November 7. adta az apropót, hogy rákeressünk, mi történt a Fabulon-mozaikot is készítő Erdély Miklós alkotásával, a Lenin-mozaikkal.
HIRDETÉSEgy magyarországi Lenin-mozaik körül ismét mozgolódás van a műtárgypiacon, rebesgetik a bennfentesek. November 7. adta az apropót, hogy rákeressünk, mi történt Erdély Miklós alkotásával, amit 1970 körül készített, és az MSZMP nyolcadik kerületi pártházába került.
A műnek legendája is van, miszerint a rendszerváltás után a Munkáspárt vehette birtokába, és egy függönnyel takarták le abban a teremben, ahol gyűléseket tartott Thürmer Gyula pártja. Egy-egy tanácskozás vagy esemény idején, ha az alkalom úgy kívánta a függönyt el lehetett húzni, és Lenin megjelent a falon.
Egy előszobában, az újpesti Munkácsy Mihály utca 51/A-ban fotózta 2017-ben Göröntsér Vera a művet, aminek a legendán túl érdekessége, hogy az ábrázolt személy kiléte miatt a portrét kényes alkotásnak tarthatták már a megrendelés idején is. Ezért nem közvetlenül a falra, hanem keretben illesztették össze Lenin arcmását.
Az épület vagy a helyiségek esetleges funkcióváltásakor a Kádár-korszakban elképzelhetetlen lett volna, hogy leverjenek vagy lefedjenek egy Lenin-mozaikot, a keretben viszont mozgatható, így mindig található a korszellemnek és a szándéknak megfelelő helyszín. Úgy hírlik, új gazdát keresnek Erdély Miklós alkotásának, kihasználva, hogy a műtárgyak piacán mostanában értékelődik fel az 1970-es és '80-as évek magyar művészete.
Erdély Miklós egy 1920-as fénykép alapján dolgozott. Egy ismeretlen fotós kedvesnek tűnő pillanatban kapta lencsevégre az épp 50 éves Lenint, aki május elsején integetett vidáman a tömegnek.
Az archív felvétel segítségével remekül tanulmányozható az avantgárd művész újítása, a fotómozaik. A technikát 4 évvel a Lenin-kép elkészítése előtt dolgozta ki, de újítását nem fogadták el találmányként. Az akkori szabadalmi hivatal úgy reagált, hogy a fotó és a mozaik is már létező eljárás, így a kettő ötvözete nem jelent érdemi újítást.
Szinte minden budapesti emlékezik a Kálvin téri tűzfalmozaikra, több emeletnyi magassában. A szocializmusban az első igazi kapitalista stílusú reklám volt. A Kádár-kor szupermodellje, Pataki Ági igézően néz vissza, meztelen válla fölött. Csábereje a reklámfogás, ami akkoriban nyugati stílusú marketingnek számított.
Erdély Miklós bravúrja, hogy fél perccel a digitális korszak beköszönte előtt, még az analóg időkben dolgozta ki az eljárást, ami bármilyen fényképet pixelekre, kockákra bont, így fotóminőségben rakható belőle mozaik, ha elegendő féle színű kerámialap áll rendelkezésre.
Ez számára nem jelentett gondot, hiszen a Budapesti Építőanyagipari Ktsz részlegvezetőjeként is dolgozott. A cég fő profilja az építőipari kerámiagyártás volt, így a nyersanyag és a lehetőségek a maga köré csoportosított művészek rendelkezésére állt. A szabadalmi hivatallal ellentétben a vállalat elfogadta újítását.
A Kálvin téri Fabulon-mozaik olyan hatalmas méretben készült, hogy csak a szempár meghaladja a 2 méter x 1 méteres méretet. Egy-egy ilyen nagy alkotás kirakása az Erdély körül összegyűlt művészcsoport számára többet jelentett az elvégzendő feladatnál, életformává vált számukra az együtt történő mozaikozás.
A Kálvin téri irodaházak építésekor a mozaikot elbontották, megmentésére akciót indított Bojár Iván András és az Oktogon magazin. Jelenleg darabokra szedve, számozottan, dobozokban tárolva egy gyűjtőnél várja, hogy ismét összerakják egy olyan helyen, ahol a budapestiek ismét nap mint nap megcsodálhatják.
A szempár külön keretben összerakva Kieselbach Tamás raktárába került azt követően, hogy tavaly A csábítás fegyvere című kiállítás ikonikus darabjaként került a műkereskedő galériájában a közönség elé.
Pataki Ági a kiállításmegnyitón emlékezett vissza azokra az időkre, amikor egy ország hívta Fabulon Áginak. Ahogy a mozaik elbontása után egyre többen kezdték Fabulon Ági helyett Pataki Áginak hívni, rájött, hogy rosszul esik neki, hogy eltávolították a róla készült művet: „Amíg ott volt, soha nem néztem fel, de amióta nincs fenn, nagyon hiányzik!”