rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Hogy fogja átformálni az életünket a koronavírus-járvány?

Virus Outbreak Travel Q A
Virus Outbreak Travel Q A   -   Szerzői jogok  Emilio Morenatti/Copyright 2020 The Associated Press. All rights reserved
Betűméret Aa Aa

Kézfogás, ölelés, netán puszi az arcra – néhány dolog, ami mondhatni tilos most. Tisztában van ezzel mindenki, ám hiába tudjuk mit nem szabad, nehéz leküzdenünk a belénk ivódott szokásokat. Olyannyira, hogy számos politikussal előfordult a napokban: bort ittak és vizet prédikáltak.

A holland kormányfő, Mark Rutte, élő adásban beszélt arról, hogy milyen lépésekkel lehet elejét venni a fertőzésnek. A kézmosás mellett felhívta a figyelmet arra is, hogy mindenki kerülje a kézfogást. Majd pár perccel később, a sajtótájékoztató végén, kezet nyújtott a mellette állónak. Rutte gyorsan észbe kapott, és nevetve javította a hibáját: a könyöküket ütötték össze a kamerák kereszttüzében. Hozzátette: „ettől a pillanattól kezdve, felhagyunk a kézfogással.”

"From this moment on, we stop shaking hands," said Dutch PM Mark Rutte, before promptly shaking hands.

Publiée par Euronews English sur Mardi 10 mars 2020

Hasonló helyzetbe került az amerikai elnök is. Donald Trump pénteken jelentette be a vészhelyzetet az Egyesült Államokban. Érkezésekor több emberrel is kezet rázott, miközben tisztában volt vele, hogy ez az egyszerű, bevett emberi szokás a járvány miatt mekkora rizikóval jár. Ezzel kapcsolatban később azt mondta Trump: „az emberek odajönnek hozzám, kezet rázni. Nyújtják a karjukat. Ez egy fajta természetes reflex, mindannyiunknál. Mindannyian küzdünk ezzel” – fogalmazott az amerikai elnök.

A kulturális különbségek hatással lehetnek-e a vírus terjedésére?

A közelmúltban a Euronews is írt arról, hogy Németországban viszonylag kevesen hunytak el a koronavírus okozta betegségben. A közösségi médiában többen is úgy vélték, hogy ez a kulturális különbségekre vezethető vissza. Egyik olvasónk azt írta: „a németek nem szeretik megérinteni egymást. Nem gyakori a puszi vagy az ölelkezés. Az olaszok, spanyolok és franciák viszont híresek erről! Persze lehet, hogy ez csak az én benyomásom” – fogalmazott.

A témával kapcsolatban a University of Oxford kutatói tettek közzé egy kutatást a finnországi Aalto egyetemen. Ők azt találták, hogy az érintés kedvelése attól függ, hogy kitől is érkezik az. A kutatás szerint a finnek azok, akik a leginkább kedvelik, ha a barátaik, a családtagok vagy akár idegenek is megérintik őket. Az olaszok pedig még az oroszoknál is kevésbé szeretik, ha hozzájuk érnek.

Volt olyan olvasónk is, aki szerint „a német család szerkezete teljesen más, mint egy olaszé. Németországban sok idős ember egyedül él. Kevesebb emberrel kerülnek kapcsolatba. Olaszországban viszont az idősek a családjukkal együtt élnek, így, ha egy fiatal megfertőződött, Olaszországban sokkal könnyebben elkaphatják azt a nagyszülők.” -vélekedett olvasónk. A statisztika viszont ezt az elméletet is meg tudja részben cáfolni: az Eurostat, az unió statisztikai hivatalának adatai szerint Németországban az idősek 33,7 százaléka él magányosan. Olaszországban pedig 30,7 százalék. Spanyolországban még kevesebb idős él egyedül: 24,1 százalék csupán. Így hát az a benyomás, hogy az idősek azért betegednek meg nagyobb számban, mert család veszi őket körül, többet törődnek velük, nem állja meg teljesen a helyét.

Habár a statisztika nem igazán támasztotta alá olvasóink véleményét, a kulturális szokásokkal foglalkozó pszichológus szerint igenis hatással lehetnek a vírusfertőzésre kulturális szokásaink. Michele Gelfand úgy véli: „tudjuk, ha az emberek állandó személyes kapcsolatban vannak egymással, az sokkal fertőzőbbé teszi a járványt. Úgy vélem, szigorítanunk kell az érintkezési szabályokon” – fogalmazott a szakember. Ugyanakkor elismeri, hogy rendkívül nehéz szokásainkon, kulturális beidegződéseinken változtatni. „De ha megértjük, hogy erre a túlélésünk miatt van szükség, akkor képesek vagyunk változni” – tette hozzá Michele Gelfand. Azt is kiemelte a szakember, hogy sürgősen változtatnunk kell a „szabadságon és autonómián” alapuló szokásainkon, így védve meg magunkat és másokat a fertőzéstől. Mint mondta: hozzá kell szoknunk a egy olyan világhoz, amely számos megszorítást tartalmaz.

