30 évvel ezelőtt Berlint ketté osztotta egy fal, ma pedig nyüzsgő és egységes európai főváros. Alig van más város, amelynek ilyen viharos történelme lenne, és ilyen gyorsan változott.
HIRDETÉS30 évvel ezelőtt Berlint ketté osztotta egy fal, ma pedig nyüzsgő és egységes európai főváros. Alig van más város, amelynek ilyen viharos történelme lenne, és ilyen gyorsan változott.
Gottfried Schenk fotós 1970-ben költözött Berlinbe, és ezt az átalakulást mutatja be. Könyvet is jelentetett meg: Changing Berlin, Photographic Equivalents 1977 until now.
Mint mesélte, egy fotósnak Berlin kimeríthetetlen terep a kreatív fényképezéshez. Tökéletes fotópárokat lehet készíteni, mert állandóan változik. Ma a városba sok turista érkezik a világ minden tájáról, és mindenki azt kérdezi: "Hol a fal?".
Hálát és boldogságot érzek, mikor például nézem a képet a falról egy felborult őrtoronnyal - mutatta Schenk. - Átéltem, milyen volt ez a fal, és most az egész eltűnt, és szabadok vagyunk.
Willy Brandt egykori német kancellár híres mondása volt: "Összenő, ami egybe tartozik". Berlin egy várossá vált, és az építészete megmutatja, hogy a különbség kelet és nyugat között elhalványult.
A fotós emlékei szerint közvetlenül a fal leomlása után a Kelet még mindig autentikus volt. És az is maradt a 90-es években. De azután jött az újjáépítés. Ám az emberek fejében ez a folyamat még nem fejeződött be.
A fal leomlásával egy ország, az egykori NDK tűnt el. Csak az emlékekben él. Az úgynevezett "újraegyesítés gyermekei" (Nachwendekinder), akik 1989 körül születtek, soha nem ismerték az NDK-t.
Johannes Nichelmann újságíró úgy gondolja, hogy ez az úgynevezett "fal a fejekben", ez a keleti - nyugati szétválasztás továbbra is jelen van a fiatalok körében. Nichelmann maga is az újraegyesítés gyermeke, könyvében ír erről a jelenségről (Nachwendekinder: Die DDR, unsere Eltern und das große Schweigen).
A szülők anekdotái szerint az NDK-ban az élet gyakran jó volt. Egyrészt ez egy 40 évig tartó napfényes nyaralás volt a Balti-tengernél - mesélte az újságíró. Másrészt a sajtó narratívája szerint minden rossz volt, ez egy Stasi börtön volt szögesdróttal. De a kettő között kell lennie valaminek, amiről keveset beszélünk - vélte.
Szerinte a csend megtörése a családokon belül jót tenne a múlt megértésének. És jó lenne, ha nem úgy hivatkoznának erre az időre, hogy volt a Kelet és a Nyugat. Össznémet problémaként kell ezt megértenünk, akár a szélsőjobbot, akár a globalizációt vagy a strukturális változásokat és a bevándorlást. Ez egész Németországban létezik - magyarázta.
Ez egy folyamat. A falról való leválás lassan, de biztosan erősödik minden generációval. Úgy fogalmazott, hogy a kristálygömbje szerint a következő generáció számára ez már valószinűleg elhalványul, és reméli, hogy a most három éves unokaöccsét felnőttként már nem fogja ez megzavarni.