezdve a tiszta vízen át a szennyvízellátásig. Gyakran ki vannak téve a hidegnek, megaláztatásnak és a kimerültségnek, és mindez a koronavírus-járvány mellett komoly katasztrófával fenyeget. El lehet kerülni ezt a katasztrófát?

Euronews, Anelise Borges:

- Az önök intézménye szerint két másodpercenként valaki elmenekül otthonról. Ami azt jelenti, hogy az interjú végére több mint 240 embert kényszerítenek távozásra a világ minden táján. Eddig nem tapasztaltak jelentős koronavírus-fertőzéseket ezekben a táborokban. Milyen intézkedések vannak érvényben? Mit tehetnek, hogy elkerüljék a legrosszabbat?

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa, Filippo Grandi:

- Megpróbálunk minél jobban felkészülni. Felkértük a kormányokat, hogy fordítsanak figyelmet a menekültekre is. Nyilvánvalóan megteszik, mert mindenkinek érdeke, hogy a válaszlépésekbe bevonja az egész lakosságot, a menekülteket is beleértve. És együttműködünk partner civilszervezeteinkkel, az ENSZ más intézményeivel a víztisztaság és a szennyvízkezelés területén, amely nagyon fontos. A kommunikáció is lényeges, megtanultuk itt Európában, mennyire fontos odafigyelni a hatóságok üzeneteire arról, hogyan viselkedjünk, milyen lezárásokat és szabályokat kell betartanunk nekünk is.

Készpénzt kell biztosítanunk, mert egy másik fontos jelenség az, hogy sok ilyen ember nagyon alacsony jövedelemmel rendelkezik, alig van napi munkája, és ezeknek a bevételeknek a nagy része el is tűnik a jelenlegi helyzetben. Tehát ez olyan társadalmi és gazdasági probléma, amely hosszabb távon még súlyosabbá válhat, mint az egészségügyi probléma.

És még egy: azt mondta, hogy ezeknek az embereknek a többsége zsúfolt táborokban él. Nos, ezeknek az embereknek egy része valóban. De valójában a 70 millió menekült és a lakóhelyét elhagyni kényszerült ember 60–70 százaléka él szerte a világon zsúfolt közösségekben. Tehát mind ők, mind a fogadó közösségek ki vannak téve ennek a járványnak.

Anelise Borges:

- A menekültkérdés vitatott témává vált Európában, gyakran politikai vitákban használjál föl különösen olyan tagállamokban, amelyek a 2015-ös migrációs válság következményeit viselik, és ahol a hatóságok azt mondják, hogy már nem engedhetik meg maguknak a menekültek további segítését. És a dolgok sokkal rosszabbá válnak. Azt látjuk, hogy az Európai Unió a túlélésre törekszik, a nagy gazdaságok az összeomlás szélén vannak. Tart attól, hogy mi történhet ezután? A válság milyen hatással lehet a menekültek jövőbeli integrációjára az európai közösségekben?

Filippo Grandi:

- Igen, és attól félek, hogy a külföldi segélyek és a segítségnyújtás - és ebben Európa élen jár, hisz ő biztosítja a humanitárius és fejlesztési segélyek legnagyobb részét a világon - szóval attól tartok, hogy ez veszélybe kerülhet, ha ez tovább tart. Talán nem azonnal - mert azt mindenki megérti, hogy milyen erősek most a humanitárius szükségletek -, de az baj, ha tovább tart akkor is, amikor remélhetőleg ezt a világjárványt már magunk mögött tudhatjuk.

Emlékeznünk kell például arra, hogy a szegény országok egészségügyi rendszereinek megerősítése nemcsak ezen országok érdekeit szolgálja, hanem ezek megerősítése mindenki számára fontos, a menekültek számára és az egész világnak is. Mert ha gyenge egy ország rendszere, akkor oda a járvány visszatérhet.

Tehát láthatja, hogy a segítségnyújtás nemcsak azok érdekeit szolgálja, akik kapják, hanem mindenki érdekét. Remélem, hogy a nemzeti költségvetésekre nehezedő nagy nyomás - mivel a nemzeti gazdaságoknak magas költségekkel kell számolniuk a koronavírus-válság miatt -, tehát azt remélem, hogy ez a nyomás nem fogja csökkenteni a humanitárius és fejlesztési segélyeket, amelyekből a menekültek is részesülnek.

Anelise Borges:

- Olaszország nemrégiben kijelentette, hogy az olasz kikötők már nem tekinthetők biztonságosnak, és hogy a hatóságok nem engedik, hogy a menekülthajók dokkoljanak „a koronavírus elterjedése által okozott egészségügyi vészhelyzet teljes ideje alatt”. Mit szól Olaszország döntéséhez?

Filippo Grandi:

- Ez nem csak Olaszországban létező jelenség. Az egész világon lezárták a határokat - és megértem, miért történik ez -, mert a kormányok megpróbálják megakadályozni a világjárvány terjedését. Ez nagyon is érthető - és valószínűleg a legtöbb helyen szükséges is. Mi csak azt mondjuk, hogy óvatosnak kell lennünk, mert a határok lezárása és a partraszállás megakadályozása ellentétes a segítségre szorulók védelmének alapelveivel. Ők menekülnek a háborútól és az üldöztetések elől - és ezek olyan dolgok, amelyek sajnos nem állnak meg a világjárvány idején.

A kormányoknak azt üzenjük, hogy mindenekelőtt van mód a menedékjog gyakorlásának megőrzésére még ilyen körülmények között is, és sok technikai tanácsot adtunk a kormányoknak ezzel kapcsolatban, a karanténról, a virtuális interjúkról, tehát minderre létezik megoldás.

De még ennél is fontosabb, hogy ezt egy ideig kell megtenni, ez átmeneti, ezek az intézkedések a válság ideje alatt állnak fenn, de amint a válság véget ér, vissza kell térnünk a normál menekültvédelmi szabályokhoz. Mert egyébként, ha ez a gyakorlat a válság vége után is fennmarad, akkor az nagyon súlyos emberi jogi helyzetet teremtene.