/A megszorításokhoz Európában és a nyugati világban sokkal nehezebben tudunk alkalmazkodni, hiszen a világnak ezen a részén az egyén, az individuum szabadsága, érvényesülése rendkívül fontos. Ezzel szemben például a távol-keleten, a társadalmi berendezkedés kollektivista: azaz a közösség érdeke előrébb való az egyén személyes céljainál. Ilyen szemlélettel pedig sokkal könnyebb a korlátozások jelentette nehézségeket elfogadni, hiszen arra a többiek, a teljes közösség érdekében van szükség/

Globalizáció – megváltoztathatja a COVID – 19?

Az Európai Unió polgárai hozzászoktak ahhoz, hogy szabadon utazhassanak, ahova csak akarnak. A határok nélküli kontinens az emberek fejében már alapvető, magától értetődő dolognak számít. Vízumot igényelni egy távoli országba már idegőrlő tehernek számít, köszönhetően a szabad utazást biztosító uniós útlevélnek.

A koronavírus-járvány ugyanakkor egyre több országban eredményez szigorú utazási szigorításokat. Dánia, Olaszország, Spanyolország, Szerbia is szinte teljesen lezárta a határait az utazók előtt – állampolgáraikat, illetve a tartósan ottélőket engedik csak be. Magyarország néhány államból nem enged be senkit: Olaszországból, Iránból, Kínából, Dél – Koreából. A magyar állampolgárok innen is hazajöhetnek, de házi karanténba kell vonulniuk két hétre. Az eddig szabadon átjárható uniós határok egyre több helyen szűnnek meg a járvány miatt. A szabad mozgás korlátozása, Philippe Legrain, a nyitottságot vizsgáló az OPEN kutatóközpont alapítója szerint „olykor közegészségügyi okok miatt indokolt lehet.” Úgy véli „ez ugyanakkor legitimálja is a a nacionalisták világnézetét, akik szerint a határok lezárása gyógyírt jelent minden bajra.” A kutató arra is emlékeztetett, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a határok lezárása általában nem jelent hatékony védekezést a vírus ellen.

A WHO weboldalán azt írja: az utazási korlátozások a járvány kitörésének elején lehetnek hatékonyak. Jóllehet, akkor is komoly társadalmi és gazdasági hatással járhatnak az ilyen intézkedések. A világszervezet szerint a határokon való lázmérés „nem egy hatékony stratégia, hogy megállítsák a járvány nemzetközi terjedését, hiszen a fertőzöttek akár a lappangási szakaszban is lehetnek, vagy akár tünetmentesen is vírushordozók lehetnek.”

„Ajándék a nacionalistáknak és protekcionistáknak”

Philippe Legrain szerint „a koronavírus-válságnak sokáig tartó hatásai lesznek, főleg, ha olyan trendeket erősít meg, amelyek eddig is a globalizációt gyengítették. Ez csapást jelenthet a töredezett nemzetközi ellátórendszereknek, csökkentheti a globális üzleti utazók hipermobilitását, és politikai muníciót adhat azoknak a nacionalistáknak a kezébe, akik jelentős protekcionista lépéseket és szigorú bevándorlási előírásokat szorgalmaznak.”

A kutató kiemelte: „a koronavírus- járvány egy politikai ajándék a nacionalistáknak és protekcionistáknak.” „A járvány egyúttal megnövelte azt az érzetet az emberekben, hogy a külföldiek veszélyt jelentenek” - mondta az Euronewsnak.

Donald Trump amerikai elnök "külföldi" vírusnak nevezte a koronavírust, mikor bejelentette, hogy az USA 30 napra felfüggeszt minden beutazást Európából. Orbán Viktor magyar miniszterelnök múlt pénteken azt mondta, hogy "a járványt Magyarországra a külföldiek hozták be."

Legrain úgy véli, hogy a járvány hatással lehet arra is, hogyan tekintünk más nemzetekre vagy a nemzetközi kereskedelemre. A kutató úgy fogalmazott, hogy a pandémia „kiemeli: a válságban lévő országok nem minden esetben számíthatnak szomszédaikra vagy szövetségeseikre, ha segítségre van szükségük.”

Az, hogy India, a hatalmas gyógyszeriparral rendelkező, kontinensnyi ország, korlátozza az ott gyártott életmentő patikaszerek exportját, komoly muníciót ad azoknak, akik helyben, a saját országukban szeretnék tudni a különféle termékek gyártását nemzetbiztonsági okokból. Ha szélesebben tekintünk körbe, akkor mindez azok álláspontját erősítheti, akik erős kormányt akarnak, amely a közösség érdekét helyezi az egyéni szabadság elé, és a nemzeti lépéseket a nemzetközi együttműködés elé” – vélekedett Legrain.