A sofőrök életét is megnehezítik a pánikvásárlások.
HIRDETÉSEurópában szinte leállt a közlekedés. Sok országban, a fertőzés továbbterjedésének lassítása miatt kijárási tilalom van érvényben. Az utakon alig van kocsi. Teherautóból viszont most is akad. Van mit szállítani: hatalmas a kereslet a boltokban. Szirmai Vera évek óta kamionozik. Férjével együtt szállítanak árut Európa különböző országaiba.
Most éppen Németországban vannak, Hollandiába tartanak. Ausztriából indultak. Vera azt meséli, hogy a gyér forgalom miatt most az autópályákon jól lehet haladni, nincsenek dugók. „Viszont a határokon van, hogy sokat kell várni. Az ellenőrzések miatt” – mondja. A kamionosokra szigorú szabályok érvényesek: a munkaidejükbe a határon való várakozás is beleszámít, így ha 5 órát kell vesztegelniük, utána már alig pár órát vezethetnek.
Nekik szerencséjük volt, mert az éjjel várakozás nélkül átjutottak az osztrák – német határon, de több kollégájuk is arról számolt be nekik, hogy 4 – 5 órát kellett várniuk az átkelésre. „Normális esetben, a schengeni övezetben legfeljebb akkor van némi várakozás, ha az átkelőn túl sok a kamion, ha feltorlódnak. Most viszont ellenőriznek” – meséli Vera.
Hogy pontosan mit néznek a rendőrök, azt nem tudta megmondani, mert ő és férje az éjjel simán átgurulhattak a határon, semmit sem kérdeztek tőlük, nem vizsgáltak semmit sem. „A kollégák mondták, hogy egészségügyi ellenőrzéseket is végezhetnek, például lázat mérnek a sofőröknek, kikérdezik honnan jöttek, hova mennek” – teszi hozzá.
Fuvarozás járvány és karantén idején
Veráék indulás előtt kaptak védőfelszerelést is a munkáltatójuktól. „ Maszkot, kézfertőtlenítőt, kesztyűket és még védőszemüveget is” – sorolja a csomag tartalmát. „Aki Olaszországba és Franciaországba szállít, azokat most már csak akkor engedik át a határon, ha van náluk védőfelszerelés” – hangsúlyozza.
Azt, hogy Európában komoly a helyzet, munka közben is érezni: ahol felveszik az árut, vagy ahova viszik, mindenhol nagyon ügyelnek az előírásokra, hogy megfelelő távolságot tartsanak ki- vagy berakodás alatt, vagy a papírmunka közben, illetve, hogy mindezt védőfelszerelésben teszik. „Normális esetben rakodásnál gyakran mindketten kiszállunk, segítünk. Most mindenhol azt kérik: egyikünk menjen csak.”
Aztán pedig, ha visszaszáll valamelyikük a sofőrkabinba, alapos kézmosás, kézfertőtlenítés következik. „A fülke a mi minigarzonunk” – mondja Vera. Ők is és kollégáik is nagyon odafigyelnek az előírásokra, hiszen olyan vidékeken is megfordulnak, ahol tombol a járvány.
A kamionosok életét is megnehezítik a pánikvásárlások. „Ugye, mi, kamionosok a teherautóval nem mehetünk be bárhova. Így útközben csak kevés helyen tudunk megállni élelmet és más dolgokat venni. És bizony a kollégák is arról számolnak be, vécépapírt, kézfertőtlenítőt, törlőkendőd szinte sehol sem tudnak venni” – meséli.
Autópályák autók nélkül
Mint mondja: azzal is egyre több helyen szembesülnek, hogy az utak, autópályák mentén bezártak a kisebb pihenők, hiszen alig van vendég, átutazó. Így a fuvarozóknak alaposan utána kell járniuk, hol, mi van nyitva, hol tudnak tankolni, kávézni, enni- és innivalót beszerezni. „Alig vannak autók a pályákon. Szinte csak kamionokat látunk” – ad ízelítőt arról, mi a helyzet az utakon. Így legalább dugókkal nem kell számolniuk.
A fuvarozók abban reménykednek, hogy hamarosan lesz valamilyen átfogó szabályozás könnyítés nekik, hogy ne kelljen hosszú órákat rostokolniuk a határon, hogy az árut minél előbb eljuttathassák a célállomásra. Meg persze többen attól is tartanak, hogy a leálló autógyárak miatt veszélybe kerülhet a munkájuk: nem készül új kocsi, tehát alkatrészt sem kell szállítani.
Haza tudnak-e majd jönni?
Veráék a hét elején indultak útnak. Általában 3 hétig róják az utakat Európa szerte, majd térnek vissza az osztrák cég telephelyére. „Ilyenkor egy hosszú hétvégére hazamegyünk Magyarországra, pihenni egyet, találkozni a családdal, feltölteni a készleteket” – meséli. Hogy most mi lesz, nem tudja még.
Minden a járványhelyzettől függ.
„A munkáltatónk most hétvégén azt kérte a kollégáktól, hogyha lehet, ne utazzanak haza” – teszi hozzá. Merthogy kétséges volt: vissza tudnak-e időben jutni a telephelyre, hogy elvigyék a következő fuvart. „Nagyon szeretnénk majd hazamenni, ha vége a háromhetes körnek. Meglátjuk, hogy lehetséges lesz-e. És persze ott van bennünk a félsz is, nehogy valamit hazavigyünk, amivel valamelyik idős szerettünket megfertőzhetjük.”