A főváros Karthágó sorsára jutott a lázadás után.
HIRDETÉS75 éve kezdődött a varsói felkelés. A két hónapon át tartó küzdelemben, amelyben a megszálló németeknek végül sikerült leverniük az ellenállókat, 20 ezer Hitlerhez hű katona és 200 ezer lengyel vesztette életét.
Így a júliusi-augusztusi hónapfordulón ezekre a mártírokra emlékezik egész Európa. Az évfordulóra Heiko Maas német külügyminiszter is Varsóba utazott, ahol bocsánatot kért a nácik bűneiért és egy lengyel áldozatoknak szentelt berlini emlékmű megépítését szorgalmazta.
- Épp csak 18 lettem, a húgom pedig 15 volt, de egy fejjel magasabb nálam. Akkor azt mondtam édesanyámnak: megyek és én is a felkelőkkel fogok harcolni. Erre anyám azt válaszolta: Isten és az anyaországunk nevében fogsz szembeszállni az elnyomókkal, hát ez nem felemelő - emlékezett vissza egy egykori lázadó.
Az ellenállóknak esélyük sem volt az oroszok segítsége nélkül. Míg Berlin folyamatosan küldte az erősítést, addig a lengyelek csak néhány száz fegyvert kaptak nyugatról. A vérfürdő a harcok után sem ért véget. Varsó mintegy félmilliós lakosságát kitelepítették, 150 ezer lengyelt Németországba hurcoltak kényszermunkára, a főváros 85 százalékát pedig a földdel tették egyenlővé.